Vicclap.hu - Cyberdeath kedvencek

Egy férfi meséli a haverjának:
- Képzeld, tegnap összevesztem a feleségemmel, szóba se akar állni velem!
- Miért?
- Tegnap este leruccantam a bárba egy kicsit lazítani. Iszogattam, elhúzódott a dolog, ezért az asszony eljött értem, hogy hazavigyen.
- És ezért haragudott meg?
- Nem, nem ezért. Amikor oadjött hozzám, hogy menjek haza vele, azt mondtam neki: "Mindjárt bébi, csak felhívom a feleségem, és hazudok neki valamit."

A kínaiak világhódító hadjáratba kezdenek, és szépen lassan eljutnak Székelyföldig. Felsorakozik a két hadsereg egymással szemben, majd a kínai vezér megbeszélésre hívja a székely vezért, Áront.
- Nem félsz? - kérdi a kínai.
- Hát, mért is félnék? - kérdi hetykén Áron.
- Azért - válaszol a kínai -, mert mi 200 millióan vagyunk,
ti meg csak 40 ezren.
Elkerekedik Áron szeme, feltolja a kucsmáját, megvakarja a fejét majdhátrafordult a hadaihoz:
- Emberek! Hova a fenébe fogunk eltemetni 200 millió kínait?

Drága Mama és Papa!
Jól vagyok. Remélem, ti is. Mondjátok el Walt bátyámnak, meg Elmer bátyámnak, hogy a Tengerészgyalogság mérföldekkel jobb, mint az öreg Minch-nek dolgozni. Mondjátok meg nekik, hogy csatlakozzanak, amilyen gyorsan csak tudnak, mielőtt minden hely betelik.
Kicsit ideges voltam eleinte, mert ágyban kellett maradni egészen reggel 6-ig, de már túl vagyok rajta és tetszik, hogy tovább alhatok, mint szoktam.
Mondjátok meg Waltnak és Elmernek, hogy amit reggeli előtt tenni kell, az nem több, mint rendbe rakni az ágyat, meg kifényesíteni pár dolgot. Nem kell moslékot adni a disznóknak, takarmányt behordani, darát keverni, fát hasogatni, tüzet rakni. Gyakorlatilag semmit se kell csinálni.
Borotválkozni azt kell, de az se túl rossz, mert van melegvíz.
A reggeli bőviben van olyanoknak, mint gyümölcslé, gabonapehely, tojás, szalonna, stb., de elég gyenge a normális kaját tekintve, mint pl. krumpli, sonka, sültoldalas, steak, sült padlizsán, sütemény. De mondjátok meg Waltnak és Elmernek, hogy le lehet ülni két városi fiú közé, mivel azok csak kávén élnek. Az ő kajájukkal, meg a sajátunkkal aztán már ki lehet bírni délig, mert akkor újra enni adnak.
Nem csoda, hogy ezek a városi fiúk nem sokat bírnak gyalogolni. Naponta kimegyünk "erőltetett menetre", ami az őrmesterünk szerint hosszú gyaloglás, hogy megkeményítsen bennünket. Ha úgy gondolja, ám legyen, nem az én dolgom, hogy mást mondjak, de ezek az "erőltetett menetek" kb. olyan hosszúak, mint a postaládánk a farmtól. Aztán persze a városi fiúknak feltöri a bakancs a lábát, és mind teherautón megyünk vissza a laktanyába.
A vidék szép errefelé, de félelmetesen lapos. Az őrmester egyébként olyan, mint a tanár az iskolában, állandóan kötözködik. A százados olyan, mint az iskolaigazgató. Az őrnagyok és ezredesek csak mászkálnak erre-arra és ráncolják a homlokukat. Egyáltalán nem zavarnak senkit.
A következőtől biztosan halálra röhögi magát Walt és Elmer bátyám:
Elkezdtem kapni a kitüntetéseket a lövészeteken, fogalmam sincs, hogy miért. A célpont közepe majdnem akkora mint egy mókus feje, és nem mozog. Ráadásul vissza sem lő, mint nálunk a Higget fiúk. Csak kényelmesen feküdni kell, és eltalálni a fekete kört. Még csak nem is nekünk kell betölteni a töltényeket: kapjuk dobozszám.
Aztán itt van ez közelharc gyakorlatnak nevezett dolog. Birkózni kell a városi fiúkkal. Nagyon vigyáznom kell velük, mert igen könnyen törnek. Ez egyáltalán nem olyan, mint amikor otthon az öreg bikával birkózunk. Úgy néz ki, hogy én vagyok a legjobb, kivéve Tug Jordant, aki Silver Lake-ből jött. Őt csak egyszer vertem meg. Ugyanakkor vonult be mint én, de én csak 64 kiló és 152 cm magas vagyok, ő meg 136 kiló és 190 cm.
Bárhogy is, mondjátok el Waltnak és Elmernek, hogy siessenek és jöjjenek, mielőtt más fickók megneszelik ezt a jó helyet!

