Megette a fene a Nagyszombatot. Mámeg ügyelhetek, kéne valami családot lopni az ilyen alkalmakra.
Soha ne fájjon senkinek úgy a foga, mint nekem. :(
Köszönöm, ma már nem vettem be fájdalomölőt, pedig tegnap még duplát vettem be, kétszer. Ma csak szimplán szenvedtem, elvileg holnap-holnaputánra elmúlik. :)
Amikor gyerekek voltunk, és nagyon fájt a fogunk, Apukám mondta a lehető legkomolyabb arccal ezt. Kérdeztük, milyen fehér elefántra? Van olyan? Apukám: mondom, hogy ne gondolj a fehér elefántra! Dehát ..... stb. stb. Csak ezt mondta mindig Apukám: ne gondolj a fehér elefántra, mondom, hogy ne gondolj. Amíg agyaltunk, és a fehér elefántra gondoltunk, addig elterelődött a figyelmünk a fogfájásról, attól még fájt, de valahogy nem annyira.
Egy, csak egy legény van talpon a vidéken? :(
Ma főztem egy igazán finom tejbegrízt, majd amikor megszórtam bőségesen kávéval, rögtön két személy jutott eszembe. Kálmuska, és a lakótársam jó édes anyukája. :)
A kávés tejbepapit a sózott forraltbor erősen übereli,hehe ... A kék gunyoros fejecskét rajzoló emberke pontosan öt másodpercig bírta, aztán már írta be a vicclapra...Közben meg úgy röhögött, hogy a szomszédok átkopogtak, a macska meg elbújt az ágy alá ijedtében..
sziasztok, most az én gépemmel van baj. A képernyő jobb negyede kb teljesen fekete. A többi részt úgy kezeli, mintha a teljes monitorom akkora lenne, mint ami nem fekete. Semmilyen vezérlőpultos beállítgatással nem mentem semmire. Félek, hogy tönkremegy a monitor (laptop amúgy). Nem is akartam magammal hozni a nyaralásra már, de sajnos a munkámat nem tudtam időben befejezni, így muszáj volt, úgyhogy nagyrészt fölöslegesen cipelgetem, mert az időmet is mással töltöm inkább (nyaralok ugye), meg wifi sincs mindenhol. Most van, és akartam írni egy jelentést, amit még muszáj írnom, és akkor láttam, hogy nem jó valami. Tegnap este családi okokból kellett skypeolnom, akkor még minden jó volt, és rendesen kapcsoltam ki, szóval nem sürgettem meg ilyenek. Éjszakára nem volt bedugva se, meg ugye ki is volt kapcsolva, és mikor most lehoztam, már nem volt jó. Képernyőképet sem tudok csatolni, mert az nem mutatja a fekete sávot rajta. Van bármi ötletetek...? Előre is köszi mindent, mert én analfabéta vagyok a gépekhez.
sziasztok, hát igen, vannak problémái, és igen, párszor már újraindítottam, meg állítottam a képet, és semmi változás. A jó hír, hogy nem is romlik, meg itt egy ismerős azt mondta, hogy ha összenyomódik a kép (tehát nincs levágva belőle semmi), akkor az nem a monitor hibája, hanem valami programhiba, ami, gondolom, a jobb eset. Most elvileg majd letöltök valami drivert, azt mondták, az még segíthet, de amikor hazamegyek, akkor tényleg szeretném majd a segítségedet kérni, Méjdi, mert már olyan hülye lassú a gépem, hogy bele lehet őrülni. GradU, sajna fogalmam sincs, milyen programnak lehet köze a beállításokhoz, de mostanában nem telepítettem rá semmit, ami eddig ne lett volna rajta, szóval nem hiszem, de nem tudom.
Ha asztali monitor lenne, azt mondanám, hogy próbálj meg egy alaphelyzetbe állítást vagy automatikus beállítást. (auto adjust vagy hasonló néven)
Szokatlan ez a probléma, de a leírásod alapján nem monitor-, hanem beállítási problémának tűnik. Nem fut olyan szoftver a háttérben, aminek köze lehet a beállításokhoz? (esetleg módosított valamit) Gondolom, az újraindításon és a felbontás váltogatáson túl vagy.
