- Jean, ma jönnek hozzám a barátaim, rendesen viselkedjen!
- És hogy szólítsam, uram?
- Idióta!
- Igenis, uram!
Jean, hozzon tűt és cérnát.
- Minek, uram?
- Nyelvet akarok ölteni magamra.
- Jean, evezzen ki a zátonyhoz!
- Miért, uram?
- Mert haladni kell a korall.
- Jean, adja ide nekem a szárítókötelet!
- Miért, uram?
- Mert szeretném kiteregetni a múltamat.
- Jean, ma egy zenész barátom jön hozzám vacsorára.
- Rendben uram, akkor cintányéron tálalok.
- Ha vendégek jönnek, Jeannak fogom szólítani.
- És én hogyan szólítsam a nagyságos urat?
- Idióta!
- Igenis.
- Jean, mi az a rúzsfolt a nyakán?
- Szájhagyomány uram.
- Jean, mi ez a kopogás?
- Semmi uram, csak kopog az eső.
- Jó, akkor engedje be nehogy megázzon!
- Ki az abszolút bolond?
- ???
- Aki az utolsó pénzéből pénztárcát vesz!
- Jean!
- Igen uram?
- Ha máskor a széken állva akarja letörölni a plafont, tegyen maga alá egy újságpapírt!
- Köszönöm a figyelmességét uram, de anélkül is elérem!
Anasztázia grófnő a fürdőszobában tartózkodik, amikor belép az inas.
- Na, de Jean - mondja a grófnő -, miért nem kopog, mielőtt bejön?! Még megtörténhetik, hogy éppen nem vagyok felöltözve...
- Az ki van zárva, méltóságos asszony, mielőtt én belépek, előbb mindig belesek a kulcslyukon.