Vicclap.hu - Vérpock kedvencek

Volt egyszer messzi földön egy önálló, magabiztos hercegnő, aki egy szép napon a kastélya melletti zöldellő mezőn, a kristálytiszta tó partján, környezeti kérdésekről elmélkedve egyszer csak meglátott egy ronda, zöld békát.

A béka ráugrott a hercegnő térdére, és azt mondta: Ó, csodálatos hölgy, valamikor daliás herceg voltam, amíg el nem átkoztak. Ha megcsókolnál, ismét jóvágású fiatal herceg lehetnék, és akkor drágám, összeházasodhatnánk, beköltözhetnék a kastélyodba az anyámmal együtt. Ahol főzhetnél, moshatnál ránk, nevelhetnéd a gyerekeinket, és emiatt örökké hálás és boldog lehetnél!

Aznap este, miközben a hercegnő könnyű vacsoraként, enyhén fehérboros hagymamártásban megfuttatott fenséges békacombot szopogatott, magában elmosolyodva így szólt: én ezt k..vára másképp gondolom...

A "love" szó a szanszkrit "lubhyati"-ból származik, melynek jelentése: vágy.

A sok nevetés erősíti az immunrendszert, csökkenti a stresszhormonok szintjét. A leggyakrabban a hatéves gyerekek nevetnek, napi 300-szor is, a felnőttek viszont már csak 50-100 alkalommal naponta.

A vodka kiváló tisztítószer zsíros szennyeződésekre, hányásfoltokra. Ezen kívül hatékony borogatás készíthető belőle medúza- és darázscsípésre, valamint fogfájás ellen.

Férfi : "Rendelek magamnak egy pizzát. Kérsz te is valamit?"
Nő: "Nem"
Férfi : "OK."
Nö : "...vagy mégis?!"
Férfi : "Na mi legyen akkor?"
Nö : "Nem tudom"
Férfi : "Nem tudod, hogy akarsz-e valamit enni?"
Nö : "Nem."
Férfi : "Éhes vagy?"
Nö : "Nem tudom, talán igen."
Férfi : "Mit értesz azalatt, hogy "talán"...?"
Nö : "Azt, hogy nem vagyok biztos benne."
Férfi : "Ha én éhes vagyok, akkor észre szoktam venni."
Nö : "Talán később éhes leszek."
Férfi : "Ok, akkor rendelek neked is egy pizzát."
Nö : "És ha később mégse leszek éhes...?"
Férfi : "Akkor otthagyod."
Nö : "Az pocséklás."
Férfi : "Akkor becsomagoltatod és megeszed holnap."
Nö : "És ha holnap nincs kedvem pizzát enni?"
Férfi : "Pizzát mindig lehet enni."
Nö : "De nem nekem."
Férfi : "Akkor keress valami mást."
Nö : "De most nem akarok mást."
Férfi : "OK, akkor mégis egy pizzát kérsz."
Nö : "Nem."
Férfi : "Akkor nem kérsz semmit."
Nö : "De."
Férfi : "Megőrjítessz!"
Nö : "Miért nem rendelsz magadnak addig is valamit...?"
Férfi : "Ahogy gondolod..."
Nö : "Rendelj magadnak egy sonkás pizzát!"
Férfi : "De én nem szeretem a sonkát."
Nö : "Én viszont igen."
Férfi : "Azt hittem, hogy MAGAMNAK rendelek...?!"
Nö : "Persze, hogy magadnak rendelsz."
Férfi : "Akkor minek rendeljek Sonkát...?"
Nö : "Ha esetleg megéheznék akkor ehetnék belőle."
Férfi : "És?"
Nö : "Azt hiszed, hogy megeszek valamit amit nem szeretek?"
Férfi : "Hogy-hogy TE - megeszel valamit?"
Nö : "Miért ne?"
Férfi : "Egy pillanat... tehát én rendelek magamnak valamit, azért, hogy te ehess valamit ha esetleg később megéheznél...?!"
Nö : "Pontosan."
Férfi : "És akkor mit eszek én?"
Nö : "Az is lehet, hogy nem leszek éhes..."

Megjegyzés: A Legfelsőbb Bíróság felmentette a férfit a gyilkosság gyanúja alól és a vádat önvédelemre változtatta meg.

Az ember legizmosabb szerve a nyelve.

Egy nőtől, aki éppen a jogosítványát akarta megújítani a megyei hivatalban, a hivatalnok hölgy megkérdezte, hogy mi a foglalkozása.
A nő hezitált, nem tudta, hogyan határozza meg a munkáját.
- Úgy értem, - magyarázta a hivatalnok - van munkája, vagy csak egy...?
- Persze, hogy van munkám! -  csattant fel a nő - Anya vagyok.
- Az anyaság nem számít foglalkozásnak, a háztartásbeli a megfelelő szó! - hangsúlyozta a hivatalnok.

Egészen addig a napig nem is jutott eszembe a történet, amíg egyszer csak ugyanebbe a szituációba nem kerültem a polgármesteri hivatalban. A hivatalnok láthatóan egy karrierista hölgy volt, kiegyensúlyozott, hatékony és megszállottja az olyan fontosnak hangzó címeknek, mint: "Hivatali Vallató" vagy "Városi Nyilvántartó".
 - Mi a foglalkozása? - kérdezte.
Hogy mi késztetett rá, hogy ezt válaszoljam, nem tudom. Csak úgy kibuktak belőlem a szavak:
- Tudományos munkatárs vagyok a gyermekfejlődés és emberi kapcsolatok területén.
A hivatalnok megdermedt, a golyóstoll megállt a kezében és úgy nézett rám, mint aki rosszul hall. Megismételtem lassan, kihangsúlyozva a fontos szavakat. Majd csodálattal néztem, amint a kijelentésemet fekete nyomtatott betűkkel a hivatalos nyomtatványra írta.
- Megkérdezhetem, - kezdte a hivatalnok érdeklődéssel - Pontosan mit csinál ezen a területen?
Hűvösen, minden izgatottság nélkül a hangomban, hallottam magam válaszolni:
- Továbbképző kutatómunkát végzek, laboratóriumban és terepen, (általában úgy mondom, a házban és a házon kívül). A főnökömnek dolgozom, (az Úrnak elsősorban, aztán az egész családnak), szereztem már négy elismerést (mind lány). Természetesen ez a munka az egyik legelhivatottabb a földön, (akar valaki ellentmondani?) és gyakran napi 14 órát dolgozom (a 24 közelebb áll a valósághoz). De a munkám több kihívást tartogat, mint a legtöbb átlagos karrier, és az elismerés sokkal kielégítőbb, mint pusztán a pénz.''

A hivatalnok egyre növekvő elismeréssel töltötte ki a nyomtatványomat, felállt és személyesen kísért az ajtóhoz. Amint ráhajtottam a kocsifelhajtónkra, a csodálatos új karrieremben elmerülve, szaladtak elém a laborasszisztenseim: 13, 7 és 3 évesek. Az emeletről hallottam a gyermekfejlődési programunk új kísérleti modelljét (a 6 hónapos kisbabát), amint egy új hangmintát tesztelt. Úgy éreztem, csapást mértem a bürokráciára! Úgy tűntem fel előttük, mint aki sokkal előkelőbb és nélkülözhetetlenebb az emberiség számára, mint "csak egy másik Anya''.
Anyaság! Micsoda nagyszerű karrier! Különösen, ha egy cím is van az ajtón.