Szerintem nem ártana neki egy új Windows, mert amikor elmentél, már nagyon szenvedett a géped. Vegyél egy naaaagy háttértárat, ments le mindent, és ha hazajössz, segítek. Persze informatikából nem én vagyok a zseni, de tudom, hogy már nagyon fagyis volt szegény oprendszer.
Gyerekek, Ti ilyet még nem pipáltatok! Hosszú idő óta az első éjszaka, amit itthon töltenék nyugalomban. Ebben bevallom a vihar se nagyon zavart volna. Éppen az Agyalóba írtam egy feladványt, amikor irgalmatlan nagy csattanás volt, sötétbe borult minden. Elrohantam zseblámpát keresni, aztán gyanús lett, hogy nagyon világos van a villámlások szünetében is. Hát ég a szomszéd ház teteje. Most ad némi fényt a tűzoltó autó tetején villódzó kék lámpa, nekem sikerült bőrig áznom, amíg csengettem a szomszéd néninek, hogy jöjjön ki gyorsan.
Szóval remek, csendes, nyugodt estém van ismét.
LordRadi az érdekes az egészben az volt, hogy az eső úgy szakadt, hogy csavarni lehetett utána a vizet a ruhámból, hajamból. Ronggyá ázva visszatérek a tök sötét, árammal ugye nem rendelkező házba, és életem jobbik fele a következő szavakkal fogad: "Azért most kivételesen szárítsad meg a hajadat". Biztosan akkor jött ki rajtam az egész estés cirkusz, mert visítva felnevettem, hogy igen, és mégis hogyan? Mivel áram nincsen, menjek át melegedni az égő ház közelébe, hátha majd ott megszáradok a zuhogó eső ellenére is?
Hidd csak el, hogy életet mentettél! Nemcsak az öledben cipeléssel lehet! (Én is mentettem, telefonon! ) Állhatnál szárazon és mozdulatlanul az ablakodban mióta észrevetted a tüzet, kandi szemekkel! Figyelve, hogy mit csinálnak a szomszédok, aztán a tűzoltók . Na!
. Rajzoló, én ezt nem így fogtam fel. Négy percre rá itt voltak a tűzoltók, meg addigra előfutott másik két szomszéd is. Az életmentés az számomra olyan, hogy bemennek valakiért egy lángokban álló házba, amiből dől a füst. Én meg csak hadakoztam a szomszéd kutyával, hogy ugyan már engedjen át, hogy közelebbről kiabálhassak , mert ugye a csengő is megkukult. De rendesen megijedtem azért.
Az eső azóta is kitartóan szakad, és ennek dacára még mindig oltanak a tűzoltók, de közben megérkezett a néni fia, és elvitte magához, mert eddig itt üldögélt nálam szegény halálra rémülve.
Elképedve olvastam a kórházi kálváriátokat, bár hogy őszinte legyek, olyan nagyon nem lepődtem meg. A jelenség, tisztelet a kivételnek, elég általános. Sajnos. A lányomnak 6 évesen volt a második sérvműtétje, pénteki napon. Nővérke mondta, hogy anyuka maradjon bent vele a hétvégén, hétfőn hazaengedik. (Másfél évesen az első műtétnél 4 napig voltunk bent, tudnék mesélni, de inkább nem teszem)
Mondom neki, hogy azt nem tehetem, mert otthon van egy egyéves gyerek, nem maradhatok bent napokig. Erre a válasz: akkor műtét után haza kell vinni a gyereket, mert arra nekik nincs kapacitásuk, hogy a frissenműtött gyerekeket ápolják. Na szép. Reggel 9-10-ig műtét, délután 3-kor anyám begurult a kórházudvarba a kispolskival, a gyereket ölben le a negyedikről, kocsiba be(nem volt könnyű), vasárnapig még pisilni is ölben kellett vinni, mert nem tudott lábra állni.
Úgyhogy át tudom érezni, mit álltál ki, és még mi minden történhet. Remélem, apud minél előbb jobban lesz, és hazamehet, manapság ég óvjon mindenkit a kórháztól.
Köszi a kérdést, szerintem határozottan jobban van, most már fel tud ülni, sőt ma már borotválkozott is, mert nagyon zavarta, hogy borostás. Én meg nem akartam még pluszban összekaszabolni , így kénytelen volt összeszedni magát.
