Vicclap fórum téma:Mit olvasol éppen?

Ritkán hagyok félbe könyvet, de a Szilmarilokat én is letettem. Annyira nehezen olvasható volt, úgy elvette a kedvemet Tolkien-től, hogy a Babó-ba már bele sem kezdtem, pedig az állítólag emészthetőbb.

Igen, valahogy úgy... Nekem 14 nap volt a 3 kötet. Az elején már frászt kaptam, hogy 150 oldal után keltek csak útra... Viszont utána tényleg nem tudtam lerakni, és naponta annyit haladtam, mint máskor soha. Tetszett, de voltak benne unalmas részek. Mordor földjén már vártam a végét, nagyon húzták a történetet... Meg a hobbitok "összemelegedése" is már kezdett sok lenni...
Összességében tetszett a könyv és a film is. Jó rendezés volt, bár néhol túlspilázták a harcokat.

A Gyűrűk Ura olvasásának egy nagy titka van: az első könyv feléig ki kell bírni valahogyan. Utána már letehetetlen.
Viszont a Szilmarilokba nekem is beletört a bicskám.

Nekem bejött, három napos olvasmány volt, mivel csak egyenként kaptam kölcsön a köteteit három nagy adag fagyi, mint bérleti díj fejében . A filmet a lehetőségekhez képest remekül megcsinálták, de a könyv annyira monumentális volt számomra, hogy a film eléggé elnagyoltnak tűnt.
Így voltam a Harry Potterrel is, különösen a harmadik rész megfilmesítésénél
Nem is emlékszem, hogy lett volna olyan könyv, ami filmen jobban tetszett volna.

Egyetértek veled, csak a kivitelezés nehézkes kissé. Egy általános iskolai osztályban 20 fős, illetve ennél nagyobb osztálylétszámok mellett nehéz személyre szabott olvasmányokat találni a gyerekeknek. Meg persze idő sincs rá. Ha a szülő úgy gondolja, hogy nem olvastat a gyerekkel otthon, külön, mert épp elég leterhelt szegényke, akkor lehet, hogy nagyon sokára fog találkozni olyan könyvvel, amelyik elnyeri a tetszését.

Nem tudom, most mennyi szabadságuk van a tanároknak az olvasmányok kiválasztásában, de valóban jobb lenne egy "ajánlott-kupac"-ból válogatni.
Mikor én tanultam olvasni - bár az emlékek megszépítik a dolgokat -, egész jó olvasmányok voltak. Legalábbis nekem tetszettek

erről van szó

ezzel részben egyetértek, de a Köszívű ember fiai egy jó és izgalmas olvasmány. főleg annak aki szeretné a szókincsét is növelni néha.

az ajánlott olvasmány rendszerrel bizonyos megszorítások mellett egyetértek. így sokkal nagyobb választékból lehetne kiválasztani azokat amik esetleg érdeklik a tanulót. viszont azt kötelezném, hogy egy adott írótól, vagy egy adott stílus képviselőitől legalább egyet-egyet el kelljen olvasni. ha másért nem, akkor azért, hogy megértse a tanuló, hogy mi az ami nem tetszik neki benne(és ugye később ha esetleg változik az izlése nem árt, ha szélesebb látókörrel rendelkezik a témában).

Az a szörnyű abban, ha az ember gyereke nem tud olvasni, hogy a legegyszerűbb szöveges feledatokat sem tudja megoldani pl. matekból, környezetismeretből. Ha szóban kérdezik szinte mindenre tud válaszolni. A memóriája, probléma megoldó képessége, logikája kiváló. Kissé mozgékonyabb mint az átlag, de nem hiperaktív. Elég nehezen boldogulok vele, mert rendkívül makacs és önfejű. Gondolkodtam én is ezen a visszaléptetés dolgon, de arra jutottam, hogy majd negyedikben tartom vissza. Ezt az évet rászánjuk arra, hogy megpróbálom megtanítani olvasni, és majd jövőre újra kezdi az angolt. Sajnos a kettő együtt már nem megy. Nálunk negyediktől tanulják az angolt. Sajnálom már, hogy nem harmadikban fogtam vissza, de hátha jövőre könnyebb lesz, hogy az idén már hall róla. Csak remélni merem, hogy nem keveredik meg még jobban.

