Sanyinak kiváltsága, hogy ezeken is jót nevethessen.
igazából mindent amit beküldenek szar és egyébként is uncsi és tovább rombolja a lap amúgy is értékelhetetlen színvonalát, meg egyébként is volt már és amit "én" küldök be az sokkal jobb és mégsem kerül ki. stb. stb. stb.
valójában ha valakinek kikerül a neve, az büntetés
pornográf oldalakkal próbálkoztál már? az biztos mindenkinek tetszene ....legfeljebb mást mondana.
még sosem gondoltam rá, de lehet, hogy szórakoztató elfoglaltság
viszont általában a hozzászólások közt legalább egy ilyent mindig lehet olvasni.
szerintem lehetőséget kellene adnod mindenhol, hogy külön is kifejthessék a népek, hogy amit látnak/olvasnak, az miért nem jó. szerintem ezért rengetegen még fizetni is képesek lesznek
Igen, mint az Ügyfélkapcsolati Főosztály Látogatóelégedettségi Részlegének kijelölt vezetője ilyeneket is olvasgatok. Nagy cég vagyunk
Persze vannak pozitív visszajelzések is, de főként a negatívakkal törődöm. Arra már rá kellett jönnöm, hogy olyan oldalt nem tudok csinálni, ami mindenkinek tetszik.
Ilyenekkel boldogítanak? Öröm lehet ezeket olvasni... Persze ellentételezi, ha olyan is ír, akinek tetszett valami.
Legközelebb tessék megjeleníteni az ÖSSZES beküldő nevét, akárhányan is vannak. Hozzáteszem, az én nevem sem szokott megjelenni, pedig felkerült több kép, film, amit ÉN küldtem be.
És ha nem arat tetszést, csendben örülsz, hogy nem jelent meg a neved
Na de miért tárgyaljuk ezt ezen a fórumon?
"A sejt: az élőszervezet legkisebb alaki és működési egysége. A sejt alakja változatos ( gömb, henger, sokszög stb, ), melyet környezetük, működésük szab meg. Nagyságuk tág határok között mozog, a legkisebb sejt 4 mikrométer, a legnagyobb 600-700 mikrométer.
A sejtjelenségek a következők:
- sejtanyagcsere
- sejtmozgás
- ingerlékenység
- sejtnövekedés
- sejtosztódás." ...Folytassam?
Most? Mórickát. De a szexes részeket szándékosan kihagyom!
pontosabban... egyike annak a ritka kivételeknek abból a rengeteg kötelezőből,amit szívesen olvastam el
jah, édes anna kötelező volt, de az egyike annak a jó pár kötelezőnek, amit szívesen olvastam el.
én a szinműveket utáltam. meg néhány orosz dráma is kimaradt. az egyikből az utóbbiak közül aztán érettségiznem is kellett. a felkészülési idő alatt gyorsan kiolvastam, de ezt valószínűleg a tanár is észrevehette, mert nem volt túlságosan elragadtatva hirtelen jött tudásomtól
ezt inkább hagyjuk. maradjunk abban, hogy ahhoz képest, hogy mindenre tudtam válaszolni amit kérdezett, meg még véleményem is volt az olvasottakról(bár ezt lehet, hogy nem túl sokáig ecseteltem neki), nem volt túl bőkezű.
Általánosban én sem rajongtam a kötelezőkért, kivéve az Egri csillagokat (de azt már szinte kívülről fújtam, mire el kellett olvasni), a Kincskereső kisködmönt nagyon nem szerettem, ma is úgy gondolom, hogy túl fiatalon kellett elolvasnunk, szellemileg még nem voltunk érettek a befogadására, ezáltal Mórát sikerült jó néhány évre megutáltatni velem.
Középiskolában azonban egy nagyon jó magyartanárom volt, aki mindig mondott valami figyelemfelkeltőt az adott olvasmányról. Emlékszem, Kosztolányi Édes Annáját úgy ajánlotta, mint gyilkosos könyvet és olvasás közben arra kellett figyelnünk és jegyzetelnünk, hogy miért öli meg Anna végül az urat és a feleségét (bocs, ha ezzel bárkinél lelőttem a "poént").
