ha tojással dobáltok sem fogok rímet írni...
Nicsak Beninek is könnyen megy ez a játék,
még akkor is ha idegen neki a rímes tájék.
Nem baj, ha a témája nem állat,
attól a szólánc még emelkedhet, szállhat.
kicsi Beni királygepárdnak nehéz rímet költeni,
mivel ekkor kénytelen lesz az állatokat elhagyni,
azokhoz kapcsolódó szavakat igyekezett írni
eddig, de egy pár kivétel nem fog neki megártani
Kredenc tetejerol nezem a Vicclapot,
Aszittem rossz helyt vagyok es almodom,
De ugy latszik Husvetra megkergult mindenki
Jot nevettem hat en is ideki :-)))
Ledőlnek majd idővel Beninél is a gátak,
S az Ő rímei is majd a magasba szállnak.
De elég csak simán egy szó, röpke,
A fórumon annak is nyoma lesz örökre.
Lám a rímeket kerüli a Beni,
Ebben a dologban nem mindenki zseni,
Én is csak igyekszem, remélem meglátszik,
Hogy minden sorom végén frappáns rím játszik.
Ne félj, Beni nem haragszunk, elnézzük ezt neked,
De azért a rímfaragás múzsája legyen mindig veled.
cs: láma (halihó. Sajnos nem vagyok költő, hogy verssel folytassam a szóláncot )
Restellném, ha miattam történne e kézlerágás,
hiányozna a riposzt, és a visszavágás.
Honnan jönnének a vidám szavak,
hogy újra meg újra elolvassalak?
Esengek további rímeidért Omrik,
Ha kell kezeimet le is rágom csontig,
Csak halljam és olvassam, miket ír a mester,
Ki további sorokat szavalni nem restell.
Menten jobb lett a napom,
eszembe jutottak a papok.
Velük együtt ámulatos Krisztina,
ki vad volt és féktelen,
Míg meg nem halt egy kolostorban
Hetvennégy évesen.
Gondod a tónak mély fenekére vesd,
Míg figyeled a képet, mit e vers idefest:
Méjdi verséből jöjjenek a birkák,
És hogy lásd, nem vagyok én tirpák,
Omriktól meg jöhet szultán, holdfény, hárem...
Legyen inkább itt a vége. Ámen.
Tülekednek a rímelők sorban,
náluk az igazság, nem csak a borban.
Mosollyá lesz a leírt gondolat,
Gyere, és feledd minden gondodat.
Bennetek egy-egy költő veszett el,
Faragjatok verseket ilyen eszekkel,
S amíg a sor végén rím is ül,
Verseljetek veszettül!
Szultánok kedvence, kis háremhölgy,menekül, s elnyeli a völgyde hiába fut, szalad az éjben,
rálelnek könnyen a holdfényben.
Legott a kis csillag élete hullóra fordul,
Minduntalan arra gondol, mit is csinált rosszul.
Lomhán mozog a fény, alatta kisgyerekhangosan kacag és incseleg
Varázsolok neked csodálatos mesét,
Fátyolfelhő, gomolyfelhő lesz majd benne elég.
Alávarázsolok egy nyáj szelíd báránykát,
Báránykákhoz gyerekpásztort, vele egy szép leánykát.
Pásztor neve Kukorica Jancsi már nem lehet,
Petőfi már előre megírta a versemet.
A folytatást sajnos én már kitalálni nem tudom,
Inkább ma este már csak a Magyar Himnuszt dúdolom.
keményebb, határozottabb válaszra várva
maradok simán daltalan árva
talán igen, talán nem
nekem ez nem érdekem