Ez igen, igazi tanárdinasztia. Árnyalt megfogalmazás valóban. Eufemizmus...

Úgy látom, hihetetlenül jó családom van... anyám általános iskolai tanár, dyslexia, disgrafia "szakos", vagyis eléggé ért hozzá (na, az ő osztályában megtanulnak a gyerekek olvasni - még azok is, akiknek semmi bajuk, csak oda járnak - nagy munka, de meglátzik az eredmény); apám középiskolai magyar-töri szakos (anyám is magyar-töri... és a nagyszüleim is... de jó ezzel dicsekedni), és képes megszerettetni a diákokkal az olvasást. Még a kötelezőket is. Pedig megköveteli a szokásosakat mint olvasónapló, beszámolók, dolgozat, és mégis... szóval ez nagyon tanárfüggő. De nála még a legrosszabb kötelezőket is élvezik. Kár, hogy én másik iskolába jártam (nem taníthatott volna amúgy sem), ahol a diák preferenciáját erősen mellőzték (huh, de finoman fogalmaztam...).

Az a helyzet, hogy ezek a ravasz kölykök nem a tanárral tolnak ki, csak magukkal. Aztán az emberek csak csodálkoznak, hogy mennyire kicsi a szókincsük, és milyen nehezen tudnak egy értelmes mondatot kinyőgni.
Jól teszed, hogy szoktál olvasni. Ritkaságszámban megy már az, ha egy fiatal könyvet forgat. Pedig hasznos.

nálunk elég komolyan számon van kérve a kötelező, ilyen kis olvasónaplóbaromságot kell vennünk, és azt kitölteni... otthon egyedül... ezeddig oké is, de ugye sokan az egyszerübbet választják, elkérik haverét , hazaviszik fél perc alatt lemásolják, így 1 emberéről megvan a fél osztályé... csak kicsit kell átfogalmazniuk a választ és a tanár észre se veszi.... persze olyan is volt, hogy ott helyben kellett egy kis röpit irnunk a könyvböl... nos akkor kicsit siralmasabb volt az eredmény... a fél osztály 1est kapott....

énis épp ezt mondtam... az oszt társaim többsége max a kötelezőket olvassa, és amiko a magyartanár megkérdi évelején ki mit olvasott... hát mitnemondjak nem sokan mondtak mást mint a 3 kötelezőt.... az a baj, hogy a könyvek ugyan sokkal jobbak mint a filmek ( általában, szvsz) , de ha a mi korunkban ( 13-14) szabályosan halálos , ősrégi, unalmas könyvekkel fárasztanak minket, akkor a gyerekek többsége soha nem fog nekiállni magátol olvasni...
nekem szerencsém volt, mer apám sokat olvas, így engem is mindig erre buzditott, és olyan könyveket adott amik érdekeltek... persze mostanában már nem ad könyveket, legtöbször én csórom el tőle azt amit ő olvas... aztán meg nem morgolódik nagyon, örül hogy legalább olvasok...

Igen, ezzel az a gond, hogy neked is szakembernek kell lenni ahhoz, hogy el tudd dönteni. Akkor meg már minek máshoz vinni... Azért valamennyit segít, ha egészséges kétkedéssel fogadod a "szaki" véleményét, és elgondolkodsz rajta. Ő is tévedhet, ráadásul a gyerekedet egészen biztosan nem ismeri annyira, mint te.

Tényleg nem egy utolsó dolog, hogy mit olvas az ember, egyáltalán érdekli-e. Végignézve a kötelező olvasmányokat elég gyászos a helyzet. Hogy is érdekelné pl. a Kőszívű ember fiai a legtöbb diákot, elég unalmas könyv, és a leírása is nehézkes + nem kevés történelmi ismeretet feltételez. Sok más országban, pl amerikában, egy-egy olvasmányt a diákok, osztályok szíjátszókörökben elevenítenek meg, és hozzá kapcsolódó esszéket írnak, amikben kifejtik a véleményüket a mű bizonyos részeiről, a benne található értékekről. Ez már messzi túlmutat azon ami itthon van, itt csak az a lényeg, hogy elolvassa a gyerek és kb tudja miről szól. Nekünk volt régen olyan dogánk amiben a tanár kis részleteket kérdezett egy könyvből, hogy tudja elolvastuk-e. Pl. milyen gyűrűt adott az egyik szereplő a másiknak.... Sokkal jobb lett volna, ha kiragad valamit vagy valakit, és véleményt, példákkal alátámasztott jellemzést írat róla. Ennek így az értő olvasáshoz is lett volna köze, nem csak a mennyiségihez