Végül is valóban nem vakbélműtétje volt, csak minden jel arra utalt, aztán egy almányi daganatot találtak a féregnyúlvány alatt megbújva, amit nem láttak az UH-on sem. Apum reakciója is az volt, amikor felolvastam Neki, hogy tudta, hogy fájdalmas egy szülés, de nem gondolta volna, hogy ennyire :).
Ma van a pici fiam első bajnoki meccse, és én nem láthatom... A szülők 4 autóval kísérték a buszt, de 2 anyuka nem fért be sehova. Én vagyok az egyik.
Már pár napja fogalmazgatom, de tényleg nem tudom kategorizálni. Apum éppen nálam volt, amikor rosszul lett, és jobb híján bekerült abba a kórházba, amivel szemben nekem eleve előítéleteim vannak. Mindegy, nem volt más választás, ráadásul azt mondták, hogy egy sima rutinműtét, de nem lehet halogatni. Amikor már több mint 4 órája vártam, hogy véget érjen a műtét, sejtettem, hogy valami másról lesz itt szó.
Pénteken vagy hatszor jártam a kórházban, de este nyugodtan hazamentem (már amennyire), de aztán kiderült, hogy a nővérek tojtak elolvasni, hogy milyen műtét volt, így szombaton reggel összevissza forgatták, hogy ágyneműt cseréljenek, elvégre csak egy sima vakélműtét volt. Ekkor megkértem őket, hogy hagyják, én majd bemegyek lemosdatom minden reggel és este, mert így ne bánjanak vele, hiszen eszméletlen fájdalommal jár minden mozdulat.
Akkor azt hittem ez már nem lehet rosszabb, bár napközben is voltak hátborzongató jelenségek. Aztán szombaton este 10 óra után hívott Apum, hogy nem tudok-e szólni valahogy a nővéreknek, mert nincsen nővérhívó a szobájában (amiben egyedül van), és hiába kiabál, hogy görcsei vannak, fájdalmai, és nem folyik az infúziója. Sejthetitek hogyan vágódtam be az autóba, és miként száguldottam be a kórházba, és rohantam fel a harmadikra a vacak térdemmel. Nálam ez volt az utolsó csepp. Azóta a nap nagy részében itt vagyok, beadom a gyógyszereit, felügyelem mikor fogy le az antibiotikum, fájdalomcsillapító, etc.
Igaz közben saját fülemmel hallottam, saját szememmel láttam, hogy a péntek délelőtt hasi sérvvel műtött beteget már szombaton reggel hazaküldte a saját orvosa (aki nem kevés pénzért vállalta, hogy ő végezze a műtétet). Amikor a bácsi felesége szóvá tette, hogy de hiszen még benn van a katéter, meg nem bír felegyenesedni, az volt a reakció, hogy menjen be a fürdőbe, húzza ki magának, a felesége meg majd támogassa, ha nem tud menni a fájdalomtól. És még sorolhatnám.
A folyosói üldögélés, netezés közben elolvastam a kórház hitvallását, ami büszkén feszít a falon: "Emberbarát környezetben, korszerű, magas színvonalú betegellátás". Ez volt az a pont, amikor nem tudtam eldönteni, hogy sírjak vagy nevessek.
Hozzáteszem, hogy a sebészre, aki műtötte, egyetlen rossz szót sem mondhatok, mert tényleg lelkiismeretesen bejött még vasárnap is kétszer megnézni, holott nem dolgozott, nem volt ügyeletes, de akkor is elképesztő milyen állapotok vannak itt.
Gratulálok!!!!!!!! A gólpassz meg nem semmi, már rájöttek az illetékesek. A tévében is szokták mutatni a góllövőt, és a gólpasszt adót! Biza!
Na, most beszéltem vele telefonon, nyertek 3:0-ra, neki ugyan "csak" egy gólpasz írható a számlájára, de attól én még nagyon örülök.
Ajjaj, a nagypálya nehéz! Hozzá kell szokni, be kell tudni látni, be kell tudni futni. Lehet, hogy panaszkodni fog, hogy "béna" volt és elfáradt, de csak a méreteket kell megszokni, a nagy kaput, és nem utolsó sorban a lesszabályt!
