Vicclap.hu - knightslords kedvencek

Bemegy a cowboy a kocsmába, és kér egy whiskyt. Csendesen iszogatja, hozzá pedig gyönyörű, tökéletes karikákat ereget a szivarjából.
Egyszer csak egy nagydarab indián kocogtatja meg a vállát:
- Ide figyelj sápadtarcú, nagy bajban leszel, ha nem hagyod abba az anyázást!

Három bagoly ül a fán. Megszólal az egyik:
- Kaptam egy órát.
- Az semmi - tromfol a másik -, én kaptam egy tehenet.
- A francba is - mérgelődik a harmadik -, én nem kaptam semmit.
Másnap ismét ott ül a három bagoly, ugyanazon a fán. Megszólal az első:
- Ellopták az órámat, nem tudom mi lesz.
- Nekem meg a tehenemet, zabos vagyok.
Mire a harmadik:
- Már fél hat? Gyerünk fejni!

Egy asszonynak már elege volt belőle, hogy a férje szinte minden este részegen támolyog haza a kocsmából. Halloween estéjén gondolja a nő, hogy megleckézteti az urát. Beöltözik ördögnek, és elbújik egy fa mögé a házuk előtt. Szédeleg haza a férj, és hirtelen előugrik a fa mögül egy fekete alak nagy szarvakkal, hosszú farokkal, és kezében egy vasvillával.
- Hát te ki vagy? - kérdezi tőle a férfi.
- Én vagyok az Ördög!
- De jó, hogy végre megismerhetlek, a te húgodat vettem feleségül!

- Ki az abszolút kommunista?
- ???
- Aki sarlóval borotválkozik, és kalapáccsal veri a fejét, hogy vörös csillagokat lásson!

Egy idős férfi elmegy a háziorvoshoz, és a felesége hallásáról panaszkodik. A következőt javasolja neki az orvos:
- Tegyen egy próbát, hogy mennyire súlyos a probléma. Ha otthon önnek háttal áll a felesége, mondjon neki valamit messzebbről. Ha nem válaszol, menjen kicsit közelebb és ismételje meg. Egészen addig próbálja újra, míg meg nem hallja. 
A férfi hazamegy, a felesége éppen főz. Megszólítja messziről:
- Drágám, mi lesz ma a vacsora?
Csend. Kicsit közelebb megy, és megint kérdi:
- Mi lesz ma a vacsora?
Még mindig semmi válasz. Közelebb megy:
- Mondd, mi lesz a vacsora?
Nincs válasz. Odamegy az asszony háta mögé, és hangosan kérdezi:
- Mi lesz ma vacsorára?
Erre az asszony hirtelen megfordul:
- Már negyedjére mondom, hogy sült csirke, te vén süket!

Pistike ácsorog a piroslámpás ház előtt. Egyszercsak kijön onnan egy férfi. A gyerek megszólal:
- Bibíí, bácsíí! Tudom ám, hogy hol voltál!
- Psssszt! Nesze, itt van egy százas, csak ne szólj róla senkinek, hogy itt láttál!
A férfi elindul, a gyerek utána. Egy házhoz érnek, ahol a férfi kulcsot vesz elő, mire a gyerek:
- Bibíí, bácsíí! Már azt is tuom, hogy hol laksz!
- Pssszt! Fiacskám, itt van még két százas, csak ne szólj róla senkinek!
Pistike hazamegy, de nem tudja magában tartani a dolgokat, elmeséli a nagymamának, hogy milyen könnyen szerzett egy kis zsebpénzt. A nagymama ráripakodik:
- Ejnye, szemtelen kölke! Ilyet nem illik csinálni. Szépen elsétálsz a templomba, a pénzt bedobod a perselybe, azután meggyónod ezt a bűnt!
Pistike kénytelen-kelletlen elmegy, bedobja a pénzt, beül a gyóntatószékbe, ahol kinyílik az ablak, mire a gyerek:
- Bibíí, bácsíí! Most már azt is tudom, hogy hol dolgozol...

Agresszív kismalac megy az utcán:
- Rohadt utca! Rohadt emberek! Változzon minden köddé!......Rohadt köd....