Ha szabad a témához hozzászólnom: ott rontják el az olvasástanítást, hogy nem megszerettetik a gyerekekkel, hanem nyűggé teszik. Érdekes olvasmányokon keresztül kellene a tanároknak olvastatni, és akkor könnyebben menne a tanulás. Érdekes olvasmány pedig minden gyereknél más és más, ezért szerintem a kötelező olvasmányok helyett csak ajánlott olvasmányokat kellene rendszeresíteni.

nem leszel kinevetve. ha ez vigasztal nem vagy egyedül. én egy rövid ideig tanítottam ötödik-hetedik osztályos tanulókat. a nagy részük nem tud olvasni(még szótagolva is alig). csak azért nem írok durva százalékokat, mert nem voltak százan egy osztályban. egyszerűen ledöbbentem, hogy milyen állapotok vannak. persze a kölykök jó része járt dyslexia "kezelésre", feleslegesen, eredmény nélkül, mert nem az volt a bajuk. egyszerűen sem a tanárok, sem a szüleik nem tanították meg olvasni őket. hiába voltak közöttük jóeszű gyerekek, képtelen voltak megérteni, vagy megtanulni a legegyszerűbb dolgokat is. egyáltalán azt nem értem, hogy gondolhatja bárki, hogy ha egy gyerek a második mondat végigkínlódása után megunja az egészet, akkor foglalkozni fog a tanulással. egy ilyen korú gyereknek már jól bejáratott eszköznek kellene lenni az olvasásnak, nem pedig kényszerű, keserves módjának. és akkor persze mindenki azzal jön, hogy ne terheljük azt a gyereket, mert olyan nehéz neki. így az is lesz.

láttál te már olyant, hogy egy tanár elismeri, hogy nem tudott valamit megtanítani a diákjainak? ilyen sosem fog előfordulni. emiatt szerintem te is hibás vagy a dologban. nem kellett volna elfogadnod amit a tanár mond ha te magad nem értesz vele egyet. szerintem az is sokat segítene, hogy ezek után(és még időben) egy osztályt visszalépteted a gyerekedet. az új osztályában több sikerélmény fogja érni.

vélhetőleg igen. a probléma ezzel az, hogy honnan tudod melyik az amelyik tényleg ért is hozzá?
olyan mint egy autószerelőnél. nem mindig az a jó szakember amelyik jobban eladja magát.

én személy szerint annak, hogy a gyerekemet dyslexiával kezelik mikor nem is dyslexiás éppúgy nem örülnék, mint ha nem kezelnék vele, pedig az a baja.

Tragikus, hogy ilyen szinten lehet egy tanár. A tanácsai egyenesen döbbenetesek... :o Az ember azt hinné, nincs ilyen hülye, aztán...... Biztos, hogy tanulnak a diszlexiáról is, csak nem értik meg a szöveget, amit olvastak.... Mit keres egy ilyen az iskolában!? Sipirc vissza a padba!
Nem szabad megbízni olyanban, aki ennyire gyanúsan hülyének tűnik...