Egy olyan könyvünk volt, amit nagyon-nagyon rühelltem, Konrád György Látogatója.
juckómackó,
a Vörös és Fekete nekem kötelező volt. És volt olyan szülő, aki emiatt felháborodva ment az igazgatóhoz.
Film és könyv. Határozottan jobban szeretem a könyveket, de időnként megnézem filmen egy-egy kedves olvasmányomat is. Sajnos a filmidőbe a történetek elég rendesen megkurtított formában férnek csak bele, így gyakran kimarad belőle mindaz, ami a könyvet érdekessé teszi.
Sógornőmmel volt egy vitánk a Gyűrűk uráról. Nálam erősen benne van a TOP10-ben a könyv és mikor megnéztem a filmet, még csökkentett várakozásokkal is nagy csalódás volt. Sógornőm teljesen oda volt a filmért, majd rábeszéltük, hogy olvassa el a könyvet. Az első kötet feléig sem jutott, azt mondta, hogy rémesen unalmas...
Az Édes Annát nem néztem meg filmen, mert nagy hatással volt rám a könyv és attól tartottam, hogy csalódni fogok benne.
A pöttyös és csíkos könyveket nagyon szerettem.
Az Édes Anna volt az egyik kedvencem, tegnap nem ugrott be, hogy az is kötelező volt. És az filmen is tetszett. Én jobban szeretem olvasás után megnézni a filmet, mint fordítva. Soha nem szerettem a háborús filmeket, könyveket. Aztán 18 éves koromban kezembe adták A szakaszt. Kiváncsian belelapozgattam, mivel akkoriban elég sikeres volt a film a mozikban. Aztán a vége az lett, hogy egy délután alatt kiolvastam. Később a filmet is megnéztem, de rá kellett jönnöm, hogy nagyon leegyszerűsítették a történetet. Vagy a Tövismadarak. A filmen kicsit csöpögős, kicsit romantikus, kicsit tragikus, egyszer nézhető volt számomra. A könyvet nem tudtam letenni, szerencsére ezt is a sorozat előtt olvastam.
a kötelezőkkel semmi bajom, csak a" kötelezők röviden" sorozattal mert az nem könyv csak utánérzés, és ha az ember nem akarja olvasni az eredetit, inkább ne olvassa sehogy
Befejeztem Watson Warhammer 40k sorozatát meg a Kincskereső kisködmönt, most a Snow Crasht olvasom, meg Piszkos Fredet
@Harimata: az illetőnek komoly hite kellett legyen Isten nemlétezésében, ha ilyen meggyőződésesen tiltakozott a pap ellen Egy közönséges ember aki nem hisz Istenben szerintem nem védekezik ennyire megszállottan az ellen, hogy pap jöjjön hozzá. Szemléltetésképpen én nem szeretem a politikát, de nem tiltakozok az ellen, hogy tegyük fel valaki azt mondja a parlamentben, hogy engem (mint egy bizonyos csoport tagját) képvisel; engem hidegen hagy. Meggyőződéses anti-politikus kellene legyek, hogy aktívan tiltakozzak.
azért én örültem volna árnyaltabb jellemeknek is. meg annak is, ha az író ne dönti el helyettem egyértelműen, hogy ki a rossz és ki a jó. ettől függetlenül jó könyv.
Lehet, hogy korábban az embereknek fontosabb volt az a 60 oldalnyi pipafű, mint ma egy nemdohányosnak.
A karakterek azért tűnhetnek sablonosnak, mert az ifjabb írógeneráció is Tolkienen nevelkedett.
"fatuskók szaladgálnak a mezőn" (vizuális típus vagyok)
A könyben azért van jellemábrázolás bőséggel. Még ha néhol kissé következetlen is.