Egy művelődési központban, a vasárnap délelőtti barkácsfoglalkozáson elhangzott monológ szelídített változata.
- Janikám, könyörgöm, ne hadonássz azzal a kalapáccsal, mert kivered apuka szemét! Nem kell kapkodni! Várd meg, amíg elmagyarázom, hogyan fogjuk elkészíteni azt a kis farepülőt. Nem ördöngösség. Először is ebből a furnérlemezből kivágjuk a szárnyakat. Apuka rászorítja a sablont, te pedig ügyesen körbefűrészeled. Úgy, úgy, mindig a vonal mentén. Híjjj, az anyád ne sirasson! Most nézd meg, belevágtál apuka ujjába! Na, próbáljuk újra, majd a másik kezemmel segítek, nehogy összevérezzem a sablont. Látod, megy ez! Most jöhet a jobb szárny! Majd apuka elkezdi, nehogy kicsússzon a fűrész. Janikaaaa, te ügyetlen, fakezű kölyök! Meglöktél, és belement a szálka apuka csuklójába! Akkora, mint egy gerenda! Úristen, de nagyon fáj! Mit ugrálsz itt, mint a bakkecske, amikor repülőt akarunk csinálni? Megpróbálom ezzel a harapófogóval kihúzni a szálkát. A fél szárny benne van a húsomban! Jól van, ne sírjál, nincs semmi baj, folytassuk. Most lássuk a gép törzsét. Tudod, Janika, mielőtt az ember nekifog valaminek, okosan átgondolja. Figyelj ide! Négy darabból fogjuk a törzset megszerkeszteni, azután külön készítjük el a farkát és az orrát. Nem, pilótafülkét nem csinálunk, arra már nem lesz idő. Én majd tartom a törzs tetejét, te pedig két kis szöggel ráütöd a szárnyat. Tessék, tartom a szöget. Aujjjj! Hájjjajjaj! Nézz ide, mit csináltál, te hülyegyerek! Olyat csaptál szegény apuka körmére, hogy a karom szakad le! Gyagyás vagy? Képtelen odafigyelni? Jajajaj! Ez a másik ujjam volt, te kis patkány! Mindjárt kivágom az egész nyomorult repülőt a szemétbe! Jól van, ne sírjál, nem akartam ekkora pofont adni, már meg is bántam. Apuka már mosolyog, nem haragszik. Nézd, én már oda is szögeltem. Tudod mit, kisöreg? A farokrészt inkább ragasztani fogjuk, mégpedig ezzel a szupereros tubusos ragasztóval. Gyerünk, nyomj ide egy kis pöttyöt! Ujjujujuj! Jaj nekeeeem! Az egészet belespriccelted apuka szemébe! Te kis féleszű kretén, most apuka nem lát semmit! Apuka megvakult! Jól van, tudom én, hogy szeretsz, de akit szeretünk, arra vigyázunk. A törzsre lyukakat fúrunk, azok lesznek az ablakok. Óvatosan fogd meg a fúrót, Janikám, édesem, majd meghallod, úgy fog zümmögni, mint egy kis méhecske. Úgy, most nyomd be a kapcsolót! Micsoda? Kiesett a rágógumi a kis szádból? Na, majd apuka felveszi. Áááájjjjojojojjóóó! Belefúrtál a hátamba, te féreg! Kihasadt a zakóm! Kész, vége! Kotródj a szemem elől, te félkegyelmű szadista! De nem, inkább maradj itt! Állj oda a falhoz, és nézd végig, ahogy apuka halomba dobálja ennek a vacak repülőnek a darabjait. Na, te kis Drakula, most hipp-hopp aládugok egy darab újságpapírt, így, ügyesen. És most meggyújtom! Van isten, ég, mint a bálnazsír! Hallod, hogy ropog a nyavalyás farepülőd? Mindjárt hamu lesz belőle! És most apuka megígéri neked, hogy soha a büdös életben nem lesz farepülőd, mert ha egyet is meglátok a kezedben, a fogaimmal tépem ízekre, és megeszem! Jól van, én is látom, hogy ég az asztal, de engem nem érdekel. Nem bizony. A szőnyeg is ég? Na és, kinek kell az a szőnyeg? Ne üvöltözz már, te kis svábbogár! Ha meggyulladt a fogas, hát meggyulladt, nem az én kabátom van rajta! Ne bőgj már, inkább nézd, milyen szépen lángol a szerszámosszekrény, az ajtó és a parketta! Úgy kell neked, meg annak a tetves repülődnek! Gyerünk, Janika, ide se jövünk többet!