Szóval, hogy ilyen jó témát sikerült felhoznom, el kell kezdenem az elején. Ne nevessetek ki, és főleg ne vessetek meg, de az én kisfiam már negyedikes. A tanárának az volt az elve, hogy a gyerek 8-16-ig iskolában van, utána már otthon ne csesztessük a tanulással. Amikor első év végére nem ismerte az összes betűt, azt mondta a tanár, hogy van ilyen, nehezebben tanul. Majd jövőre. Másodikban szintén ne foglalkozzunk vele otthon, majd ő az iskolában korrepetálja. Év végére még mindig nem tudott rendesen olvasni, de a legnagyobb baj az, hogy nem is értette amit olvas. Harmadik év elején rácsaptam az asztalra, hogy szeretném végre tudni, miért nem tanul meg a gyerekem írni-olvasni, esetleg nem dislexiás? Írtunk a nevelési tanácsadóba (a tanár ellenezte), hogy kérjük a vizsgálatot. Továbbra is az volt a tanár véleménye, hogy a gyerek kicsi és fejletlen, majd felzárkózik, ne terheljük az otthoni tanulással, nincs semmi baja. Idén májusban jutottunk el (kaptunk időpontot!) a szakértői bizottság elé, ahol megállapították, hogy a gyerek hajlamos a dislexiára, nem lehet egyértelműen ráfogni. Újra kell tanítani olvasni meg írni, az abc-től kezdve. Folyamatos felzárkóztatást igényel, de nem sajátos nevelést. Ezt kezdtük el a nyáron, magántanárral (800 Ft/óra), de nem elég, és nincs is ennyi zsém. A szakértői vizsgálat eredménye valamikor a nyári szünet alatt érkezett meg az iskolába. Most azzal kezdte a tanár, hogy gyakorolni, gyakorolni, gyakorolni!!! Ez a tanár nem engedte, hogy 3 évig otthon foglalkozzak a gyerekkel. Ha szótagolva olvasunk, megérti amit olvas. Nem örökre akarom, csak kezdetnek. Majd rátérünk a rendes szövegre is.

Remélem, vannak azért olyanok, akik értenek hozzá, és nem összevissza vagdalkoznak a latin szavas diagnózisokkal.

Egyetértek, hogy elengedhetetlen érteni, amit olvasunk. Nem ritka a fiataloknál, hogy elolvas egy könyvet, és azt sem tudja, miről szólt... Szenvedés lehet úgy olvasni, hogy nem érti az illető, amit olvas. Gyakorlatilag a szókincsét teljesen kiiktatja az olvasásnál, ami igencsak segítené...

szakember. jó vicc. milyen szakemberek lehetnek a témában, ha a dyslexiával kezelt emberkék kb 95% nem dyslexiás, hanem csak az a baja, hogy nem tud olvasni.
nemrégiben volt egy vitám az egyik ismerősömmel a témában és bizony utána olvastam. szakemberek(olyan szakemberek akik publikálnak is a témában, nem csak megállapítják valakiről, hogy dyslexiás) szerint is nekem volt igazam. azzal a különbséggel, hogy én akkoriban úgy 50-50%-ra tettem ezt az arányt. persze ők is tévedhetnek.
tény, hogy aki nem tud olvasni(és értőn olvasni) annak komoly gondjai lesznek az élet szinte minden területén.(zárójelesen megjegyezném, hogy a szótagolva olvasás is komoly akadálya a szövegértésnek)

valamit rosszul megtanulni és utána újra jól is sokkal nehezebb, mint rögtön jól megtanulni. a beidegződésekről nehéz leszokni

Az önbizalom kérdése nálunk már olyan dolgokat feszeget, amiket meg sem tudok éreteni, vagy ha értem nem tudom kifejezni, hogy mi a baj vele. Nevelés, oktatás, történelem, nem tudom hol lett elcseszve a magyar ember, kevés önbizalom, sok pesszimizmus. Legalábbis rám sokáig volt ez jellemző. Amerikában ez teljesen máshogy megy, a gyerekeket kis koruktól arra nevelik, hogy higgyenek magukban, a képességeikben és versenyezzenek. Bár ott ezt egy egészen más gazdasági szinten művelik.... és lehet már átestek a ló túloldalára, de az még mindig jobb.

A tanároknak egyszerűbb elkönyvelni hogy hülye, vagy lusta a gyerek. Nehogy má külön figyelmet kelljen szentelni neki Arra meg nem gondolnak hogy akár tönkre is tehetik szegény gyerek önbizalmát esetleg életét...

Megállapította már szakember, hogy a diszlexia kizárható? Ismerek olyan kissrácot, akinél nem vették észre, csak lustának hitték a hülye tanárok.... (Nagyon érthetnek a dolgukhoz, ha még csak fel sem ismerték nála. )

Szerintem is nagyon sokat kell olvastatni, lehetőleg olyanokból, amik érdeklik. Fontos, hogy valamennyire legyen kedve hozzá.

Az sem lehetett rossz.

