Vicclap.hu - Freeman.K.o.C kedvencek

Tudjátok miért nem nyertük meg az EB rendezés jogát az esélytelen Lengyel-Ukrán duo ellen?

Mi hoztunk: filmet, nőket, rolexet, labdát, plakátot, 3D-s szemüveget, makettet, stadiont, tervet, MLB tagokat.

Az ukránok csak egy képet hoztak:
Platini összekötözött feleségéről és gyerekéről.

Egy focista naplója a 2012-es ukrán-lengyel rendezésű UEFA labdarúgó Európa Bajnokságon:

1. nap
Ma megérkeztünk az ukrán határra, ahol a csapatbuszunkat csapattraktorra kellett cserélnünk, mivel az utak nem voltak megfelelő állapotban. Sajnos a sok eső miatt így is akadt gondunk, ezért csapatépítés gyanánt kiástuk a traktort a sárból.

2. nap
Megérkeztünk a szállás maradványaihoz. Itt csapat- és szállásépítő edzést tartottunk, amivel az egész nap eltelt. Még el sem kezdődött az EB, de már kimerült vagyok, de sebaj, holnap megnézzük a stadiont, majd lesz időm pihenni.

3. nap
Ma megnéztük a stadiont, és 1,5 óra keresés után mind a két kaput sikerült megtalálni. Azok a szemét verebek megették a fűmagot, úgyhogy a csapat vállalta, hogy egy 11-esért cserébe, amit majd az első meccsen kap, zöldre festi a talajt.
Délután megismerkedtünk a helyi kulturális szokásokkal (kocsmáztunk), majd erőnlétünk megtartása érdekében futottunk a tüntetők elől.

4. nap
Az előző napi futóedzésen nem volt mindenki elég gyors, ezért páran közülünk könnyebb-súlyosabb sérüléseket szenvedtek. Szerencsére ezek a kedves ukrán házigazdák kiküldtek egy szanitécet, aki pillanatok alatt rendberakta a csapatot. Egyik játékosunknak levágta a bal lábát, ami mondjuk nem akkora baj, úgyis kettő volt neki. Viszont azóta itt lábatlankodik folyton.

5. nap
Ma, hogy hozzászokjunk a helyi klímához, barátságtalan mérkőzést játszottunk az ukrán keménymaggal. Majdnem lőttem egy gólt, de a kapus rám fogott egy Kalasnyikov-ot ezért meggondoltam magam.

6. nap
Végre elérkezett az első meccs. Előtte a szokásos eligazításon a sportcipőinket, hogy a talajviszonyokhoz alkalmazkodjunk, gumicsizmára cseréltük. Kicsit zavaró még, hogy minden rúgás után lerepül a lábamról, de nekem legalább van lábam.
Este lejátszottuk a mérkőzést. Az eredményről még tárgyalnak a szakemberek, mivel eredményjelző nem volt, és a kaput is mindig máshova rakták. Remélem nyertünk.
Amikor hazaértünk, eloltottuk a dühös szurkolók által felgyújtott szállást. Az előző 5 nap eseményei után már nem lepődtünk meg ezen.

7. nap
Hogy kipihenjük az előző nap fáradalmait, ma elmentünk egy bemutatóra amit az ukrán hadsereg tartott nekünk. Nagyon érdekes volt látni, hogy milyen hatással van egy focistára, ha hozzávágnak egy gránátot. A bemutató után vetélkedőt rendeztek a helyiek, aminek a lényege az volt, hogy mi cikk-cakkban futottunk, ők meg lőttek ránk.

8. nap
Úgy gondoltuk, megháláljuk azt a sok vendégszeretetet, amit eddig kaptunk, ezért megpróbáltuk felkutatni az elűzött kormányt. Nem találtuk meg, de tettünk egy kitérőt Lengyelországba, ahol polka-bemutatót tekintettünk meg a helyi "szórakozónegyedben".

9. nap
Másnap mindenki jelentkezett a helyi orvosnál nemi betegség gyanújával biztos ami biztos alapon. Délután, miután az egész csapat eredménye mind AIDS, szifilisz, és egyéb nemi betegségek, mint IQ terén negatív lett, visszavágót játszottunk a helyi keménymaggal. Majdnem nyertünk, mert már mi is szereztünk egy puskát.

10. nap
Ma volt alkalmunk megismerkedni egy hagyományos ukrán családdal. Kicsit hasonlít az olaszhoz, itt is a keresztapa a család feje, és itt is van egy csomó "Don" nevű ember.
Este a keresztapát megválasztottuk rendőrfőkapitánynak, mert az sincs most.

11. nap
Elérkeztünk a második meccshez. Az első mérkőzésből tanulva most egészen más volt az eligazítás. Kaptunk fegyvereket, és részt vettünk egy alapfokú tankvezetői tanfolyamon is.
Hát így már azért egészen más volt játszani! Majdnem nyertünk, és a csatárunkat választottak a mérkőzés legjobbjának. Szerintem teljesen megérdemelten, hiszen lőtt 1 gólt, 2 védőt, és legalább 4 verebet. Ezenfelül volt 1 kapufája is, de azt ellopták tőle.

12. nap
Ma végső nyugalomra helyeztük azokat a csapattársainkat, akik valamilyen okból kifolyólag nem élték túl az elmúlt 11 napot. Délután a hátországba telefonált az edző és utánpótlást kért.
Mivel az előző meccsen az edző nem volt elégedett a kapu védelmével, ezért ma a tizenhatos környékére körben a kapu körül vizesárkot ástunk, és tettünk bele pár aligátort is. Nah, így próbáljanak gólt lőni. Egy baj van: mi a körön belül maradtunk, és még nem tudom hogy fogunk kijutni.

