Vicclap fórum téma:Rémrím

No Su mostmár nem mondhatod,

Hogy nem találjuk poénod!

Chuck Norris nem köpül vajat. Fordulatból pofánrúgja a tehenet, és abból egyből kijön a vaj.

Elég sokat kerestem,

Közben elment a kedvem!

Hagyjad csak a számokat,

Csodáld megoldásomat!

Haló! Vajköpülés!

Rím is lesz rá, slusszpasszkész!

induljon most egy játék
tán lesz érte ajándék
vagy nem, de az biztos
legyen elmétek izmos

gondoltam egy viccre máma
rákerestem hamarjába
kinek agya elég táltos
hozzájut a kívánt számhoz

adok hozzá segítséget
ti hozzátok a tehetséget
egy szót kell megtalálni
megfejtését rögtön látni

tehénből lesz első része
rákenheted a kenyérre
de ki útjára indít egy csulát
az bizony nem kap vacsorát

tegye le magát a sarokba
ha már ily nagy otromba
ő az bizony soha nem mi
eredménye nem lesz semmi

eladó lett sztálin füle
ugyan hol lehet a szeme?
ki játszott vele a porban?
vaterára kerül nyomban
lehet ez is a veráé
vagy éppen a pasijáé
de mire majd kiderül
kalapács alá is kerül
csőstől jön az ajánlat
a tökeire ki várhat?

repül a sasmadár fenn a magas égbe
felnéz rá a bakter, na ezt épp nem kéne

Télapó pihent vers- egy kedves barátom alkotása eredeti itt

Télapó, Télapó, Te csodás
Tudd meg, debuggolni szopás!
Ezért kérlek szépen Téged,
Hozzál nekem egy készüléket,

Mellyel nincsen többé debug,
És minden gépen elfut.
Legyen neki szép színes szalagja,
Négyszáz kával csapassa.

Legyen hozzá devtoolkit,
Mely minden munkát megkúrtit.
Jó kisfiú voltam ám,
Nem okoztam galibát.

Nem kívánok egyebet,
Legyen béke és szeretet!
Bende voltam Bitföldéről,
Emszer cé meg béköb!

Biológus induló

Biológus gyerek vagyok
Nem lombikban születtem
X—Y kromoszómák
Keverednek énbennem.

Kromoszómám ingyen adom
Gyere hozzám galambom!
Fogadom, hogy nem bánod meg,
Ha egyszer megmutatom.

Protozoa volt az ősöm,
Sajnálkozva nézem én:
Ivartalan szaporodott,
Így csak tengődött szegény

Eltelt egy két évmillió,
A fejlődés töretlen.
Hermafrodita a féreg,
Önmagával mit kezdjen?

Szőrős hernyó, csúnya hernyó
Virágról virágra jár.
Olyan, mint a kakukk madár,
Minden fészket megtalál.

A majom és a többi ember
Darwin így mesélte el:
Potenciál megvan ugyan,
De használni tudni kell.

A teremtés koronája
BIOLÓGUS jól megél,
Amíg csírázásra képes
Meleg ágyból
Ki nem kél.

(„Nagykunsági gyerek vagyok…" dallamára)

Írták: szegedi biológus hallgatók 1963 őszén.

Mottó:
„Nekem is van, neked is,
Tegyük össze kis Maris!"

szomorú énekét mondom e világnak
néhányan olvassák a többiek piálnak
ők járnak jobban megmondom őszintén
ne szóljon senki, hogy előre nem intém

autót vett minap az egyszeri ember
újat és szépet, neki használt nem kell
boldog volt hát ő mint minden botor
ki úgy hiszi a bank ki gesztenyét kotor

nem magának másnak, neki ez a dolga
jótét lelkek nélkül velünk most mi volna?
ott állt az udvaron a csillogó csoda
a szomszédot majd megütötte a guta

persze ez nem most volt mindenki láthassa
ekkor még bizony tele volt a kassza
bátorság költözött emberünk szívébe
egyszer élünk, hát éljünk a keserves égbe

jól kiszámolt mindent egyszerű eszével
bátorították is sok csodás beszéddel
tenyérbe csapott hát, szignót is adott
cserébe aztán minden jót megkapott

átírták nevére, sok komoly extrával
furikázhatott rogyásig a szuper verdával
nem volt itt hiba, de jött egy csúf péntek
mi emberünk lelkébe bizony belelépett

egy papírtól fakadt e napon sírva
a bank küldte, címeres papírra írva
furmánnyal tarkított csúf számadás
átbaszták a palánkon, nem vitás

számolgat lázasan, fejét is használja
korábban kellene kelni, de hiába
megtörtént az eset már nincs mit tenni
ha mindezt kifizetni nem lesz mit enni

kombinál, kalkulál a bambája
be kell menni holnap a bankjába
új papírok hullanak legott eléje
győzi követni egyszerű elméje

marad pénz mindenre, kajára, ruhára
kell pár kezes, de jó lesz így, megjárja
boldog most emberünk, az ostoba léha
minden kedvére történik, reá van írva

nem gondol ő most már másnak a bajára
nem kell bánfi szesz kihulló hajára
vidáman hízlalja fotelban fenekét
eladja anyját, testvérét s gyerekét.

Durva fórum lesz ez itt
Írnék még, de nemtok mit.

falu végén legel egy tehén
bóbita bókol busa nagy fején
búsan néz hegyek magasába
hol gőzt pöfög a milka gyára

ejjj, nagyon vágyna ő is oda
hol minden falat maga a csoda
édes a víz mint a nektár
a fejőgép be nem krepál

bár lila ott már minden tehén
bőven van mit megegyél
széna is van vacsorára
így csorog a tehén nyála

átkozza ezerszer is magát
ugyan hova tette az agyát
tintát cserélt bóbitára
hiúságnak nagy az ára

Naaa Su! Te találtad ki? Vagy kitől van ez?

Városunkban van sok szép lány,
Ráfekszem én nagyon sokra,
Nem szólnak egy büdös szót sem,
Hozzá vagyok ehhez szokva.

Csak néznek és nem beszélnek,
Nemi bajtól sosem félnek...
Itt fekszik az új kedvesem,
Ő se mondott semmit nekem.