Miután elértem a nyugdíjkorhatárt, bementem a Társadalombiztosítási Igazgatóság helyi fiókjába az ügyeket intézni. A pult mögött ülő nő - életkorom ellenőrzése végett - kérte a jogsimat (Ausztráliában nincs személyi igazolvány, de személyazonosság igazolására elég a fényképes jogsi. - a ford.) Végigkutattam a zsebeimet, és rájöttem, hogy a tárcám otthon maradt. Mondtam neki, hogy sajnálom, haza kell érte mennem, majd később megint eljövök.
Mire a nő:
- Gombolja ki az ingét!
Kigomboltam, és előtűntek a mellkasomat borító göndör és ősz szőrszálak.
- Az az ősz szőr a mellén nekem elég bizonyíték. - mondta a hölgy és átvette tőlem a kitöltött űrlapot.
Mikor hazaértem, izgatottan meséltem a nejemnek a társadalombiztosítási irodában történteket. Erre a nejem:
- Miért nem toltad le a gatyádat is? Még rokkantságit is kaphattál volna!
A vejem a UPS-nél dolgozik, de korábban tengerész volt. Van egy unokám, a négyéves Connor. Egyik nap az apja hozott neki két plüssmackót, az egyik UPS egyenruhában, a másik pedig tengerésznek öltözve. Connor értetlenül nézett egyik játékról a másikra. Apja elővett egy fényképet, melyen még tengerész ruhában feszített, és mutatta a kisfiúnak:
- Látod, itt van apu!
Mire Connor megkérdezte:
- Korábban mackó voltál?
Hat férfi pókerezik. Egyikük, Smith, 500 dollárt veszít, a szívéhez kap, és holtan zuhan le a székről. A többiek abbahagyják a játékot és megdöbbenve állnak az asztral körül. Tanácskozni kezdenek:
- Ki fogja megmondani a feleségének?
Sorsot húznak. Rippington, aki mindig vesztes, húzza a rövidebbet. A többiek lelkére kötik, hogy legyen nagyon tapintatos, és próbálja diszkréten közölni a hírt az asszonnyal.
- Diszkréció? Hisz mindig erről voltam híres, bízzatok bennem! - mondja Rippington.
El is megy a Smithék házához, bekopog az ajtón. A feleség nyit ajtót. Azt mondja neki a férfi:
- Asszonyom, azért jöttem, hogy közöljem, a férje most vesztett 500 dollát pókeren.
Az asszony kifakad:
- Mondja meg neki, hogy forduljon fel!
- Rendben, megmondom.
Ma bal lábbal keltem fel. Felvettem az ingem, leszakadt egy gomb. Megemeltem a táskámat és leszakadt a füle.
Már félek kimenni vizelni...
Egy vidéki főiskolán tanítok, és sajnos egyre gyakrabban meggyőződöm arról, hogy a diploma és az intelligencia (ész) nincsenek köszönő viszonyban sem...
Zh-t írattam az elsősökkel, és már a terembe belépvén kiszúrtam magamnak egy "kislányt", aki tök pinkbe öltözve (már ha az ruha volt rajta!!!), műkörmeivel a tollba kapaszkodva (alig tudta fogni), púderezte az orrát! Hát...nem mindegy, hogy ír 0 pontos zh-t az ember lánya! Látszott rajta, hogy baromira izgul, csak nem tudtam, hogy a kérdéseket várja ilyen izgalommal, vagy hogy kibírja a körme, anélkül, hogy lepattogna a lakk, esetleg sietne szolizni. Ja, a mobilja is rózsaszínű volt, és a hajában is volt egy-két rózsás árnyalatú tincs.
Na, miután "kigyönyörködtem" magam, mondom, írják fel a papírra, hogy NÉV, SZAK... és éppen folytatnám a sort, mire a kislány megszólal: Elnézést! Évszak? Na, gondoltam, nagy az Isten állatkertje, kicsi a kerítés, persze a többiek sírva röhögtek, ő meg abszolút nem értette, hogy min.
Mondtam neki, hogy igen, az évszakot kell felírni, a hónapot, napot, a Duna vízállását Paksnál, a Barátok közt tegnap esti epizódjának 5 soros összefoglalóját és a műkörmöse mobilszámát...
Gondoltam, ennyi baromságra csak veszi a lapot...tévedtem, csak az tűnt fel, hogy míg a többiek a kérdésekre várnak, ő már buzgón ír, és láss csodát! Minden adatot megkaptam, kivéve a vízállásjelentést, mert arra azt írta: "Tudom ám, hogy ez beugratós kérdés, mert Paks a Tisza mellett van."
Feladtam. És már nem röhögök, amikor ezt a történetet mesélem. Diplomája lesz...?
Összesen: 5

[1]