Vicclap.hu - Nocy5 kedvencek

Akinek még nem volt macskája és felnőtt fejjel szerez egyet, az jó, ha számít bizonyos kellemetlenségekre. Írtam egy jellemzést az én szeretetreméltó, 5 hónapos, aranyos, kedves cicámról, aki 2 hónapja folyamatosan felforgatja az életünket.
Ő A CICA!
Név: Zsebtigris, Uzsgi!, Sipirc!, Nemmészonnan!, Nemszabad!, Cicanem!, Nemcica!, Cicaazanyád!, Jajaj!, Azanyádúristenit!
Egyébként: papyrzsepik, képeslapok, számlák, mai újság, megírt házifeleadatok, megírt puskák, kölcsönkapott könyvek, könyvtári és saját könyvek, kint hagyott új családi fotók, virágok, minden lógó cucc réme.
Kor: örökifjú.
Faj: tigris.
Alfal: cica.
Foglalkozása: lakásbéli dzsungelharcos (ha a nagy harcokban "véletlenül" nejlonzacskóba vagy reklámszatyorba kerül, akkor szabadságharcos is).
Taktika: gerilla (elbújok, kivárok, támadok, elbújok).
Harci morál: felülmúlhatatlan.
Energiaforrás: kimeríthetetlen.
Fegyverzet: 20 db karom (meglehet számolni a gazda karján), éles fogak (papírzsepik s egyéb papírneműk széttépesére fejlődött ki az evolúció során).
Fő ellenség: papírzsepik, könyvek, füzetek, számlá, csekkek, vények, virágok, minden-ami-mozog, minden-ami-nem-mozog, minden-ami-lóg, papírzsepik, gazda, gazdakeze, gazdalába, mindenféle drót, papírzsepik, cicafarok.
Fő támadási területek: A papírzsepi szíve és egyéb létfontosságú szervei.
Fordulatszám: mérhetetlen.
Sabasség: 2szoba/másodperc.
Evési sebesség: 1 nanoszekundum/cicatáp.
Ivási sebesség: 100 nyelvcsapás/mp, ha tejcsi(1 harapás/óra ha víz).
Étrend: papírzsepik, cipőfűzők, "amit a gazda megeszik", cicatáp.
Italrend: "Mit képzeltek rólam, én csak tejet iszok! Ilyen szar vízzel meg ne is traktáljatok!"
Fő barát: "Ha olyan hangulatban vagyok, a gazda (de csak ha ad tejet meg cicatápot)".
Törzshely: puha ágyikó, cicaalom, szekrény alatt, szekrényben, főzőedények között, minden hely ahová nehéz bejutni, feljutni, vagy kiszedni onnan.
Kényeztethetőség: "Na nem bánom simítsatok. De aztán kérek kaját!"
Kedven foglalatosság: "Na, ezt még megnézem!", "Meghalsz papírzsepi!", "Most fáradt vagyok, alszom egy kicsit, de közben simítsatok!", "Miau, Miau vegyél fel! OK megvolt, mostmár megyek.".
Lakásállapot: mindenhol papírdarabok és egyéb széttéphető tárgyak darabjai.
Pozitívum: aranyos, szobatiszta, ragaszkodó, pihe-puha, gyönyörű, meleg.
Negatívum: lásd fent, ha siet az ember, alaposan gondolja meg, mert az képtelenség.
Cica mindnehol szembe jön veled, keresztbe cikázik a lábadnál, s ha rálépsz még ő ordít. Ha elesel benne te ordítassz. Javaslat: lassú, csúsztatott léptekel való közlekedés, hátrány, hogy reggelente érdemes félórával hamarabb kelni a Cica-előtti helyzethez képest, ha munkahelyre vagy iskolába készülsz!

- Miért nevezik Magyarországot állatkertnek?
- ???
- Mert a Lánchídon van két oroszlán, azelőtt van
egy zebra, azon átmegy egy jaguár,
abból kiszáll egy ürge, felszed egy tyúkot,
megcsinálják a disznóságot és jöhet a gólya!