Szerető lányotok, Gail

Kovács tizedes elesik a háborúban. A hadparancsnokságon egy őrnagyot bíznak meg, hogy személyesen közölje a tizedes feleségével a szomorú hírt. Az őrnagy sokáig gondolkozik, hogy lenne legegyszerűbben letudni a dolgot. Végül becsönget az asszonyhoz.
- Elnézést, özvegy Kovácsné?
- Nem.
- De.

1940-t írunk, áll az orosz és a német katona a közös határon.
- Te Szása - kérdezi kollégáját a német - mit csinálsz, ha vége a háborúnak?
- Hát úgy gondoltam, hogy körbebiciklizem az egész Szovjetuniót - mondja büszkén Szása.
- És délután?

Egy vonaton együtt utazik egy szép nő a nagyon ronda gyerekével ill. egy kiskatona.
A katona nézi őket egy ideig, majd megszólal :
- Ne haragudjon asszonyom, de egy ilyen szép nőnek hogy lehet ilyen csúnya gyereke?
A nő erre keservesen elkezd sírni. A következő állomáson felszáll egy tiszt. Látván a nőt, kérdi, hogy mi történt.
- Ez a katona nagyon megsértett. - válaszolja szipogva.
- Na fiam, - fordul a tiszt a katonához - most szépen leszáll, és a zsoldjából az állomáson
vesz a szépasszonynak egy csokor virágot, a kismajomnak meg egy fürt banánt.

Kedves Feleségem!
Fel kell ismerned, hogy 54 éves vagy, és vannak bizonyos igényeim, amit már nem tudsz kielégíteni.
Egyébiránt meg vagyok veled elégedve, mint feleséggel,
és őszintén remélem, hogy nem fog megsérteni az, ha megtudod, hogy mire ezt a levelet megkapod én már a Grand Hotelben leszek a 18 éves tanársegédemmel. Éjfél előtt otthon vagyok.
Férjed."

Mire a hotelbe ér, a következő fax várja:
"Kedves Férjem!
Te is 54 éves vagy, és mire ezt a levelet megkapod addigra én már a Breakwater Hotelben leszek a 18 éves úszómesterrel.
Mivel kiváló matematikus vagy, így könnyen beláthatod, hogy a 18 az 54-ben sokkal többször megvan mint az 54 a 18-ban.
Ne virrasszál. "

A dadogós meg a barátja találkoznak. Kérdezi a dadogóst a barátja:
- Mi újság veled? Megházasodtál már?
- N-n-nem. - mondja az. - E-e-elhagyott a me-menyasszonyom.
- Mikor és miért? - érdeklődik a másik.
- K-k-karácsonykor. - mondja a dadogós. - Éppen m-megkértem a k-kezét, és igent m-mondott, mikor l-l-láttam, hogy a m-m-macska k-két k-k-kis go-go-golyóval játszik, és m-m-mondtam neki, hogy "Nem-so-so-kárat t-t-te is ezt cs-cs-csinálhatod velem" - de mire k-k-kimondtam é-és o-o-odanézett, a macska már a s-s-seggét nyalta...