Nem tudom tényleg mi lehet a legjobb módszer a gyerek olvasni tanításához... de tény hogy vigyázni kell vele, ahogy Su is írta. Szegény párom tudna mit mesélni erről

Én úgy tanultam meg olvasni, hogy folyamatosan kérdeztem, hogy "ez milyen betű?" - élmény lehetett szüleimnek . Illetve az utcán hangosan olvastattam minden feliratot, majd mikor bátrabb lettem én is olvastam üvöltve, hogy Fosped (FÖSPED) . Csak kicsit volt ciki nyilvános helyen mutatkozni velem

Mi is így tanultuk a szótagolva olvasást, hogy vonalakat húzogattunk a szótagok közé. Az is jó gyakorlás ha a gyerek maga szótagolja a szavakat.

Egyébként nálam a szótagolva olvastatással annyit értek el, hogy makogva olvastam, azaz nem folyamatosan

Új ötlet: preparáld a könyveket valahogy így: Mo|só Ma|sa mo|so|dá|ja.

Nem tudom, hogy fog látszódni, függőleges vonalaknak szántam.

Kösz a tanácsot, de valahogy csak el kell kezdeni. Majd ha szótagolva már jól megy, jöhet a rendes szöveg.

egy módszer van és az nem a szótagolva olvasás. egyszerűen olvastatni kell, bármennyire is kínszenvedés neki, a sok olvasástól lesz csak rutinja. aki meg nem gyakorolja az nem is fog megtanulni soha. ha nem olvas, csak ezzel a szótagolva olvasással próbálkozik, akkor majd hordhatod dyslexiás kezelésekre mikor nem is az a baja.(hogy a tanulás egyéb területein milyen hátrányai lesznek arról nem is beszélve)

a lényeg az, hogy olyant olvastass vele ami érdekli. a tv-t meg meg kell vonni teljesen.

4ttys! Iskolás már, de sajnos ott nem tudták megtanítani írni-olvasni. A Zsolnay módszer nem jön be mindenkinek, sajnos nekünk sem vált be ez a képolvasós dolog. Nem tud a gyerek szótagolni, de ez még nem is lenne olyan nagy baj, ha legalább olvasni tudna rendesen. A 2-3 esetleg 4 betűs szavakat még átlátja, de a több betűből állókat nem. Ezért gondoltam, hogy szótagolt olvamányt keresek Neki. A Mosó Masa biztos úgy volt írva.

nos nem negativan értettem az átrágást... csak voltak fárasztó részek... de én abszolut LOTR fan vagyok , énis élveztem az olvasását.... csakhát az utolso könyv végén a nyelvészeti, történelmi rész volt kicsit halál, de miután elolvastam végülis jooban megértettem a könyvet.

A Gyűrűk ura nekem is tetszett, és így vagyok a Harry Potterrel is A filmekben azért sokmindent kihagytak, de még így is nagyok jók lettek. Persze nem pótolhatja a könyvet...

Átrágtad magad 3 gyűrűk urán??? Én nem bírtam letenni

Otthon egy régebbi kiadású van, de abban sem volt szótagolva, csak bizonyos részek (ragok, jelzők, stb.) pirossal kiemelve.

Nevem Teve! Az előzőekben már leírtam, hogy az újabb kiadások sajnos már nem szótagolva készültek. De azért kösz!

Kölcsönözni nem tudom, mivel két pici lányom is forgatja, de van új kiadása, az oviban árulták a múlt héten.
Szókártyákkal próbálkoztál már? Páromnak még megvan az egykori elsős készlete. Hangok, betűk, különböző hosszúságú szavak vannak rajta, mi ezekkel tanulunk olvasni.
Volt képes verzió is az újak között, de az a havonta egy csomag, "csak" X forintért kategóriában fordult elő nálunk, a tizedik után lemondtam.- volt benne néhány komolyabb nyelvtani hiba
Ha szívesen használja a számítógépet, ajánlom a Sára sorozatból a Sára olvasni tanul-t. Egyszerű, könnyen kezelhető és játszva tanulhat vele.

Nevem Teve! Az a mese a Mosó Masában volt. Ha kölcsön tudnád adni, nagyon örülnék!

hackney! Én úgy emlékeztem, hogy a Gőgös Gúnár is szótagolva volt, de most, hogy mondod, már én is emlékszem a kis képekre. Nekem kifejezetten szótagolt írás kellene. A régi olvasókönyvön már átrágtuk magunkat, kellene valami új. Köszi, hogy próbálsz segíteni!