Az anyós már hónapok óta vendégeskedik a gyerekeknél. Egy este azt kérdezi a vejétől:
- Mondd, van itt nálatok még olyan könyv, amit nem olvastam?
Mire a vő:
- Csak egy van, mama... A menetrend.

Mondja az Oszti a gyerekeknek, hogy mondjanak valami szépet az állatokkal kapcsolatban, mert holnap a tanfelügyelő bejön kérdezgetni.
- Na Pityu te mit mondasz?
- Én azt, hogy macska!
- És miért a macska?
- Mert olyan szép a szőre.
- És, miért szép a szőre?
- Mert Kitekatott eszik.
- Na Zoli te mit mondasz?
- Én, azt,hogy kutya!
- És miért a kutya?
- Mert olyan életerős.
- És miért olyan életerős?
- Mert Pedigree-t eszik.
- Na Móricka te mit mondasz?
- Én azt,hogy lepényhal!
- És miért a lepényhal?
- Há' mer megdugta a Bálna!
- Móricka ilyen csúnyán nem szabad beszélni, holnapra találjál ki valami mást!!
Másnap bejön a tanfelügyelő!
Zolika is elmondja, amit tegnap, meg Pityuka is. Mórickára kerül a sor.
- Na Móricka mit mondasz?
- Én azt, hogy béka.
- És miért a béka?
- Mer' olyan szép nagyok a szemei.
- És, miért olyan szép nagyok a szemei?
- Há' mer' látta mikor a Bálna megdugta a lepényhalat.

A nyuszika öngyilkos lesz. Leugrik a tizedikről, közben számolja az emeleteket:
- 10 , 9 , 8 , 7 , 6 , 5 , 4 , 3 , 2 , 1 , 2 , 1... A fenébe, beakadt a nadrágtartóm.

Emlékezzetek vissza, régen amikor étteremben vacsoráztatok, az egy kellemes élmény volt.
Valaki más főzött, kiszolgált és mikor befejezted rendet csinált helyetted. Neked csak rágni, nyelni és végül fizetni kellett.
Ma nem igy van. Úgy érzed magad mint egy kísérleti patkány akit minden esetben keresztülzavarnak egy útvesztőn ha be akar kapni egy darab sajtot:

" Jó estét kívánok" mondja a főpincér - "asztal négy személyre?"
" Köszönöm szépen, igen"
" Dohányzó vagy nem dohányzó?"
" Nem dohányzó."
" Benn vagy a kerthelységben?"
" Gondolom benn lenne a legjobb"
" Igenis uram. Hol szeretne ülni az ebédlőben? A mellette levő verandán? Vagy a szoláriumban?
" Hadd gondolkozzam....."
" Tudok adni önöknek egy ragyogó asztalt a szoláriumban nagyon szép kilátással."
" Nagyszerű" - és mi követtük őt.
" Na, hol szeretnének ülni? Kilátással a golfpályára? Kilátással a tóra vagy a hegyekre?"
" Amelyiket maga ajánlja.
Gondoltam hadd döntsön ő is valamiben. Leültetett bennünket, nem tudtuk milyen kilátással, mert kinn amúgy is tök sötét volt.
Ekkor megjelent egy fiatalember - jobban öltözve mint bármelyikünk is - és bemutatkozott.
" Jó estét kívánok, a nevem Robert és én leszek a pincérjük ma este. Szeretnének maguknak néhány percet mielőtt rendelnek?"
" Nem szükséges - mondom neki - én csak egy amolyan hús és krumpli pasi vagyok, - szóval kérek egy marhasültet egybesült krumplival."
" Leves vagy saláta?"
" Saláta."
" Van vegyes salátánk, cézár saláta, olive saláta, babsaláta....."
" Vegyes salátát kérnék"
" Ahogy parancsolja uram - saláta öntet?"
Nem akartam dönteni.
" Amilyen van, jó lesz."
" Van francia, olasz, krémsajt......"
" Lepjen meg vele, hozzon amit jónak lát"
" Az olasz a mi specialitásunk. Jó lesz?"
" Ja." - mondtam olyan kurtán ahogy csak tőlem tellett. Elegem volt az udvariaskodásokból.
" És hogyan kívánja a sültkrumplit?
" Csak hozza úgy ahogy van, nem kell hozzá semmi."
" Nem kell vaj vagy tejföl?"
" Nem."
" Talán chives vagy darált sültszalonna?"
" Nem, mondja ért maga magyarul? Nem akarok semmit hozzá, csak hozza a marhasültet és a sültkrumplit"
" A 15 vagy a 25 dekás sültet szeretné?"
" Bármelyiket."
" Hogy kívánja elkészítve. Félig sülten, közepesen sülten vagy teljesen átsütve?"
" Idefigyelj Robi, kezdem elveszíteni a türelmemet ......"
" Akkor most már csak a körítésekröl - párolt brokkoli, kukorica, sárgarépa....?
Nem bírtam tovább, felálltam, ledobtam a szalvétámat.
" Hol akarod ezt elintézni...itt vagy menjünk ki?"
" Nekem mindegy uram.... a parkolóhelyen, a hátsó udvaron vagy az utcán....?"
" Rögtön itt helyben"
Megpróbáltam behúzni neki eggyet. Kecsesen elhajolt és egy jobb egyenessel válaszolt, pontosan a bal szemem alá. Ez volt az első eset amikor nem ajánlott fel nekem választékot.
Félig eszméletlenül visszaestem a székembe. Hallottam hogy a főpincér csúnyán leteremti a Robertet. Éreztem hogy valaki meglazítja a nyakkendőmet. A főpincér sokszorosan bocsánatot kér és megkérdezi, hogy hívja-e a mentőket.
" Nem, nem ... csak adjon egy pohár vizet, mindjárt jobban leszek."
" Igenis uram, ... milyent szeretne? ....import kristályvizet, vagy szódavizet egy szelet citrommal ízesítve?"