én a Tolkien-lázam tetőfokán inkább újra elolvastam a Gyűrűk urát, aztán mégegyszer és még sokszor és ahogy cseperedtem és más olvasmányokkal is fertőztem a tudatomat, rá kellett jönnöm, hogy annyira azért nem nagy szám ez a mű. persze jó és magávalragadó, meg mégiscsak egy meglehetősen művelt embernek az életműve, de valahogy elég sablonosak a karakterek. ha meg a filmet nézem, abban meg a jó kis animációkon és akciókon kívül semmi nincs. ennyi erővel azt is ábrázolhatták volna, ahogy fatuskók szaladgálnak a mezőn. egyszerűen borzalom volt nézni a szinészek és a rendező erőlködését, pedig a jellemábrázolás tekintetében nem volt túl nagy a kihívás.
Abból indultam ki, hogy a Gyűrűk urában is ötven oldal után indult be a történet. A Szilmariloknál ez nem jött be.
Be kell valljam, Tolkien-lázam tetőfokán is csak a második tünde nyelvű dalig jutottam el. Szerintem te kitartóbb voltál nálam az ötven oldaladdal
Nem csodálom, hogy nyögvenyelősnek érezted. A film szinte kizárólag az akciójelenetekre van kihegyezve, ehhez képest a könyvben a jellemábrázlás, és a világ leírása, történelme is jócskán szerepet kap, ez pedig kevésbé izgalmas. De el kell ismernem, hogy ami a digitális technikát és képi világot illeti, meglehetősen jól megcsinálták.
Gondolom, a film után hasonlót vártál a könyvtől is.
Ami nekem nagyon nem jött át a filmben, az Frodó jellemének, gondolkodásának változása, a gyűrű használatára és birtoklására vonatkozó vívódása.
Ha a Gyűrűk Ura helyenként unalmas volt, javaslom a Szilmarilokat. Az nem kispályázik, ha unalomról van szó
Csak remélni tudom, hogy igazad lesz, bár én ennyi idősen már javában olvastam az úgynevezett pöttyös és csíkos könyveket. A Benedek Elek mesék után az első "igazi" könyvélményem 1. osztály után nyáron A lowoodi árva volt (Jane Eyre). Imádtam.A fiam meg rosszul van, ha fél oldalt olvasnia kell.
sosem volt szerencsém a vizsgákon. mindig sikerült belenyúlni a lehető legrosszabba.
szerintem ha egy másik lett volna az egyetlen amit nem olvastam, akkor tuti azt húzom ki
Már a nevek is szépek voltak benne: Mme Beauséant. A története is érdekes volt, fontos, hogy legyen valami mondanivalója, ne csak arról szóljon, hogy milyen hosszú lett.
Su: A hirtelen jött tudásod mértéke nem volt elég meggyőző neki talán. Ha szerencséd lett volna, ki sem derül, hogy egyes könyveket nagy műgonddal elkerültél.
Azért dvd-n nézik meg a kötelezőket, hogy kevesebb időt vegyen el a számítógépes játékoktól.
A 8 éves fiad még nagyon fiatal, olyan korban nem hiszem, hogy sokan rajonganak az olvasásért. Az anyai példát látva szerintem néhány év múlva ő is könyvmoly lesz. Csak rá kell érezni az izére... illetve ízére.
NevemTeve: A Vörös és fekete szerintem nekünk is kötelező lett volna (elvileg), de mégsem mondták, hogy olvassuk el.
Egy (könyv alapján készített) film leginkább arra jó, hogy felkeltse az érdeklődésedet a könyv iránt. A Gyűrűk urával így voltam: azért olvastam el, mert a film is tetszett. Jó volt a könyv, de helyenként nagyon fárasztottak az unalmas részek. A vége egészen nyőgvenyelős volt nekem.
Balzac jóóó.
A Goriot apó-nak úgy álltam neki, hogy ilyen címmel jó könyv nem lehet. És meglepődve tapasztaltam, hogy Balzac-ot nem véletlenül sorolják a világirodalom legnagyobb írói közé. De a Szamárbőr jobban tetszett.
