Vicclap.hu - molylepke kedvencek

Egy családhoz hazalátogat az Amerikában élő rokon. Mindenféle történetet mesél a kinti életről:
- Nálunk olyan gyorsak a vonatok, hogy egyszer egy utas pofon akarta vágni az ablakból az állomásfőnököt, és a következő állomás főnökét találta el.
Erre megszólal a házigazda:
- Nálunk meg olyan lassú a villamos, hogy egyszer egy ember öngyilkos akart lenni és a sínekre feküdt, aztán ott halt éhen.

Rengeteg olyan kifejezés van a magyarban, ami valamilyen módon a kajával kapcsolatos.

Például amikor perecelsz egyet. Vagy elmész csak úgy céltalanul kolbászolni a városba. Vagy rizsázol valakinek, például abból a célból, hogy később megrépázd, de az is lehet, hogy ő meg utána megmogyoróz. Ilyenkor nem kell sokat tökölni, ha egyszer már lekenyerezted. Veled ne kukoricázzon.
Persze ha hivatásos, akkor tejelned kell, mert kisajtolja belőled, ezt általában előre le is vajazzátok, amikor még úgy be vagy sózva, hogy borsózik a hátad, és nem gondolsz arra, hogy utána annyira fel leszel paprikázva, hogy majd' becsokizol. Kábé. Most persze lehet azt mondani, hogy "ez elég gyengus volt". De én erre elhárítólag közlöm, hogy nem ér a nevem, káposzta a fejem.

És ha erre nem tudsz mit mondani, akkor mákom van.

752. nap
A fogvatartóm állandóan bizarr kis fityegő tárgyakat lógat az orrom elé, amik friss húsdarabokra hasonlítanak. Enni viszont száraz fűrészporra emlékeztető kaját ad. Az egyelten dolog, ami még éltet, a szökés reménye. No meg az öröm, hogy naponta tönkreteszek egy-egy bútordarabot. Megyek, szétrágom az egyik szobanövényt...

761. nap
A mai kísérletem, hogy megöljem a fogvatartómat azzal, hogy a lába köré csavarodok, majdnem sikerült. Meg kell próbálnom ugyanezt, amikor a lépcső tetején áll. Hogy elrettentsem és megfélemlítsem hitvány elnyomómat, megint sikerült a kedvenc székére hánynom. Legközelebb az ágyába fogok.

762. nap
Egész nap aludtam, hogy éjszaka legyen majd elég erőm órákon át hangos nyávogással kaját követelni.

765. nap
Elfogtam egy egeret, és lefejezve odavittem a fogvatartómnak, hogy lássa, mi mindenre vagyok képes, hátha beijed. Ehelyett megsimogatott és azt mondta: "Jó cica!" Hát ez nem jött be!

768. nap
Ismét meggyőződtem róla, milyen szadisták ezek. Megint alávetettek egy szörnyűséges vízi tortúrának. És mindezek tetejébe még bekentek valami égető habos borzalommal, aminek a neve: sampon. Micsoda eszelős elme találmánya ez!
Az egyetlen vigaszom csak egy hüvelykujj-perc volt, ami közben a fogaim közt maradt.

771. nap
Valami összejövetel volt náluk, ezért egész estére elkülönítettek egy szobába. Hallottam a zajokat, és éreztem annak a szörnyű löttynek a szagát, amit úgy hívnak, hogy sör. Hallottam, azt is, hogy valami képességről beszélgetnek, amivel állítólag én rendelkezem, allergia, vagy mi a neve. Ezt meg kéne tanulnom bevetni!

774. nap
Szerintem a többi fogoly talpnyaló vagy besúgó. A kutyát gyakran szabadon engedik, és mindig boldogan visszatér. Biztos, hogy félkegyelmű. A madár viszont tuti, hogy köpni szokott. Valahogy kiképezték, hogy beszéljen a nyelvükön (ami olyan, mint a szamaraké), és rendszeresen beszél velük. Biztos vagyok benne, hogy minden lépésemet jelenteni szokta. Mostani helyén, a fémszobában, egyelőre biztonságban van, de én tudok várni. Minden csak idő kérdése.

- Doktor úr, azt hiszem, új szemüvegre lenne szükségem!
- Az biztos, mert ez egy hentesüzlet!