A háború alatt a németek egyszerre ítéltek halálra egy oroszt, egy angolt, és egy cigányt. Megkérdezték, mi az utolsó kívánságuk. Az orosz azt mondta, szeretne egy papnak meggyónni. Az angol igazi hidegvérrel csak egy cigarettát kér.
Megkérdezik a cigányt is.
- Én friss epret szeretnék!
- Te mocsok! - ordított vele a német tiszt. - Tudod jól, hogy télen nincs eper Oroszországban!
- Nem baj - feleli a cigány -, én tudok várni…

A cigány át akar szökni a zöldhatáron, de a határőr észreveszi, és feltertóztatja.
- Fordulj vissza cigány, itt nem mehetsz át!
- Engeddzsen mán át drága hátárőr úr, a romnyi a lelkemre kötötte, hogy ne merjek vissadzsönni, mer megöl...
- Akkor sem mehetsz át, fordulj vissza! - feleli a határőr.
- Ná jóván, vissámedzsek, de á romnyi megöl, és ezs á mágá lelkin szárád... ...Hát ván mágánák síve...? ...Nyóc purdém ván... ...Legálább á kábátomát lűjje mán át, hogy á romnyi lássá hogy megpróbátám...!
- Nah, jól van cigány, de utána tünés vissza!
- DURR... - átlövi.
- Jááj, hát ne ídzs hátárőr urám! Nem ismeri ázs én romnyimát...
- Miért, hogyan lőjem át?
- Hát, sorozsáttál...
- TA-DA-DA-DA-DA-DA-DA-DA-DA-DA-DA-DA-DA-DA-DAMM...
- Nah, így már jó lesz? - kérdi vigyorogva a határőr a ronggyá lőtt kabátot látva.
- Nem ross... - feleli a cigány. -...de há még á kálápomát is átlűné, ázs lenne ázs igázsi.
- Klikk...
- Nem tudom, cigány... elfogyott a lőszer...!
- Á visonlátásrá, májd kűdök mágánák képeslápot Bécsbűl.

János bácsi felmutatja a vonatjegyét a kalauznak, mire az így reagál:
- De hiszen ez egy gyerekjegy!
János bácsi:
- Na, látja, most derül ki hogy milyen nagy késésben van ez a szerelvény!

Joe egy alfát írt a táblára.
Greg egy bétát.
Bill gammát.
Brad pít.