Stirlitz belépett Müller dolgozószobájába, s meglátta a padlón élettelenül heverő Müllert.
- Megmérgezte magát - gondolta Stirlitz, miközben kezével végigsimította a Müller hátából kiálló balta nyelét...
Stirlitz, mikor este átment a parkon, észrevette, hogy egy szempár figyeli.
- Müller - gondolta Stirlitz.
- Stirlitz - gondolta a bagoly.
A Gestapo főhadiszállásán Bormann belépett a szobájába és megpillantotta Stirlitzet, amint a nyitott páncélszekrény előtt áll.
- Hát te mit csinálsz itt? - kérdezte tőle.
- A villamosra várok! - felelte Stirlitz.
Bormann megnyugodva kiment a szobából. "Érdekes, vajon melyik villamosra vár?" - gondolta. "Visszamegyek és megkérdem."
Bormann visszament a szobába, de Stirlitz már nem volt ott.
- Biztosan elment a villamossal. - gondolta Bormann.
Stirlitz kinyitotta az ajtót, és kigyulladt a fény. Stirlitz becsukta az ajtót, és a fény kialudt. Újra kinyitotta az ajtót, mire a fény ismét kigyulladt. Amikor ismét becsukta az ajtót, a fény ismét kialudt.
- Aha, most vagy lebuktam, vagy ez a hűtőszekrény! - gondolta Stirlitz.
Stirlitz megy az erdőben, amikor megreccsen a bokor.
- Legközelebb nem hagyom otthon a pisztolyomat - gondolta Stirlitz.
- Legközelebb? - gondolta a medve.
Stirlitz Berlin főutcáján sétál, miközben a járókelők gyanakodva figyelik.
- Úgy látszik, lebuktam - gondolja Stirlitz. - Most vagy az oroszos pofám az oka, vagy ez az ejtőernyő a hátamon.
Stirlitzet hétfő hajnalban viszik agyonlőni.
- Az előttem álló hét valóban nem ígérkezik könnyűnek. -gondolja.
Minden év február 23-án (a Vörös Hadsereg napján) Stirlitz harmonikával járta Berlin utcáit és tereit, közben kozák dalokat énekelt. Nem is sejtette, hogy ezekben a napokban milyen közel állt a lebukáshoz.
Stirlitz berúgta az ajtót, majd lábujjhegyen odaosont az újságot olvasó Müllerhez.
- Stirlitz! Hol tanult meg ilyen kitűnően autót vezetni? - kérdezte Müller.
- A Vörös Hadseregben - válaszolta Stirlitz, majd elgondolkodott, hogy nem fecsegett-e túl sokat.