Egyetértek. Sajnos a mai gyerekek (tisztelet a kivételnek) inkább bedobnak egy dvd-t a házimoziba, minthogy rászánjanak pár napot egy könyvre. És sajnos az én fiam is efelé halad. 8 éves, és mikor pár hete mondtam neki, hogy olvasson nekem valamit, amíg a konyhában matatok, azt felelte, minek, tud ő már olvasni. Nagyon nehezen magyaráztam meg neki, hogy én sem azért olvasok, mert nem tudok... De nem igazán izgatják a könyvek, legnagyobb bánatomra. Pedig egy film soha nem nyújtja ugyanazt az élményt, mint egy könyv. Nem kényszerít rá, hogy elképzelj dolgokat, mert látod. És ez nagyon nem jól van így.
Ezekből az Egri csillagoknál volt először az, hogy nem bírtam letenni, annyira érdekelt, hogy mi lesz. Aztán a Madách mű is nagyon tetszett és a Goriot apót sem bántam, hogy elolvastam. Az Aranyembert is elolvastam kétszer. Könyvben olvasva nagyobb teret kap a fantázia, mintha először filmen látnám.
Ezt mondom én is. Nem a könyvekkel van baj, hanem, hogy muszáj. Eleve fenntartásai vannak az embernek. Még jó, hogy a Vörös és feketét nem tették kötelezővé.
Jóvanakkor
A kötelező jelleget bavallom én se nagyon szerettem,de például rövidebb és szórakoztató műveknél nem is volt érdekes pl:Csongor és Tünde
Persze. Én nem azt mondtam, hogy ezek rossz művek, csak attól, hogy kötelező volt időre (!) elolvasni, már nem is tetszett annyira. Mondjuk Az ember tragédiáját először színházban láttam, kötelezően. Gondolhatod, mennyire érdekelt minket az osztársaimmal... Meg nemtudom, az előadás miatt-e, vagy az érdektelenségem miatt, de nem is igazán értettem. Aztán elolvastam, és egész máshogy láttam. És egyébként én nagyon szerettem az orosz novellákat, regényeket. A versenyló halálát kb. 4 éve újraolvastam, és még mindig tetszik.Életemben talán egy kötelezőt nem olvastam el (erre mondjuk nem vagyok büszke), a Tüskevárt 4.-ben. Előtte annyiszor láttam tv-ben, hogy nem voltam képes kiolvasni.Egyszerűen untatott. Amikor a lányomnak kellett olvasni, már dvd-n megjelent. De én "szemét anya" módjára eldugtam előle, végül is muszáj volt elolvasnia.Hál'istennek ő is könyvmoly, mint az anyja.
Ezeket utáltad csak ,mert kötelezőek voltak??Remélem azóta megváltozott a véleményed az említettekről
Madách klasszikusát én épp akkor szerettem meg,amikor elolvastatták velünk.Azóta is állandóan abból idézgetek
Igen, valószínűleg nekem jó, hogy nem tudom Ugyanis pár erről a listáról kifejezetten tetszett, például Az ember tragédiája az egyik kedvencem. De el tudom képzelni, hogy ha rámerőltették volna más lenne a véleményem.
Lehet, hogy Neked jó, hogy nem tudod, mi az a kötelező olvasmány. Én amióta megtanultam olvasni, azóta olvasok ( na ez értelems lett, mindegy), de a kötelezőket utáltam. Talán mert kötelező. Csak néhányat mondok: A beszélő köntös,Emberi sors,A Pál utcai fiúk, A kőszívű ember fiai, Csongor és Tünde, Egri csillagok, Légy jó mindhalálig, Az ember tragédiája, Goriot apó, Átváltozás, A köpönyeg, Rómeó és Júlia, Bánk bán, A versenyló halála, Lear király. Hirtelen ezek jutnak az eszembe, nekem ezek voltak anno vízözön előtt. A lányomnak mondjuk az orosz művek már nem kötelezőek. Engem meg jobban lekötött az Emberi sors Solohovtól, mint mondjuk a Bánk bán.
