Vicclap.hu - opal kedvencek

Douglas Adams: Keksz

Ez az egész tényleg megtörtént egy valós személlyel, és ez a valós személy én vagyok. Épp a pályaudvarra mentem.
Ez 1976 áprilisában volt Cambridge-ben, Angliában. Kicsit korán érkeztem. Rosszul tudtam a vonat indulását.
Vettem magamnak egy újságot, hogy megfejtsem a keresztrejtvényét, meg egy kávét és egy csomag kekszet.
Odamentem, és leültem egy asztalhoz. Azt akarom, hogy elképzeljék a helyszínt. Nagyon fontos, hogy maguk előtt legyen a kép. Itt az asztal, az újság, a csésze kávé, a csomag keksz. Egy fickó ül velem szemben. Teljesen
átlagos kinézetű, öltönyben, aktatáskával. Nem úgy tűnt, mintha valami különös dologra készülne. A következőt csinálta: hirtelen előrehajolt, felvette a csomag kekszet, kinyitotta, kivett egyet és megette.


Na most, azt kell mondjam, ez az a dolog, amit az angolok nagyon rosszul kezelnek. Semmi sincs a hátterünkben, neveltetésünkben, oktatásunkban, ami megtanítana bennünket, hogyan bánjunk azzal, aki fényes nappal az orrunk elől ellopja a kekszünket. Tudják, mi történne, ha ez Los Angeles belvárosában történt volna? Villámgyors tűzharc kerekedne, helikopterek érkeznének, a CNN, tudják... De végül, azt tettem, amit minden rámenős angol tett volna: nem vettem róla tudomást. Az újságba mélyedtem, kortyintottam egyet a kávémból, próbáltam egy megfejtést kitalálni a lapban, semmi mást nem tudtam csinálni, és azon gondolkodtam: "Mit fogok csinálni?"

Végül azt gondoltam, "Nincs más hátra, meg kell tennem", és nagyon erősen próbáltam nem észrevenni a tényt, hogy a csomag rejtélyes módon már nyitva van. Kivettem magamnak egy kekszet. Gondoltam: "Ezzel lefegyvereztelek!" De nem, mert néhány pillanat múlva megintcsak ugyanazt csinálta. Vett még egy kekszet. Miután az első alkalommal nem szóltam, másodszorra valahogy még körülményesebbnek tűnt előhozakodni a témával. "Ne haragudjon, nem tehetek róla, de észrevettem, hogy..." Úgy éreztem, ez nem igazán működik.

Így mentünk végig az egész csomagon. Amikor azt mondom, hogy az egész csomagon, mindössze körülbelül nyolc darabra gondolok, de nekem egy egész életnek tűnt. Ő vett egyet, én is vettem egyet, ő vett egyet, én is vettem egyet. Végül, amikor befejeztük, ő felállt és elsétált. Illetve előbb jelentőségteljes pillantást váltottunk, aztán ment el, én meg megkönnyebbülten felsóhajtottam és kényelmesen hátradőltem.

Néhány pillanat múlva beérkezett a vonat, úgyhogy felhajtottam a maradék kávémat, felálltam, felvettem az újságot, és az újság alatt ott volt a kekszem. Az a fantasztikus ebben a történetben, hogy valahol Angliában az utóbbi negyedszázadban élt egy tökéletesen átlagos fickó pontosan ugyanezzel a történettel, csak ő nem ismeri a csattanót.

Egy férfi és egy nő szerelmeskedik az ágyban, amikor meghallják, hogy megnyikordul a bejárati ajtó.
- Ó, gyorsan tűnj el, ez biztosan a férjem! - suttogja a nő.
A férfi felugrik, felkapja a ruháit és már indulna az ablak felé, amikor megáll és így szól:
- Hé, álljon meg a menet! ÉN vagyok a férjed!

Kétféle sebtapasz létezik. Amelyik nem ragad, és amelyik nem akar lejönni.