Egy nő a buszon újságot olvas. Rátalál egy cikkre, ami a világ halálozási statisztikájával foglalkozik. Annyira felcsigázza a hír, hogy odafordul a szomszédjához:
- Hallotta már, hogy minden pillanatban, amikor csak levegőt veszek, meghal valaki a világon?
Erre a szomszédja rezignáltan:
- Akkor talán próbálkozzon meg a fogmosással!

Egy fiú élete első randijára készül, és nagyon ideges. Az apja ellátja néhány tanáccsal:
- Fiam, ha nem tudod, miről beszélgessetek, van három téma, ami mindig beválik: evés, család, filozófia.
A fiú elmegy a randira, sétálnak a lánnyal. Kezd kínos lenni a csend, a srác elkezdi a társalgást:
- Szereted a krumplis palacsintát?
- Nem. - feleli a lány szűkszavúan.
"Hmmm..., ez nem jött be." - gondolja a fiú. Rövid idő múlva újabb témával próbálkozik:
- Van testvéred?
- Nincs. - Ismét néma csend.
"Francba!" - mondja magában a srác. Aztán eszébe jut, mi is volt a harmadik téma, amit apja javasolt.
- És...ööö... ha volna testvéred, mit gondolsz, szeretné a krumplis palacsintát?

Az amerikai vonatok nyomtáva (a sínek közötti távolság) pontosan 143,5 cm (4 láb és 8,5 inch). De vajon mi az oka annak, hogy ez a távolság pont ekkora lett? Mi olyan vonzó ebben a számban?

A válasz meglehetősen egyszerű és könnyen kitalálható: az USA-beli nyomtáv pontosan megegyezik az Angliában használatos nyomtávval, mivel az első vonatokat angliai bevándorlók kezdték építeni az Újvilágban.
Na jó, de ettől a kérdés még kérdés marad. Most azt kell megválaszolni, hogy Angliában miért lett 143,5 cm a nyomtáv. Azért, mert az első vonatokat Angliában azon tervek és sablonok szerint készítették, amelyeket a hintók és kocsik gyártására is használtak. Így hát felmerül a kérdés, hogy a hintók és kocsik nyomtáva miért lett pont 143,5 cm?
A válasz megint nagyon logikus: ha más lett volna a nyomtáv, akkor ezek a járgányok nagyon hamar tönkrementek volna az angliai kőutakon, mivel azokban, pont ilyen távolságra, volt két vájat, melyeket a régebben ott járt kocsik vájtak ki. Nem meglepő azonban, hogy az Angliában található kőutakat, szinte egytől egyig, az ókori Róma építtette. A kőutakba vájt vájatokat pedig az első római kocsik és harci szekerek vájták. Már az ókori rómaiak is szabványok szerint építették az utakat és a harci szekereket, ezért aztán mind ugyanakkora lett, ami a vájatok távolságának egyformaságát is maga után
vonta. A vájatok aztán évszázadokon keresztül kényszerítették az utókor járműtervezőit az ősi szabvány betartására.
A tanulság tehát, hogy ezek után, ha azt kérdézed, hogy ki a fene rittyentette ezt vagy azt a számot (pl. 143,5 cm), még az is lehet, hogy pont rátapintottál a valóságra: a római kocsik távolsága ugyanis pont azért lett akkora, amekkora, hogy két ló hátsója kényelmesen elférjen egymás mellett a kocsi előtt.

Megvan hát a válasz! Római lovak fara szülte ezt a különleges számot. Ha pedig már eléggé izgalomba jöttél attól, hogy birtokába jutottál a modern világ egyik nagy titkának, még egy adalék: bizonyára láttad már azt a két vastag rakétát az amerikai űrrepülok oldalán, felszállás közben. A nevük Solid Rocket Boosters (SRB). Ez a két rakéta hajtja fel az űrbe az űrhajót. A rakétákat a Utahi "THIOKOL" gyárban gyártják, és tervezői sokkal, de sokkal vastagabbra szerették volna csinálni. A probléma csupán az volt, hogy a rakétákat vonaton kellett a kilövőállomásra szállítani. A vonat pályája néhány olyan szűk alagúton keresztül vezet, hogy a sinek épphogy elférnek benne. Ezért aztán a rakéta sem lehetett szélesebb, mint a nyomtáv.

Így esett meg, hogy a világ egyik legfejlettebb technológiájával gyártott rakétájának a szélességét egy római ló hátsó fele határozta meg...