13. nap
Ez a nap az érdeklődés hiánya miatt elmaradt.

14. nap
Az aligátorok megfagytak a hidegben, úgyhogy ma ki tudtunk mászni a vizesárokból.
Este jótékonysági labda- és ellenfélrúgó mérkőzést játszottunk, a rendezőkért, mivel elfogytak a labdák, és szükség volt a pénzre, hogy újat vegyenek.

15. nap
Ez az Eb utolsó napja. Nem játszottunk, csak két mérkőzést, mert a többin az ukránok játszottak a lengyelekkel. A döntőben is ez a két csapat szerepelt, végül az ukránok nyertek 11-esekkel 4-4-re.
Összeségében véve ez életem egyik legnagyobb élménye volt, és nagyon remélem hogy a csapat kijut majd a 2014-es iraki világbajnokságra is.

A gyerekdal:

Boci, boci, tarka,
se füle, se farka,
oda megyünk lakni,
ahol tejet kapni.

Tóth Árpád-os változat:

Ó, láttatok-e már bús borjat őszi réten,
Ki rágva kónya gazt szelíden fancsalog,
Míg barna folt borong sápadt farán setéten,
Mit céltalan riszál, hisz rajta nincs farok?

Én láttam bús fejét a rét fölé hajolva,
Ó, szája szegletén buggyant a renyhe lé,
És fölbágyadt a légbe lelkem űrhajója,
S e könnyes, lágy sóhajt röpítettem felé:

Tehénke, lásd, egyformák vagyunk nagyon mi ketten,
Lehúzza nékem is nagy, csüggedt főm a bánat,
S úgy lóg fogam közül bús fényű cigarettem,
Mint szádból csillogón a megcsócsált fűszálak.

De lelkem innét milljom mérföldekre vágyik,
Szállnék a végtelen Tejútra, oda fel,
Hol el nem alvó csillag-kandeláber világít,
S ezer holdbéli borjú libegve lefetyel.


Ady Endre:

Álltam a Pusztán, álltam állván,
Kérődzve, bőgve, búsan, árván,
Mikor, hahó,
Rámtörtek csülkös kis zeuszok.

Hej, szájas kis töpörtyü-borjak,
Mi kéne, hé, rátok tiporjak?
Ahol a Tej,
Oda szaladnánk lakni mi is?

Rátok dől e rozoga pajta,
S én ősi, szent, keleti fajta,
Én féljek, én?
Tudjátok ti, hogy én ki vagyok?

Nem holmi senkik tarka fattya,
A Mammon volt anyám ükatyja,
Hej, piszkosok,
Nekem aranyból van a fülem.

És kacagtam, rengett a Puszta,
Fülét, farkát gyáván behuzta,
S futott, hahó,
Futott a csülkös boci-sereg.


Faludy György-ös változat:

Mikor Big Bill, a Bull megállt a Szajna
Partján, min ível át a Mirabeau,
Arra gondolt, minden tehén s üszőke szajha,
Csülkét szétrakja, aztán kirabó'.

Pedig kedvelte o a ringó tőgyű nőket,
A sok pucsító, szeplős feneket.
Meghintáztatta, és szarvára tűzte őket,
Hogy fülük szétállt, aztán leesett.

S hogy végigment egy kékes árnyú allén,
Míg almabort szitáltak rá a fellegek,
Eszébe tűnt, hogy sírt egyszer Mallarmén,
Mert nem értette egy sorát se meg.

S eltűnődött, az alkonyt a nap mért festi rőtre,
Hogy eljön értünk úgyis a kaszás,
Mint egy versében ezt megírta Goethe,
S hogy jólesne egy kiadós b'szás.

Elandalgott hát egy rosszhírű helyre,
Hol szűzlányként sikkant a harmonika fel.
Megnyílt neki egy kajla szajha kelyhe;
És folyt, csak folyt a forró bikatej.


Térey János-os változat:

Bazmeg, boci, hiába múzol
Nem vagy más, csak egy pesti lúzer
Lehetsz felőlem tarkabarka
De a seggedbe rúgok készakarva
Nem veszlek be a testületbe
Mert nincsen, haver, egy füled se
Irtózom ettől az alkattól
És még nem beszéltünk a farkadról
Ne gondold, öcsi, hogy létezel
Amíg nem közölt le a 2000
Lecsap rád a Termann-attack
Anyád helyett is megszopatlak
Térj fölötte végre napirendre
Hogy én vagyok az igazi Ady Endre
A Zaj-herceg, a rappelő Vazul
Minden csaj az én rímeimre lazul
Csinálhatsz bármit, de rosszul te jársz
Hát bazmeg, boci, jobb lesz, ha tejelsz


Varró Dániel-es változat:

Hol vagy fületlen ifjuságom, ó?
Ti tarka-barka búk, ti büszke lázak?
És hol vagy bölcsi, merre vagy dedó,
ahol nyuszit pusziltam uszkve százat?

Hol vagy szerelmem, kis bocivirág,
kit óvtalak, ne bántsanak bacik,
kit hívtalak macik becenevén,
ha hapciztál, varrtam neked nacit.

S most túl puszin, nyuszin, és túl focin,
itt állok partedlim levetve, pőrén,
s ha kérditek, hány bőr van egy bocin,
azt mondom: hány kis folt van még a bőrén.

Az egész világ egy nagy tehenészet;
én meg csak állok itt, és heherészek.