Mivel nem Magyarországon lakom, azt sem tudom mi a kötelező Apropó, van valahol egy lista erről? Kíváncsi lennék mire kényszerítik a mai fiatalságot. Egyébként szokásnak nem szokás, de van amit újraolvasok, a Piszkos Fredet meg a Kincskeresőt is olvastam már, ezért (is) van párossával: egy számomra új könyv egy újraolvasással párosítva, hogy érdekesebb legyen
Azt a szegedies nevű kámforemberes könyvet én is olvastam valamikor régen. Újra szoktad olvasni a régi kötelezőket, vagy csak kezedbe akadt?
Louis J. Freeh - My FBI (Az FBI főnöke voltam) csak ajánlani tudom mindenkinek akit érdekel a 90-es évek Clintoni politikája, és az FBI működése, és a szövevényes kapcsolathálókat összetartó érdekek sokasága.
szerintem a fickó számára az a bizonyíték, hogy nincs bizonyíték. ha valami nem bizonyítható, akkor az nem is létezik. ez pont olyan, mintha meggyilkolnék valakit, aki a kutyának nem hiányzik, senki nem találná meg a maradványait, akkor az azt jelentené, hogy nem gyilkoltam meg. ugyanakkor az is érdekes, hogy az ő elképzelése sem bizonyítható, ennek ellenére annak az igazáról meg van győződve.
továbbra is állítom, hogy teljesen mindegy, hogy az általa cáfolt dolgok megtörténtek vagy sem, a világ jelenlegi állásán nem változtat. ebből rögtön adódik a kérdés, hogy kinek állna érdekében megváltoztatni a történelmet? senkinek. legfeljebb neki, mert úgy jobban fogynak a könyvei.
a másik dolog ami ellene szól, hogy az emberek már elég régóta számolják az éveket. még a tudatlan pórnép is. ha valóban eltüntettek volna pár évet a történelemből, akkor az bizonyára feltűnt volna azoknak akik akkor éltek. ha a szerző okoskodását követem, akkor ha meg is történt ez az években mérhető sikkasztás, ami nem tűnt fel akkoriban senkinek, akkor arra nincs is bizonyíték, tehát nem történt meg.
Hitbuzgó? Akkor gondolom, ő a jó szeme ellenére sem látja meg az apróbetűs részt. Persze nem elhagyásra gondolhatott, hanem mondjuk olyanra, hogy egy balesetnél megtalálják... Ettől még lehet, hogy elhagyja, egy csövi felkapja, akit épp elüt egy autó, és így, helyette megy a föld alá.
De ha egy jószemű hitbuzgó találja meg az igazolványát, és mégsem halt meg, csak mongyuk elhagyta?
Te úgy hiszed, hogy nem hiszel.
Egyszer régen láttam egy ilyen feliratot (valakinek a személyi igazolványának a hátuljára volt írva):
Ateista vagyok.
Halálom esetén
kérem ne
hívjanak papot!
igaz emiatt nem is zárom ki teljesen létének lehetőségét. ellenben az ige hirdetőit teljesen. ők csak akkor rúghatnak labdába, ha bizonyítékot hoznak. anélkül ne is hirdessenek nálam.....vagy ha igen, fizessenek érte
Az igaz, hogy a negatív reklám is (hatásos) reklám, de csak azért, mert felkelti az ember érdeklődését. Ha azért negatív mindenkinek a véleménye a könyvről, mert egy olvashatatlan vacak, az - gondolom, egyetértesz, hogy - senkit nem fog az elolvasására ösztönözni. Más az, hogy valami polgárpukkasztó, botrányos, meghökkentő (ezek a legjobban eladhatóak) stb, mint hogy egy értéktelen szemét. (inkább az utóbbira gondolnék)
Ami nagyon gyenge, azt néhányan megveszik, utána csak a rossz híre terjed.
Igaz, menedzser vénával jobban tudja, mi kell az embereknek.
