A POKOLI OPERÁTOR NAPLÓJA
Negyedik nap.
Csütörtök van, fizetésnap, ez miatt ma jó kedvem van. Azt hiszem szóba fogok állni a telefonálókkal. Helyére is rakom a kagylót. Szinte azonnnal csörög.
"Már órák óta próbálom elérni!" Sikoltozik a másik végen egy hang.
"Neeem, nem lehet órák óta" Mondom, miközben egy pillantást veszek a Szárnyas Fejvadász borítójára, "maximum 114 perc lehetett. Tudja épp a főnökkel beszélgettem, hogy maguknak, felhasználóknak beszerezhessek egy pár új programot"
Nyelés, sóhajtás, nyelés...
"Ó, bocsánat."
"Semmi gond, értem én," bár azért megjegyzem magamban, hogy a napokban nem ártana a tag jelszavát lecserélni valami furfangosra.
"Szóval azt szeretném tudni, hogy hogyan kell egy file-t átnevezni" mondja.
Medve anyám! Na várjunk csak, ma van fizu nem? Ma jó kedvem van.
"Persze! Csak annyit kell beírnia, hogy 'rm' és a file neve."
"Á, köszönöm!"
"Semmi gond." (Most már teljesen jó a kedvem. Igazán meg kéne már csinálnom azt a scriptet, ami lehetetlenné teszi a mentést. Már régóta tervezem)
A telefon megint csörög.
"Halló?"
"Üdvözlet," mondom neki.
"Az operátorral beszélek?"
"Naná!" mondom, édesen mint egy málnatorta, amiben csörgőkígyók fészkelnek.
"Megkaphatnám a nyomtatásaimat, kérem? Nagyon sürgős lenne, és már öt perce elküldtem."
"Loginneve?"
Megmondja, amit le is írok, hátha jó lesz még valamikor. "Semmi gond!" mondom neki, és már megyek is a printerhez.
Hát ott valami IRRRRRRDATLAN nagy kupac papír van, de azért 90 százalék, hogy az övé van felül. Magamhoz veszem, a többit kidobom, erre meg öntök egy kis szennyezett tisztító alkoholt, néhányszor rácsapkodom a printer ajtaját, no meg egy párszor át is megyek rajta a szalagszállító kocsival.
Gyönyörű.
"Itt a printelése" mondom neki "Bocs, hogy késtem, de volt egy kis printer problémánk."
Ránéz, majd összepiszkítja magát.
"Kinyomtathatnám még egyszer?" kérdi aggódva.
"Persze, persze, de nem ígérhetek semmit, ma valahogy piszkoskodik a printer."
"Hát, nem is tudom. Talán akkor a lézer? Az működik?"
"Persze, de az meg pénzbe kerül." Mondom, miközben mindenféle pofákat vágok.
"Nem érdekes! Fizetem, DE SÜRGŐS!"
Visszavonszolom magam a printerekhez, majd behelyezem azt a festékkazettát amit különleges alkalmakra tartogatunk. Azt, amelyik azokat az aranyos kis fekete vonalakat húzogatja keresztbe a lapon, meg olyan halványra csinálja a nyomtatás egyik felét. Elég sokáig tartott, mire ilyen pipecre meg tudtam csinálni. A printelés pillanatokon belül átrohan a nyomtatón, magamhoz ragadom és már rohanok is. Ezt ugyebár nem akarom kihagyni...
"D-D-d-d-d-de hát mi történt már megint?" gagyogja a képembe.
Még jó, hogy leírtam a loginnevét... Igazán; mintha kezdene kifejlődni bennem egy kis érzék a kínzásokhoz...
"Tulajdonképpen semmi. Igaz egy kicsit furán néz ki, de hát ez a kazetta már negyvenhét-ezer lapot szolgált ki, és már tizenhétszer volt újratöltve. Bár némelyik kazettához képest ez maga a gyönyör."
A fickó kiborul és elkezd nyüszögni.
"Na, ne sírjon már! Van magánál egy diszk, amin a munkája van?"
Odaad nekem egy doboz lemezt; visszamegyek a gépterembe, gyorsan lemágnesezem, majd visszajövök.
"Bocs, most jutott eszembe, hogy a gépünk is kifeküdt. Át kell vinnie az egyetem másik gépéhez. Nekik van tuti friss kazettájuk, majd szépen kinyomtatják."
"Nagyszerű! Köszönöm!"
"Nincs mit. Ja, és az odaúton tartsa a feje fölé a lemezeket. Ma valahogy nagyon erős a föld mágnesessége."
"Huh?"
"Ne vitatkozzon, csak csinálja."
Aztán csak figyelem, ahogy elhúzza magát, kezeit a feje fölé emelve. A mindenségit, hogy néha én mennyire utálom magam...
(Fordította: Benő)
|
