Vicclap.hu - hüjjje kedvencek

Eleinte a kevés alvásra és a sok stresszre fogtam, de most megleltem az igazi okát! Azért vagyok fáradt, mert túl sokat dolgozom. 10 millió lakosa van az országnak, ebből három és fél millió nyugdíjas, ami azt jelenti, hogy a maradék hat és fél milliónak kell megcsinálni az összes munkát. Hétszázezren tanulnak, ami azt jelenti, hogy a maradék 5.8 millió emberre marad az összes munka. A dolgozókból nyolcszázezren a kormánynak dolgoznak, ami azt jelenti, hogy a maradék 5 milliónak kell megcsinálnia mindent. Fél millió embert alkalmaz a katonaság, ami azt jelenti, hogy maradt 4.5 millió ember, akikre az összes munka hárul. Vegyük azt az összes embert, aki a Parlamentben, polgármesteri hivatalokban, állami támogatású intézményekben dolgozik, s megkapjuk azt a maradék másfél millió embert, akikre a tényleges munka elvégzése esik. Egy adott pillanatban háromszázezer ember fekszik kórházban, van táppénzen, hozzájuk jön a fél millió munkanélküli, s máris megkapjuk azt a valódi embermennyiséget, ami pontosan hétszázezer embert jelent - no, hát ennyinek kell elvégeznie minden munkát. Ja, most olvastam a legújabb statisztikákat : jelenleg 699 998 ember van börtönben, ami azt jelenti, hogy mindössze két emberre maradt minden munka - rád és rám.
Márpedig te, barátom, éppen a számítógéped előtt ülsz és hülye vicceket olvasol...

"Ültem az asztalomnál, amikor eszembe jutott egy függőben lévő telefonhívás, amit még el kell intéznem. Vettem a számot és tárcsáztam. Egy férfi hang válaszolt kedvesen:
"Halló?"
Udvariasan mondtam:
"Itt Patrick Hanifin. Beszélhetnék kérem Robin Carterrel?"
Alighogy befejeztem, a kagylót lecsapták. El sem hittem, hogy bárki ilyen bunkó tud lenni. Kikerestem Robin számát a noteszomból, és felhívtam a helyes számon. Kiderült, hogy véletlenül az utolsó két számot felcseréltem. Miután beszéltem a barátommal, úgy döntöttem, hogy újra hívom a fickót. Amikor felvette a telefont, beleüvöltöttem, "Hülye bunkó!" majd lecsaptam a kagylót. Majd a telefonszám mellé írtam: "hülye bunkó" és betettem az asztalfiókomba. Az elkövetkezendő hetekben, amikor rossz passzban voltam, csak felhívtam, lehülyebunkóztam, és lecsaptam a telefont. Ettől mindig felvidultam.
Még abban az évben a telefontársaság bevezette a hivószámkijelzést. Ez nagyon fájdalmasan érintett, mert abba kellett hagynom a "hülyebunkó" hívását. Aztán egy nap eszembe jutott valami. Újra felhívtam, és hallottam ahogy mondja:
"Halló".
Kitaláltam egy nevet és udvariasan ezt mondtam neki:
"Jó napot uram. A telefontársaság kereskedelmi osztályáról beszélek, és érdeklődni szeretnék, hogy hallott-e már cégünk hívószámkijelzési szolgáltatásairól?"
Ő nemmel válaszolt és lecsapta a telefont. Gyorsan visszahívtam és ennyit mondtam neki: "Azért, mert egy hülye bunkó vagy!" és letettem. Az ok, amiért ezt megosztom veletek az, hogy megmutassam, ha valami igazán bosszant, akkor van mód tenni ellene valamit. Csak hívni kell azt a számot.
Egy másik nap egy idős nő elég sok időmet elvette miközben próbált kiállni a parkolóból. Azt gondoltam, sosem fog már eltűnni onnan. Végül beindította a kocsit, és csigalassan kigördült a parkolóhelyről. Kicsit hátratolattam, hogy legyen elég helye kikanyarodni. Nagyszerű, gondoltam. Végre elmegy.
Amikor hirtelen a semmiből feltűnik egy fekete Camaro és beáll az én parkolóhelyemre! Dudáltam és ordítoztam, hogy nem teheti ezt velem, mert én voltam ott előbb. De a fickó csak kiszállt a kocsiból, tudomást sem véve rólam és besétált a bevásárlóközpontba. Ez a fickó egy hülye bunkó, gondoltam, ahogy nagyon sok hülye bunkó létezik a világban. Amikoris észrevettem egy cetlit a kocsi ablakán: "Eladó" és alatta a telefonszám. Felírtam a számot és kerestem egy másik parkolóhelyet.
Néhány nap múlva, otthon ülök az asztalom mellett. Miután hívtam a kedvenc "hülye bunkómat", eszembe jutott a másik telefonszám, és gondoltam, jobb, ha őt is felhívom. Néhány csengetés után felvette a telefont. Udvariasan mondtam:
"Az eladó fekete Camaro ügyében telefonálok. Meg tudná mondani, hol nézhetném meg a kocsit?"
Így válaszolt:
"Természetesen."
Bediktálta a címet, egy sárga ház volt és a kocsi a ház előtt állt. "Megtudhatnám a nevét?" kérdeztem.
"Don Hansennek hívnak" válaszolta.
"Mikor mehetnék át megnézni a kocsit?" kérdeztem.
"Általában minden este itthon vagyok. Ugorjon be valamikor."
"Rendben" mondtam. "Oooo, Don, mondhatok Önnek valamit? Maga egy hülye bunkó!" és letettem. Ezután Don Hansen számát is beprogramoztam a gyorshívóba. Minden remekül ment. Ha bármi bajom volt, volt kéznél két hülye bunkó, akit hívhattam. De néhány hónap múlva már nem volt olyan vicces az egész, mint kezdetben. Gondolkoztam egy picit, majd kitaláltam valamit. Először is felhívtam 1es számú hülye bunkót. Miután felvette, beleordítottam a telefonba a szokásost, de nem tettem le. Ekkor megkérdezte, hogy ott vagyok-e még, és kérte, hogy ne hívjam többet.
"Szó sem lehet róla" mondtam.
"Hogy hívják?" - kérdezte.
"Don Hansen" - mondtam. Megkérdezte, hol lakok, és bemondtam neki a címet, ahol a fekete Camaro parkol a ház előtt.
"Azonnal odamegyek, Don. Legjobb, ha elkezd imádkozni" - mondta.
"Oh, most nagyon megijesztett, hülye bunkó" - orditottam, és letettem. Ezek után felhívtam 2es számú hülye bunkót. Szokásos hülyebunkózás után itt sem tettem le. Azt mondta:
"Ha csak rájönnék, hogy ki maga...."
"Akkor mit tenne?" - kérdeztem.
"Szétrúgnám a seggét"
"Nos, itt a lehetőség. Azonnal átmegyek, hülye bunkó" - és letettem. Ezek után felhívtam a rendőrséget, bemondtam a címet és mondtam nekik, hogy azon nyomban megölöm a buzi élettársamat, amint ő hazaér. Majd hívtam a 13-as Csatornát, hogy bandaháború van az adott címen.
Ezek után én is odamentem a címre, hogy végignézzem az egész cirkuszt.
Örömmel töltött el, ahogy két hülye bunkó üti-vágja egymást egy csapat rendőr előtt, miközben a rendőrségi helikopter köröz a fejük fölött. Ez volt életem legnagyobb élménye."