Védőügyvéd: Elárulná a korát?
Kicsi idős hölgy: 76 éves vagyok.
Védőügyvéd: Elmondaná, kérem, a saját szavaival, mi történt április elsején éjszaka?
Idős hölgy: Ahogy szoktam, a verandán üldögéltem hintaszékemben a langyos tavaszi estén, mikor egy fiatalember lopakodott oda és leült mellém.
Védőügyvéd: Ismerte őt?
Idős hölgy: Nem, de barátságosnak tűnt.
Idős hölgy: Elkezdte dörzsölgetni a combomat.
Védőügyvéd: Megállította?
Idős hölgy: Nem.
Védőügyvéd: Miért nem?
Idős hölgy: Jó érzés volt. Senki nem tett ilyet velem, mióta az én Albertem húsz éve meghalt.
Védőügyvéd: Mi történt utána?
Idős hölgy: Elkezdte fogdosni a melleimet.
Védőügyvéd: Ekkor leállította?
Idős hölgy: Nem, természetesen nem!
Védőügyvéd: De miért nem?
Idős hölgy: Az érintésétől élőnek és izgatottnak éreztem magam. Évek óta nem éreztem ennyire jól magam!
Védőügyvéd: És mi történt ezután?
Idős hölgy: Ó, hát hanyatt dőltem és mondtam neki, hogy tegyen magáévá, most!
Védőügyvéd: És megtette?
Idős hölgy: A pokolba is, nem! Felkiáltott: "Április bolondja!" És ekkor én lelőttem a kis szarházit...
Kislányok dicsekednek az óvoda előtt:
- Nekem azért rózsa a jelem, mert amikor az anyukám a szíve alatt hordott engem, akkor a hasára esett egy rózsaszirom.
A másik kislány azt mondja:
- Nekem azért hópehely a jelem, mert amikor az anyukám a szíve alatt engem, akkor a hasára esett egy hópehely.
Mire a harmadik kislány kissé nyomott hangon megszólal:
- Az én jelem azért zongora...
Összesen: 2

[1]