Egy idősebb öregúr elmegy az orvoshoz:
- Doktor úr szexuális gondom van a feleségemmel, nem tudna segíteni? Az orvos ad neki egy kék színű port:
- Vízzel keverje össze és kenje fel rá!
Másnap visszamegy a páciens:
- Nem igazán vált be!
Az orvos ad neki egy piros port:
- Keverje össze vízzel és kenje fel rá!
Másnap visszamegy:
- Ez sem igazán jó! Nincs másik?
Az orvos ad neki egy fehér színű port:
- Keverje össze vízzel és kenje fel rá!
Másnap visszamegy a páciens:
- Nagyon jó volt, minden csodálatos volt. És végre eljutottam a csúcsig!
Az orvos:
- Hát igen, a gipsz, az gipsz!

Népdalgyűjtők az egyik faluban azt hallották, hogy a 85 éves Józsi bácsi nagyon sok régi nótát ismer. El is mennek hozzá és megkérik, hogy énekeljen nekik.
- Éneklek én, szivesen - mondja Józsi bácsi - dehát disznó is van benne.
- Nem baj - válaszolja az egyik népdalgyűjtő - ahol olyan "disznó" van, mondja azt, hogy "öhöm".
- Hát jó - Józsi bácsi megköszörüli a torkát és énekelni kezd:
"Hej de nagy az öhöm f@sza halí-hó..."

Nemsokára jön a férj szülinapja, ezért a feleség azzal akarja meglepni, hogy elviszi egy sztriptízbárba, hiszen eddig szegényke éjjel-nappal dolgozott, és mindig hű volt hozzá, úgyhogy ennyit megérdemel.
Eljön a nagy nap. Kiszállnak a taxiból, erre a kidobófiú:
- Szasz Bélukám, hogy vagy ma este?
Erre a feleség hüledezve:
- Honnan ismer ez téged?
- Ááá, csak a tekeklubból, ő is törzstag...
Bemennek, és leülnek egy asztalhoz. Jön a pincérnő:
- Szia Béla! A szokásos koktélt?
Mire elhűlve a feleség:
- Honnan ismer ez?
- Ááá, csak a kórusból...
Erre odamegy egy szinte meztelen táncosnő:
- A szokásos kedvencedet adjam elő, Bélám, mókuskám?
Erre a feleség vérig sértődötten kirohan, a férj pedig utána, és látja, hogy épp beszáll egy taxiba, erre ő is utánaugrik:
- Drágám, hadd magyarázzam meg ezt a félreértést!
- Eressz el, te szemét strici!
Erre a taxis hátrafordul:
- Mivan, Bélám, te mindig ilyen harcias kis kurvákat fogsz ki magadnak?

Egy szőke nő és a férje szarvasvadászatra megy. A férj kiokosítja a feleségét, hogy ha lő egy szarvast, vigyázzon rá amíg ő oda nem ér, nehogy egy másik vadász elvigye.
Megkezdődik a vadászat, a férj hallja, hogy a feleségének megszólal a puskája. Gyorsan odaszalad, és a feleségét látja, amint a puskáját egy férfire fogja. A férfi feltett kezekkel mondja az asszonynak:
- Jól van, hölgyem, ez az ön szarvasa! Azt megengedi, hogy a nyergemet levegyem róla, mielőtt elviszik?

A medve részegen elfekszik az erdőben. Arra megy a nyuszika. Most leverem a medvén minden fájdalmamat - gondolja - és kegyetlenül elveri. A medve másnap magához tér és érzi, hogy elverte valaki. Elmegy a rendőrségre és jelenti az esetet. A rendőr összehívja az állatokat, és megkérdezi ki verte meg a medvét. Természetesen mindenki lapít. Így hát megkérdezi a medvét, hogy nem emlékszik-e valamire. A medve gondolkodik egy darabig majd így szól:
- Hát, csak arra emlékszem, hogy aki megvert annak valami karok vagy csáp volt a fején. A nyuszi tele torokból elkezd üvöltözni a hátsó sorból:
- Csiga, csiga szorul a hurok!