Vicclap.hu - Megaharc kedvencek

1. A nő nem ember.
2. A sör nem alkohol.
3. A medve nem játék.

1980. A rendőrjárőr köröz Moszkvában, egyszer csak meglátnak egy részeg hapsit a földön. A parancsnok szól a többieknek:
– Ugorjatok csak ki azért a szemétért, dobjátok be a hátra, de ne kíméljétek a disznót.
A két rendőr kiugrik a kocsiból, és nekiesnek a részegnek. A parancsnok kiszól:
– Biztos bűzlik a vodkától a szemét!
Az egyik rendőr visszaszól:
– Nem főnök, ennek tisztára konyakszaga van.
– Konyakszaga?! Maguk barmok, miért rugdossák az elvtársat!?

- Igazgató kartárs! Móricka az egész osztály előtt azt mondta, hogy menjek a francba, az a büdös lábú igazgató meg fogja be a pofáját.
- Ki ennek a Mórickának a papája?
- Ő a városi rendőrkapitány.
- És a mamája?
- Ő a Népi Ellenőrzési Bizottság elnöke.
- Akkor tudja, mit? Én elmegyek lábat mosni, maga pedig kartársnő, menjen a francba!

Vilamoson egy fiatalember át akarja adni a helyét egy bácsinak, mire az megszólal:
- Maradjon csak fiam, '56 után ültem én eleget.

Reagen meghívja Brezsnyevet. Gondolja, megtréfálja egy kicsit. Odaülteti egy zongorához, amin csak három bilentyű van - az egyik piros. Brezsnyev rögtön megnyomja. Hatalmas füst, durranás, a zongora felrobbant. Mindenki jót röhögött. Brezsnyev viszonozza a meghívást. Gondolja, ő is megtréfálja az elnököt. Odaülteti egy zongorához, amin csak három billentyű van - az egyik piros.
- Micsoda fantáziátlan ez az orosz - gondolja Reagen -, még a poénjaimat is plagizálja.
Mivel az ő viccének csak ártalmatlan puffanás volt a következménye, így gondolkodik:
- Jól van, megnyomom a pirosat.
Így is tesz, de nem történik semmi. Megnyomja négyszer, ötször,....semmi.
- Na, ide figyelj, nem elég, hogy utánoztál, még a viccgéped se működik?! Elegem van! Haza megyek!
Brezsnyev csendesen:
- Nincs hova, vazze'!

Egy művelődési központban, a vasárnap délelőtti barkácsfoglalkozáson elhangzott monológ szelídített változata.
- Janikám, könyörgöm, ne hadonássz azzal a kalapáccsal, mert kivered apuka szemét! Nem kell kapkodni! Várd meg, amíg elmagyarázom, hogyan fogjuk elkészíteni azt a kis farepülőt. Nem ördöngösség. Először is ebből a furnérlemezből kivágjuk a szárnyakat. Apuka rászorítja a sablont, te pedig ügyesen körbefűrészeled. Úgy, úgy, mindig a vonal mentén. Híjjj, az anyád ne sirasson! Most nézd meg, belevágtál apuka ujjába! Na, próbáljuk újra, majd a másik kezemmel segítek, nehogy összevérezzem a sablont. Látod, megy ez! Most jöhet a jobb szárny! Majd apuka elkezdi, nehogy kicsússzon a fűrész. Janikaaaa, te ügyetlen, fakezű kölyök! Meglöktél, és belement a szálka apuka csuklójába! Akkora, mint egy gerenda! Úristen, de nagyon fáj! Mit ugrálsz itt, mint a bakkecske, amikor repülőt akarunk csinálni? Megpróbálom ezzel a harapófogóval kihúzni a szálkát. A fél szárny benne van a húsomban! Jól van, ne sírjál, nincs semmi baj, folytassuk. Most lássuk a gép törzsét. Tudod, Janika, mielőtt az ember nekifog valaminek, okosan átgondolja. Figyelj ide! Négy darabból fogjuk a törzset megszerkeszteni, azután külön készítjük el a farkát és az orrát. Nem, pilótafülkét nem csinálunk, arra már nem lesz idő. Én majd tartom a törzs tetejét, te pedig két kis szöggel ráütöd a szárnyat. Tessék, tartom a szöget. Aujjjj! Hájjjajjaj! Nézz ide, mit csináltál, te hülyegyerek! Olyat csaptál szegény apuka körmére, hogy a karom szakad le! Gyagyás vagy? Képtelen odafigyelni? Jajajaj! Ez a másik ujjam volt, te kis patkány! Mindjárt kivágom az egész nyomorult repülőt a szemétbe! Jól van, ne sírjál, nem akartam ekkora pofont adni, már meg is bántam. Apuka már mosolyog, nem haragszik. Nézd, én már oda is szögeltem. Tudod mit, kisöreg? A farokrészt inkább ragasztani fogjuk, mégpedig ezzel a szupereros tubusos ragasztóval. Gyerünk, nyomj ide egy kis pöttyöt! Ujjujujuj! Jaj nekeeeem! Az egészet belespriccelted apuka szemébe! Te kis féleszű kretén, most apuka nem lát semmit! Apuka megvakult! Jól van, tudom én, hogy szeretsz, de akit szeretünk, arra vigyázunk. A törzsre lyukakat fúrunk, azok lesznek az ablakok. Óvatosan fogd meg a fúrót, Janikám, édesem, majd meghallod, úgy fog zümmögni, mint egy kis méhecske. Úgy, most nyomd be a kapcsolót! Micsoda? Kiesett a rágógumi a kis szádból? Na, majd apuka felveszi. Áááájjjjojojojjóóó! Belefúrtál a hátamba, te féreg! Kihasadt a zakóm! Kész, vége! Kotródj a szemem elől, te félkegyelmű szadista! De nem, inkább maradj itt! Állj oda a falhoz, és nézd végig, ahogy apuka halomba dobálja ennek a vacak repülőnek a darabjait. Na, te kis Drakula, most hipp-hopp aládugok egy darab újságpapírt, így, ügyesen. És most meggyújtom! Van isten, ég, mint a bálnazsír! Hallod, hogy ropog a nyavalyás farepülőd? Mindjárt hamu lesz belőle! És most apuka megígéri neked, hogy soha a büdös életben nem lesz farepülőd, mert ha egyet is meglátok a kezedben, a fogaimmal tépem ízekre, és megeszem! Jól van, én is látom, hogy ég az asztal, de engem nem érdekel. Nem bizony. A szőnyeg is ég? Na és, kinek kell az a szőnyeg? Ne üvöltözz már, te kis svábbogár! Ha meggyulladt a fogas, hát meggyulladt, nem az én kabátom van rajta! Ne bőgj már, inkább nézd, milyen szépen lángol a szerszámosszekrény, az ajtó és a parketta! Úgy kell neked, meg annak a tetves repülődnek! Gyerünk, Janika, ide se jövünk többet!