Nálunk a vásárba is szokott kijárni Antikváriumos. Aranyos a nő, még alkudni is lehet és sokszor vacsi új könyvet kapok... Gyűjtöm a Robin Cook könyveket és nagyon sok onnan van, sőt még rendelni is tudok nála... tényleg érdemes megpróbálni.

Visszatérve a Gúnárra nekem tényleg nagyon régi van, mert még anyukámé volt, (az a kék keménykötéses) de abban csak képek vannak behelyettesítve a szövegben. Mondjuk az olvasást az is élvezetessé teheti egy kisgyerek számára. smucili megnézem hogy van e benne szótagolt mese és ha igen akkor kölcsönadom neked

Ha régebbi kiadásút keresel, akkor inkább itt nézd meg: http://www.antikvarium.hu/ant/start.php

Emlékeim szerint csak a Mosó Masa Mosodájában volt szótagolás, de otthon majd megnézem. Melyikben szerepel Szemfüles, a vándorróka?

hackney megelőzött, pont az antikváriumot akartam javasolni. De esetleg a www.bookline.hu
oldalt is kipróbálhatod. Én is ott szoktam beszerezni a sehol sem kapható könyveket (vannak új és antikvár könyvek is) és postázzák akárhova ahova csak kéred, vagy ha Pest környéki vagy, akkor elmehetsz érte.

Nekem elég régi a Gőgös gúnárom, de abban sem szótagolva van a szöveg. Próbáltad könyvtárban? hátha ott még van olyan régi könyv Vagy esetleg még Antikváriumra tudok gondolni Egy próbát megér, sok sikert

"...De hát megszoktam már a megaláztatásokat. Ha akarja, megyek, és bedugom a fejem egy vödör vízbe. Akarja, hogy beledugjam a fejem egy vödör vízbe? Direkt erre tartok egyet készenlétben. Csak szóljon, és már megyek is.

Bárcsak be tudnék szerezni egy ilyen lényt a főnököm irodájába...

Tényleg jó könyv. Olvastam én is. Sok minden kiderül a Tescoról benne. Érdemes elolvasni.

A Tesco titkot én is olvastam. Hát azóta nem szívesen vásárolok pékárút ott!

A filmből az is kiderül, miért olyanok a vogonok, amilyenek. A bolygójukon él egy olyan légycsapó-szerű lény(?), ami mindig orrba vágja őket, ha valami gondolatuk támad.

én csak a filmet láttam, de azt legalább 15ször. ja és olvassátok el a Tesco Titkot!

Majd ha rájönnek mi a kérdés, akkor megértik a választ... addig meg elfilozofálgathatnak azon.

Nekem a kedvenceim a Vogonok... azt hiszem ismerek is közülük egy párat.

"..Semmi értelme meglepődést tettetni. Valamennyi tervrajz és megsemmisítési utasítás ötven földi év óta megtekinthető a helyi tervezőhivatalban az Alfa Centaurin...

Mit akarnak azzal mondani, hogy sose voltak az Alfa Centaurin? Az isten szerelmére, emberiség, hiszen az csak négy fényévre van! Sajnálom, de ha magukat ennyire nem érdeklik a helyi ügyek, igazán a maguk baja!"

A kedvencem az, amikor a felháborodott filozófusok tüntetnek, mondván, hogy ők itt naphosszat vitatkoznak azon, hogy van-e Isten, vagy nincs, és erre jön egy francos gép, ami megmondja még a telefonszámát is.
De szerencsére csak fikció, nem kell félnünk attól, hogy a nyakunkba szakad egy kiadós filozófus-sztrájk.

Negyvenkettő!

De... "Nem keserítelek el, ugye?
Nem szeretném, ha azt kellene hinnem, hogy elkeserítelek."

Én nem olvastam, mégis tudom.

És tudod már a választ az élet, a világmindenség meg minden című kérdésre?

Ugye mennyivel testhezállóbb olvasmány volt a kőbaltás ember?

Az, hogy olvastam, nem jelenti, hogy meg is próbálkozom a racionális gondolkodással... Csak érdekelt.

Rita L. Atkinson, Richard C. Atkinson: Pszichológia (sok érdekes rész van benne, a nem emészthetőeket át lehet ugrani)

Ezzel az avatarral racionális gondolkodás...