Hiába tekerem maxra a hifit így éjszaka, akkor sem hallom rendesen az allergiám miatt. :S
Majd a szomszédok elmondják, hogy mit nem hallottál . (Jól van na, gondolom én, hogy fülhallgatóztál .)
Na , idejovok egyet sirni, hat erre fel......tele van vidamsaggal :-) Ez jo!
Hódot mi?
Omrik: én Pesten lakom, itt inkább a pöfögősökkel járnak-járunk, most van csak egyre több biciklis, hála a bicikliutaknak.
Az eső nem akadály. Kellemetlen ugyan, de a bringáról egyedül az ónos eső és a jég miatt szállok le, esetleg a térdig érő hóban. Ónos esőben előfordult már, hogy felnyaltam a flasztert, úgyhogy olyankor inkább gyalogolok. Nem mintha gyalog nem lehetne elesni.
"De itt tényleg szinte bárhova elmehetek biciklivel, majdnem mindenhol külön utakon járhatok."
Ezt kicsit irigylem, jó lehet! Örömteli, hogy azért vannak ilyen helyek!
Egyszer majd letesztelem a Velencei-tó körüli bringautat.
Sejtettem, hogy nem mindennap csapnak el, de akkor is elég komoly, hogy az elkülönített úton is lehet így járni. Nagy esőben is biciklivel jársz?
Kellemetlenül hangzik... Nagy szerencséd volt, hogy vigyáztak rád!
Én meg olyat láttam, hogy Budán egy férfi látványosan lerepült a bringájáról, majd azonnal elkezdett feltápászkodni, de látszott, hogy fáj neki. Egy autós gyorsan a segítségére sietett. Először nem értettem a dolgot, hogy a fenébe sikerült neki a piros lámpánál akkorát perecelni, aztán összeállt: ő megállt a piros lámpánál, a mögötte haladó autó csak pár centivel később... A sofőr volt, aki odasietett hozzá.
Jó, az a Bmw-s eset egyedi volt, nálunk sem jellemző, hogy autók száguldoznak a bicikliúton De itt tényleg szinte bárhova elmehetek biciklivel, majdnem mindenhol külön utakon járhatok. Gyirmótra is bringával járok, esküszöm jobb bicikliút van odáig, mint a városban.
én azt tapasztaltam hogy az autósok figyelnek a bringásokra. Egyszer a Kálvin téren a villamossínen megcsúszott a kerekem, és kiesett alólam a bringa,. de nem ment át rajtam senki... :)
Na már van billentyűzetem, leírom a véleményemet. Szóval a komoly dolgokat nem érdemes az interneten keresni. Én például nem tudok hosszú, pláne komoly cikkeket olvasni a neten, csak papír alapon. Beszélgettem erről emberekkel, és más is így van vele.Rajzolni sem tudok képernyőről, csak ha papírra kinyomtatom. Nem kell komolyan venni szerintem.
Az praktikus. Nekem csak a PC-vel lehet szinkronizálni, lementeni, de még azt is ritkán szoktam.
Az okostelefonoknál még jobban kell figyelni, milyen kényes adatok kerülhetnek mások birtokába, ha elhagyod vagy ellopják. Ha ez lenne a fő szempont, akkor elég szerény telefonok lennének.
A mobilt egy időben memóriapótlékként használtam, sok mindent abba írtam fel, elég rossz érzés volt, amikor hirtelen tönkre ment és azt se tudtam, mik vesztek el... Azóta máshova is felírom a fontos számokat, jegyzeteket.
Nincs tévém, ellenben vízálló a telefonom. Fejből csak apukám számát tudom,mert kb. 15 éve nem változott, meg a sajátomat, mert az is megvan 10 éve. A születésnapokat most írta össze apukám, hogy kinek mikor van a családban, mert, habár még csak kb. 10 órát töltött el facebook előtt, mér ő sem tudja fejből mindenkiét. A barátaimat csak kb-ra tudom, mert nem nagyon szoktuk egymást felköszönteni, az egész születésnap-mizériát nem annyira értem, hiszen szerintem maximum apukámnak meg anyukámnak érdekes nap.