Egyszer a románok nagy ásatásba kezdtek, hogy hátha találnak valamit, ami igazolja, hogy ők már a római-korban is ott voltak. A szorgos munka meghozta gyümölcsét, találtak egy régi nagy kőtáblát a következő felírattal "Ave Cezar Vavan" Megörülnek, hiszen kezükben a bizonyíték, már nem érheti szó a ház elejét, csak a "vavan" szót nem értik, de a többi egyértelműen igazolja, hogy római-kori. De a hiányzó részt majd a tudósok kitalálják, addigis a Bukaresti Nemzeti Múzeumban a helye.
Jöttek is a látogatók, ám egyszercsak a sokaság arra figyel fel, hogy egy székely paraszt iszonyatosan röhög. Oda is súgja neki a múzeumőr:
- No, te székely! Ne nevess ilyen hangosan, mert elvisz a Szekuritate.
De a székely csak nevet, és nem bírja abbahagyni. Be is viszik kihallgatásra és kérdezik, min nevet ennyire.
-Hát, csak azon, - mondja a székely - hogy nem az van oda írva "Ave Cezar Vavan", hanem az, hogy "A Véce Zárva Van".

Egy kollégám nagybátyja hazafelé tartott éjszaka a forgalmas városi bekötőúton. Csak az nem stimmelt, hogy erősen be volt rúgva, annyira, hogy talán még ránéznie se lett volna szabad az autóra, nemhogy vezetnie. A belső sávban poroszkált halál lassan, hogy ne tűnhessen fel senkinek. Ez a túlzott lassúság (és az időnkénti kilengések) lett a veszte. Hamarosan leintették a rendőrök. Elég volt egyetlen pillantás vérben forgó, bamba szemeire, egyetlen szippantás a leheletéből, és elő kellett venniük a szondát. Felszólították, hogy hagyja ott a kocsit, és tartson velük a kapitányságra. Már épp vitték volna el, amikor két autó összeütközött a szemközti sávban. Szigorúan ráparancsoltak a részeg nagybácsira, maradjon ott, ahol van, és áttűztek helyszínelni. Emberünk viszont rájött, hogy ez az utolsó esélye, gyorsan elhatározta, hogy lelép. Mikor meggyőződött róla, hogy a rendőrök éppen nem láthatják, kereket oldott. Egyenesen a garázsba vitte az autót, és beszaladt rémült feleségéhez. - Ha jönnek a zsaruk, mondd, hogy influenzám van, és egész nap itthon voltam. Közelébe se mentem a kocsinak - hadarta. - Ja, meg hogy odabenn alszom az ágyikómban - fejezte be, és egy whiskeys üveget felkapva a szobájába indult. Félóra múlva megjelent a rendőrség. A feleség kinyitotta az ajtót és még mielőtt a rendőrök megszólalhattak volna, előadta, hogy a férje egész nap ágyban volt, mert beteg, most is alszik, mit akarnak. - Ez esetben, asszonyom - szólalt meg végül a rendőr -, gondolom nincs kifogása ellene, ha benézünk a garázsba - és már nyújtotta is kezét a kulcsért. Az asszony zavartan odaadta, és ő is velük tartott. Amint beléptek, elállt a lélegzete. A rendőrök viszont azt látták, amire számítottak. Ott állt a gyönyörű rendőrautó, villogott a kék fény a tetején.

- Hogy lehet észrevenni Amerikában, hogy a szállodai szobádban poloska van?
- Egy virággal több van a vázában.
- A japánoknál?
- Egy szirommal több van a virágon.
- Az oroszoknál?
- Egy szekrénysorral több van a szobában.