Ha mindenki szidja, az sem érdekes, hiszen ahhoz, hogy elolvassák a könyvét, meg kell venni. És a negatív reklám is reklám, sőt, néha jobb, mint a pozitív. És ezt a szerző nagyon jól tudta. Ezek után édesmindegy, mit ír, csak szenzáció legyen benne, meg összeesküvés-elmélet, és veszik. Hogy írni tud-e, az mellékes, de remek menedzser vénája van. (Mint a legtöbb bestseller írónak.)
Az első két mondatod alapján eszembe jutott, hogy majdnem ugyanezt mondtad Istenről is, csak akkor kb. úgy, hogy emiatt bizonyára nem létezik.
Persze, egyértelmű a szándéka. Nem tudományos mű, hanem műtudományos könyv. Ha megveszik, akkor ügyesen csinálta. Ehhez egy jó cím kell, és hogy ne mindenki szidja, aki elolvassa.
Igen, tőle leginkább ez várható. Csak nehogy ötletet kapjon Tőled.
Sokak
szerint fikció az író által leírt évcsalás, de olyan meggyőzően adja
elő, hogy tényleg fogy a könyve. Itt egy újabb cikk, interjú az íróval.
Szerintem az egyház keze sem nyúlhatott ilyen messzire, nagyobb hatalom meg tán nem is volt... Bár, ki tudja.
Valaki olvasta már Heribert Illig – Kitalált Középkor című könyvét? Kíváncsi lennék a véleményetekre.
Egy kis háttér még a témához.
Maradni maradt sokminden, elég ellátogatni egy átlagos múzeumba, valószínűleg fogsz olyan tárgyat találni amit arra az időszakra datálnak. Találomra egy katalógus egy weboldalról, ahol felsorolják a tulajdonukban levő régiségeket. Nem tudom Illignek mi a magyarázata erre, valószínűleg szerinte nem igaz, hogy abból az időből származna, ez az összeesküvés része. Pontosan mi is maradhatott volna, ami mindent elsöprően bizonyított volna? Ajánlott olvasmány Orwell: 1984, különös tekintettel a múlt megváltoztathatóságára. Amint Su is mondta: nem mindegy? Úgysem változtat semmin.
Biztos volt egy néhány száz éves ugrás az időben (ugrottak egyet az évszámozással), és tényleg kimaradt az az időszak. Vagy téved.
Ezt a könyvet nézegetve arra jutottam, hogy a "sötét középkornak" nevezett időszak egész találó név...
A könyvben az ragadott csak meg, hogy az író szerint nem egy pár nap, hanem elég sok év maradt ki a történelemből. Hihetetlen, hogy abból az időszakból egyetlen tágyi emlék sem maradt ránk úgy, hogy abból valamennyire is lehessen következtetni az igazságra.
a hátteret elolvastam, a könyvet nem. a háttér alapján a fickó egy kis feltűnést akar maga körül, meg egy kis pénzt. most nem teljesen mindegy, hogy mikor történtek amik történtek? vagy hogy a történelemkönyvekből mennyi igaz? úgyis mindenki tudja, hogy a fele sem.
Nem olvastam, mint ahogy Daniken könyveit sem olvastam, de ismerem a témájuk. Véleményem hasonló mindkettőnél
stanislaw lem teljes sience fiction univerzuma 2
jáj ez jó gyözi ezer éve nem létam ezt á forumot vaze ányirá imádom ámikor elószeditek a poros dobózbol
Paulo Coelho: Az alkimista
Hát meg kell mondanom, hogy igen nagy hatással volt rám ez a könyv!
Kicsit leült ez a téma, így hát akkor én: végeztem a Dexter in the Dark-al, a Dexter-trilógia harmadik részével.
Irtózatos csalódás volt, teljes műfajváltás. Körülbelül akkora, mintha a Csillagok háborúja folytatását egy sramlizenés táncfesztiválként rendezték volna meg.
Borzalom...
Lehet, hogy a kiadó macerálta, és semmi se jutott már az eszébe. Az első két rész után a harmadik egy zagyvaság lett, ami szerint a bennünk lakozó gonosz tényleg bennünk lakozik (valami természetfeletti micsoda formájában).