Én nagyon jól tanulok számítógépről, lévén hogy 6 éves korom óta használom, és igazából ezen tanultam meg tanulni még a 3.11-es és az NC időszakában. Rajzolni nem szoktam, a komoly cikkeket pedig kizárólag neten olvasom, mert (amire nagyon büszke is vagyok) soha életemben nem vetem még papír alapú újságot, napilapot, folyóiratot magamnak.
Kezdem megutálni az internetet. Elértéktelenednek az információk... :(
Szél nagyjából nulla, ellenben jó hideg van, és szakad az eső, de úgy, hogy a túlpartot sem látni az esőfüggönytől. Remek regatta lesz ez, remélem osztanak majd különdíjat "Ki ázott el a legjobban az eső miatt már a verseny kezdete előtt" kategóriában, mert esélyes vagyok a dobogó első fokára .
Értem én, hogy kell az eső, de miért nem éjjel érkezett / érkezik soha?
Hát most van mit:). A rajt a nyugati medencében lesz, itt valami siralmas az időjárás, egyelőre még csak tolják kifele az indulás idejét, nekem viszont délután öttől már szinkrontolmácsként kéne állnom a polgármesterünk mellett, szóval érdekes lesz ez.
Ma volt szerencsém kirándulást vezetni egyet a Bihari hegyekben. Egész nap orrunk se nagyon láttunk a ködtől/felhőtől és fél egy körül olyan eső kapott el minket, hogy visszafordultunk. Erre a vidékre azért jár az ember, mert gyönyörűek a hegyek, és pont egy kisebb hegyet akartunk megmászni, mert onnan szép panoráma kilátás van. Angliai vendégünket nem nagyon lepte meg az eső, de ő sem örült, hogy 10 méternél messzebbre nem láttunk. Itthon meg kéne az eső a földekre, bezzeg virult egész nap a Nap. Ott meg... bőrig áztunk
Egye meg a fene.
Na akkor marad a magyar eső élménye! De egy erdő esőben is szép és ha ő nem volt csalódott, akkor nincs baj. Végül is Te tudod, hogy milyen látványból maradt ki, ő nem.
sajna utazik tovább, mert sok mindent kell még látnia szép magyar honból. szóval ez így marad.
Meddig van itt az az angol? Mert ha marad még, egy hasonlót szervezhetsz még neki "fájdalomdíjul" nem? Nameghát mégis magyar eső esett rá, nem úgy, mint otthon!
Én simán értettem úgy is, hogy szerepelt benne az "egyet" .
Ettől függetlenül nagyon sajnálom, hogy ködösre- esősre sikeredett a kirándulás, no de állítólag hétvégén kivételesen jó idő várható (illetve kánikula).
Fogalmazgatom a bánatomat, de nincs kedvem ide írni. Ez már a depi kezdete?
Köszönöm Omrik! A gond egy sz..keverő volt, akinek az az öröm, ha megalázhat embereket, mert hatalmasnak érzi magát tőle (abbarom!). Rendesen megaláztak miatta tegnapelőtt, többszörösen értelmetlenül, igazságtalanul és durván. DE! Ha neki ez az öröm, nekem meg az, hogy ha lefelé biggyed a szám, akkor ennyien ugranak-ugrotok, ráadásul válogatott jó fejek, akkor kinek is jobb az élete?
Összesen egy nap volt a "depi", tegnap este egyedül voltam, és azon kaptam magam, hogy a Piramistól A szerelem ördöge vagyok-ot éneklem hangosan, és tombolok rá vígan. Asszem elmúlt a bajom .
Örömmel olvastam, amit írtál, különösen azt a részét, hogy már jobb a kedved . Ismerem azt a helyzetet, amikor Te mindig mosolyogsz, jókedvű vagy, és megdöbben a környezeted, ha éppen látszik Rajtad esetlegesen a rosszkedv, de nem baj. Néha igenis ki kell mutatni azt is, ha az ember szomorú, vagy valami bántja. Látod milyen sokunknak vagy fontos, és próbálunk a magunk egyszerű kis módján segíteni a dolgon, ez nem lehet véletlen. Biztosan Te is sokszor segítettél már át másokat humoroddal, kedvességeddel a mélyponton, és ezt a sors biztosan igyekszik úgy kompenzálni, hogy Te se lehess hosszasan bánatos.
