Vicclap.hu - viccek "" keresés eredménye, 3 . oldal

2024. december 3.
Ma Gál névnapja van.

Keresés:

Menü:

Bejelentkezés




Szűrő



Tab icon
Tab icon
Tab icon
Tab icon
Tab icon

Follow vicclap on Twitter

Viccek minden mennyiségben

Ima

A rabbi beszélget a hatéves Mórickával. Azt mondja neki:
- Szóval édesanyád minden este mond egy imát az ágyad mellett? Nagyon helyes. É mit szokott mondani?
- Azt, hogy "Hál' Istennek, hogy ágyban van..."

<2011. február 24>

  •   Értékeld!
  • Stars
  •   Megosztás:

Mise

Felirat a templom falán:
"Holnapi misénk témája a Pokol.
Jöjjenek korán, és hallgassák meg a kórusunkat!"

<2010. december 25>

  •   Értékeld!
  • Stars
  •   Megosztás:

Keresztelő

Egy vasárnap délután egy erősen ittas ember a folyóparton szédeleg, és meglát egy papot, aki épp keresztelőt tart. Odamegy és megáll az atya közelében, aki meg is szólítja:
- Gyermekem, készen állsz rá, hogy megtaláld Jézust?
- Persze, hogyne! - feleli a részeg.
- Nos, akkor gyere csak közelebb! - azzal a pap megfogja a fejét, és egy-két másodpercre lenyomja a víz alá.
- Na, gyermekem, megtaláltad Jézust?
- Nem. - bámul bambán a férfi.
A pap megint bemártja a fejét a folyóba, majd amikor felnéz, újra megkérdezi:
- Na, megtaláltad már Jézust?
- Nem.
Harmadjára is megismétlődik a szertartás, most egy kicsit hosszabban. A részeg kiemeli a fejét a vízből, az atya ismét kérdi:
- Most már megtaláltad Jézust?
- Nem! Biztos, hogy itt esett bele a vízbe?

<2010. szeptember 13>

  •   Értékeld!
  • Stars
  •   Megosztás:

A pap és a fél citrom esete

Élt egyszer egy pap, aki esküje letétele után elindult világot látni. Hosszú éveken át vándorolt, mígnem elérkezett egy Isten háta mögötti kis faluba. Itt az általa hirdetett vallásban hittek, de templomuk nem volt; a legközelebbi, majd 25 km-re levő kisvárosba jártak templomba. A pap gondolt egyet, és az egyház támogatását kérve, a falu férfijainak segítségével saját templomot építtetett. Ettől kezdve minden vasárnap ő celebrálta a misét, adta össze a házasodókat és mondott imát a temetéseken. Sok év telt el így.
Egy közönséges mise végeztével, egy kora tavaszi, hűvös vasárnap délelőttön, ahogy kiterelgette a gyülekezetet a templomból és zárta volna be a kaput, a templomkertbe lépett egy ismeretlen férfi. Szakadt ruhájában, koszosan odaállt a pap elé, és azt mondta:
- Pap, kérlek, légy jó, és adj egy fél citromot! - a pap jó volt, és bár kicsit furcsállta a dolgot. Hátrament a paplakba, elővett egy citromot, félbe vágta, majd kivitte a férfinak és odaadta neki, aki hálásan tekintett vissza rá. Azonban a pap oldalát furdalta a kíváncsiság. Azt kérdezte:
- Fiam, miért kell neked ez a fél citrom? - a férfin erre jeges rémület lett úrrá, és mielőtt a pap egy szót szólhatott volna, kirobbant a templomkert kapuján, és elszelelt.
Egy héttel később, megint csak kifele jövet a templomból a pap megint szembe találta magát a templomkertben a fickóval. Az így szólt:
- Pap, kérlek, légy jó, és adj egy fél citromot! - a pap meglepődött, mind a férfi újabb felbukkanásán, mind az újabb, furcsa kérésen. Persze azért jó volt, hátra ment a paplakba, és hozta a fél citromot. A férfi kezébe nyomta, de rögtön rá is kérdezett:
- Itt van fiam, de kérlek, áruld el, miért kell neked ez a fél citrom? - a férfi láthatóan megrémült, és rögtön elfutott, azonban a pap sem volt rest, utána eredt. Csakhogy nem volt igazán jó kondícióban, még sosem futott ennyit és ilyen gyorsan, hát a falu végében kifulladt, és csaknem elájult. Arra gondolt, hogy hátha a jövő héten is eljön a különös alak, és akkor érdemes lenne tudnia tartani vele a lépést. Így hát a következő hetet szorgalmasan futóleckékkel töltötte. Megérte, mert, ahogy gondolta, a következő vasárnap ismét belépett a templomkertbe a furcsa idegen. A pap meg sem várta a kérését, jó volt, és hozta a lakából a fél citromot. A férfi e szavakkal fogadta:
- Köszönöm, pap, hogy jó voltál, és adtál egy fél citromot.
- Szóra sem érdemes, fiam, felelte a pap, de kérlek, áruld el, miért kell neked!? - a férfi már futott is kifele, de a pap szorosan a nyomában volt. Sokáig futottak, a pap már kezdett nagyon kifáradni, mire egy széles, sebes folyóhoz értek. Az idegen gondolkodás nélkül a folyóba vetette magát, és átúszta, majd eltűnt futva a túlparton. A pap nem tudta követni, mert nem tudott úszni. Bosszankodva tért haza.
A következő hetet azzal töltötte, hogy naponta a 25 km-re levő kisváros uszodájába járt gyakorolni. Izgatottan várta a vasárnapot; most már biztos volt benne, hogy a fura szerzet újra ellátogat hozzá.
Vasárnap, ahogy bezárta a templomot, megnyikordult a kertkapu, és belépett a férfi:
- Pap, kérlek, légy jó, és adj egy fél citromot! - a pap jó volt, hátrament, (felhúzta az úszónadrágot és a futócipőt is), fogta a fél citromot, és kivitte az idegennek:
- Itt van, fiam, de áruld már el, kérlek, mire kell ez neked? - a fickó megrémült, kirontott a kapun, a pap sebesen utána. Elérték a folyót, a férfi átúszta, a pap utána. A túlparton futott tovább, a pap követte. Egészen egy mély szakadék szélén álló, magas fáig futottak. A fickó macskaügyességgel felmászott, ám a pap nem tudott fára mászni, a földön maradt. Szitkokat szórt mindenre, ahogy baktatott hazafele. A következő héten a falubeliek furcsállva nézték, ahogy a pap minden nap a templom kertjében a fákra mászik, ide-oda ugrál, és egészében véve igen furcsán viselkedik. De a papot nem érdekelte, megszállottan gyakorolt, készült a találkozásra. Vasárnap már a mise előtt felvette reverendája alá az úszónadrágot és a futócipőt. Sőt, jó volt, és még a fél citromot is előre a zsebébe tette. Az átlagosnál jóval gyorsabban celebrálta a misét, és amint lehetett, megszabadult a gyülekezettől, és bemelegítésbe kezdett. Pontban, amikor a misének rendesen végződnie kellett volna, a kertkapun belépett az idegen férfi.
- Pap, kérlek, légy jó, és ... - a pap már nyújtotta is a fél citromot, miközben visszakérdezett:
- Fiam, mire kell ez neked, az isten szerelmére? - a férfi megrémülve rohant el, a pap utána. Futottak a folyóig, átúszták, futottak tovább a fáig, felmásztak rá. Itt a pap csaknem elkapta a figura grabancát, amikor az elkapott egy indát, és átlendült a szakadék túlsó oldalára. A pap azt hitte, idegbajt kap, de ekkor megpillantott egy másik indát. Nosza, megragadta, és átlendült ő is a szakadékon. Ott azonban nem várt akadályba ütközött: egy repülőgép-temető volt ott, ahol az egyik roncsban elzárta magát a férfi. A pap dühöngve járta többször is körbe a roncsot, de a szilárdan lezárt oldalajtón kívül nem talált bejáratot; azt kellett valahogyan kinyitnia. Csaknem őrjöngve tért haza. A következő hét minden napját a falu lakatosánál töltötte, ellesve a zárak kinyitásának minden lehetséges módját.
Vasárnap futócipőben, úszónadrágban, hátán vízhatlan hátizsákba rejtett feszítővassal, lángvágóval, tolvajkulccsal és fúrógéppel tartotta a misét, majd kiállt a templom elé, várva az idegent. Amaz csakhamar meg is érkezett.
- Pap, kérlek, légy jó, és adj egy fél citromot!
- Itt van, fiam - nyújtotta a pap, mert jó volt, de közben cselesen megragadta a férfi csuklóját, magához húzta, és megszállottan villogó szemmel kérdezte:
- De mire kell ez neked? - a fickón pánik-félelem lett úrrá, kitépte magát a pap kezéből, és elrohant, de a pap nagyon szorosan ott volt a nyomában. Száguldottak a folyóig, gyorsan áttempóztak rajta, futottak tovább a fáig, nyakukat törve másztak fel rá, egymás után átlendültek a szakadékon, a férfinak alig sikerült bezárnia a roncs ajtaját a pap előtt. Ő azonban nem állt meg, lekapta hátizsákját, elővarázsolta a szerszámokat, és ügyködni kezdett a zárral. Egy óra nem telt bele, a nehéz ajtó nyikorogva feltárult. Odabent az idegen rémülten vacogott, nagyon félt a pap ádáz és diadalittas tekintete láttán. A pap lassan odalépdelt a fickó elé, leguggolt, és nagyon halkan, barátságos mosolyra váltva, szelíden megkérdezte:
- Fiam. Hetek óta kérsz tőlem fél citromot minden vasárnap. Nagyon szívesen adok, akár a jövőben is még többet, csak azt az egyet kérem tőled, hogy áruld el nekem: mire kell neked?
- Rendben van, pap... - érkezett a remegő hangú felelet. - Elmondom neked, de kérlek, légy jó, és ne mond el senkinek! - a pap jó volt, és nem mondta el senkinek...

