Kínos kaland
"A saját bőrömön tapasztaltam, hogy nem túl bölcs dolog a macskabejárón megközelíteni a saját lakásodat" - mondta Günther Burpus a riportereknek a németországi Brémában. "Rájöttem, hogy azért 'macskabejárónak' nevezik és nem 'emberbejárónak', mert a mérete túl kicsi egy embernek."
Burpus, a 41 éves brémai kertész a saját bejárati ajtajába szorult be két napra, miután elvesztette kulcsát, és a macskabejárón próbált bejutni lakásába.
"A fejem és a vállam még átfért a nyíláson, de aztán a csípőmnél megszorultam. Először nem tűnt veszélyesnek a dolog. Énekelgettem és vicceket meséltem magamnak, de aztán ki kellett volna mennem a vécére. Elkezdtem segítségért kiabálni, de sajnos a fejem a saját lakásomban volt, így kifelé nem hallatszott semmi. Néhány órával később a helyzet még rosszabbra fordult. Egy csoport diák rám talált, de ahelyett, hogy segítettek volna, levették a nadrágomat és az alsónadrágomat. A fenekemet világoskékre festették, és egy sárga nárciszt dugtak bele, meg egy feliratot raktak mellém: 'Németország ébredése, egy esszé az utcai művészektől. Kérem, adjon egy kis adományt és hagyjon magamra.'
Az emberek megnéztek, majd amikor segítséget kértem tőlük, azt mondták: 'Nagyon jó! Nagyon eredeti!' és néhány pénzérmét dobtak a nadrágomba. Senki nem próbált segíteni rajtam. Két nap után is csak annak köszönhettem a szabadulásomat, hogy egy kutya odajött és elkezdte nyalogatni bizonyos részeimet, mire egy idős hölgy kihívta a rendőrséget. Ők szabadítottak ki, majd egyből le is tartóztattak. Szerencsére most elejtették ellenem a vádat, a járókelők meg több, mint 3000 márkát dobáltak a nadrágomba, úgyhogy azért a két nap mégsem ment veszendőbe..."
|