Ha van kedved, és nem titok, szerintem nyugodtan osszad meg velünk az elkeseredés okát, persze csak, ha úgy érzed, hogy az javít a helyzeten. Ha pedig már túlléptél az egészen, akkor felejtsed el végleg, és tessék mosolyogni, és könnyeket folyatva nevetni .
Köszönöm mindannyiótoknak, már jobban vagyok! Nem is a problémáról írnék most, (persze, ha érdekel Titeket leírom pár szóban) hanem arról, hogy tegnap óta annyi szeretetet kaptam, hogy sikerült újra felépítenem magam! Általában én szoktam mindenkit vígasztalni, és frászt kap a környezetem, ha nem mosolygok! (Sírni meg kizárólag egyedül szabad nekem, éppen emiatt!) Ilyenkor bevetnek mindent: a Szüleim elmondták a véleményüket, és vicceltek velem a végén, egy jó, és általam nagyon szeretett haver cseten vígasztalt tegnap, a fiam mindenkit elkívánt a p....-ba . Akkor lettem jobban valamivel, és írtam ide Nektek. A válaszaitokat csak most sikerült elolvasnom, és nagyon-nagyon jól esett! Ma a pénztáros jegyezte meg a boltban döbbenten, hogy rossz kedvem van, és jéééé, mert ő nincs ehhez szokva, hogy nem mosolygok! Aztán a fiam vette elő itthon a tárházából mindazt, amiről tudja, hogy nevetek, és amit most kísérletezett ki rajtam! Végül a nevetéstől csorogtak a könnyeim, nem úgy, mint tegnap! Tényleg Veletek is családként tudunk itt működni ha arról van szó, és ennyi szeretetből már CSAK építkezni lehet. Ebből is látszik, hogy nem kezdődik a depi, ha ezt nem tudja legyűrni. Még egyszer köszönöm!
Te nem lehetsz depis! :) Egyél egyet abból a minifánkból, amit a kolléganődtől kaptál. Amikor beleharapsz, érezni fogod, hogy mennyire nem friss már, és hogy még egy ilyen tanácsot is csak Méjdiket tud neked adni, és máris jobb kedved lesz. :)
Melyik leánykát fenekeljem el Neked, aki bántani merészelt?
Igen, máshogy gondolkodunk, és ettől is izgi a másik nem, és ettől tudunk segíteni is egymásnak. Más kipanaszkodni magam egy barátnőnek, és más egy fiúhavernak. Nagyon bírom, hogy ha panaszkodok egy férfinak, akkor olyan arcot vág, mint akit nem is érdekel az egész, talán nem is hallotta, másfele néz, és egyszercsak kivágja a megoldást.
A munkahelyemen, a hajós életben, vitorláskikötőkben, etc. is szinte kizárólag csak pasikkal vagyok körülvéve. Itthon meg átmenetileg egy kisebb mókusőrsnyi férfiember költözött be a következő két hétre az egy állandó mellé, így elég gyakran megkapom, hogy nem sok logika van bennünk nőkben . Én meg tudom magamról, hogy az átlagnál is bonyolultabb vagyok , tehát igazat kell adnom, miszerint más a mi gondolkodásmódunk.
Ugyan csak a pasiknak tűnik úgy, hogy a nők illogikusak, de csak azért , mert Ti férfiak "teljesen normálisan, racionálisan, logikusan és kiszámíthatóan gondolkodó élőlények" vagytok (bocs ez szó szerint idézet volt egy Pasitól, és nekem momentán ez a leggyakrabban és legszívesebben idézett klasszikusom).
Minek teremtetett meg a női nem? Csak sokkal nehezebb tőlük az élet.
Ezzel szerintem mindannyian egyetértünk. Attól, hogy valami bonyolult és nehéz, lehet még nagyon izgalmas, varázslatos és szép is.
pont ez ad ízt az egésznek, ha minden kiszámítható lenne, nem lenne izgalmas, ergó unalmas lenne az élet. Pont az a lényeg, hogy nem ismerheted ki őket... Mindig ez visz új színt az unalomba.