<2010. szeptember 7>

  •   Értékeld!
  • Stars
  •   Megosztás:

Kutya temetés

Muldoon úr egy kis faluban élt, Írországban, egyetlen társa a kutyája volt. Egyszer szegény öreg eb kilehelte a lelkét. Elment Muldoon a falu papjához, és megkérdezte tőle:
- Atyám, szegény jó kutyám kimúlt. Mondana-e az emlékére egy szép búcsúbeszédet?
- Fiam, mi nem tartunk állatoknak szertartást. Kint a falu szélén van egy baptista egyház, a Jóisten tudja, ők miben hisznek. Talán hozzájuk fordulhatnál...
- És mit gondol, atyám, ötezer font elég adomány lesz nekik a szertartásért?
- Jaj, fiam, hát miért nem azzal kezdted, hogy katolikus volt a kutyád?

<2010. augusztus 8>

  •   Értékeld!
  • Stars
  •   Megosztás:

Penitencia

Meggyónt a paraszt, a pap feloldozza, és rendel öt Miatyánkot penitenciának.
A paraszt elköszön:
- Viszontlátásra, atyám!
- Szervusz, fiam.
- Viszontlátásra, atyám!
- Szervusz, fiam.
- Viszontlátásra, atyám!
- Mondd, fiam, te bolond vagy? Minek köszönsz annyiszor?
- Látja, atyám, háromszor köszöntem, és már hülyének néz. Mit fog szólni az Úristen öt Miatyánkhoz?

<2010. június 8>

  •   Értékeld!
  • Stars
  •   Megosztás:

Hittan

A pap hittanórán a gyerekeknek a hitről beszél, és arról hogy aki Jézusban hisz és becsületesen él, az majd a Mennybe jut.
Végül felteszi a kérdést:
- Tehát, gyerekek, hová fogunk majd kerülni?
- A Mennyországba.
- És milyennek kell lennünk, hogy odajussunk?
- Halottnak.

<2010. június 7>

  •   Értékeld!
  • Stars
  •   Megosztás:

Imádság

Hazafelé megy a pap. Az út mellett egy örömlány várja a klienseket, a pap elmegy mellette, és odaszól neki:
- Leányom, imádkozni fogok érted.
- Nem szükséges, atyám, ötezerért megkaphat.

Beküldte:MacskaBeka <2010. május 23>

  •   Értékeld!
  • Stars
  •   Megosztás:

Denevérek

Három pap együtt ebédel. Az egyik elkezd panaszkodni:
- Örökös harcot vívok a denevérekkel a harangtoronyban, már mindent kipróbáltam, hogy elűzzem őket, de hiába.
- Nekem is ez a problémám. - teszi hozzá a másik. - Nálam is több száz denevér lakik, már próbálkoztam riasztóval, macskákkal, de nem tudok megszabadulni tőlük.
- Én megoldottam ezt a kérdést. - mondja a harmadik. - Megkereszteltem az én denevéreimet, befogadtam őket a gyülekezetembe, azóta egyik se jön a templom közelébe.

<2010. május 12>

  •   Értékeld!
  • Stars
  •   Megosztás:

Megbocsátás

A vasárnapi istentisztelet végén a pap kérdezi a gyülekezettől:
- Most, hogy meghallgattatok engem, megbocsátottatok-e az ellenségeiteknek? Aki megbocsátott, tegye fel a kezét!
A jelenlévők 80%-a jelentkezik. A tiszteletes kis gondolkodási idő után újra felteszi a kérdést, és végül már mindenki felemeli a kezét, egyedül az első sorban egy öreg nénike nem mozdul.
- Kovács néni, maga még mindig nem bocsátott meg az ellenségeinek? - fordul hozzá a pap.
- Nekem nincsenek ellenségeim. - feleli kedvesen mosolyogva az öregasszony.
- Nahát, az hogy lehet? Mondja csak, Kovács néni, hány éves?
- Kilencvennyolc.
Erre a gyülekezetben mindenki feláll és tapsolni kezd.
- Kovács néni, kérem, jöjjön ki ide előre, és mondja el nekünk, hogy lehet, hogy valaki megélt kilencvennyolc évet, és nincsenek ellenségei.
A néni kitipeg, szembenéz a tömeggel, majd fennhangon kijelenti:
- Túléltem az összes rohadt szemétládát!

<2010. május 11>

  •   Értékeld!
  • Stars
  •   Megosztás:
Előző oldal Következő oldal

Összesen: 259 (26 oldal)

Slide

1 2 [3] 4 5 6 7 ... 25 26

Szerzői jogok Impresszum Adatvédelmi nyilatkozat Hirdessen itt! Súgó