BKV ahogyan én látom

BKV ahogyan én látom

Áldjuk vagy szidjuk, igénybe vesszük vagy sem, köztünk van, beleivódott a kötudatba.
A járműveik fel s le róják a kilométereket, és az emberek többsége tudomást sem vesz róluk. Pedig életünk nagy részét az utazás tölti ki. Nekem hasznos kutatásokkal telik minden utazásom.
És, ha nem lenne a drága és áldott BKV mennyi, de mennyi élménytől fosztanánk meg önönmagunkat.
Gondoljunk csak arra milyen csudi jó dolog mikor az ember fia kora reggel egy zsúfolásig tele BKV járművön utazik.
Nézzük, hogyan is lehet túlélni egy ilyen utazást.

Mindjárt két kategóriáról kell említést tennem. Mikor az ülő, illetve amikor álló helyzetben élvezzük ki a buszozás nyújtotta lehetőségeket. Különbséget kell tenni természetesen nyári és téli időszakokról is.

Legeslegjobb dolog ülni szép kényelmesen, természetesen az ablak melletti kettesülésen, hogy még véletlenül se kelljen átadni majd az ülőhelyünket (ami csak a miénk) korosodó, őszeshajú embertársainknak. Már amennyire mondható kényelmesnek egy vandálok álltal széthasgatott fémes szivacsos mocskos kereten gubbasztani.
Sose érdekeljen minket, hogy hány megállót is megyünk valójában, mindig saját helyünket válasszuk. Leszálláskor nyugodtan kilökhetjük majd utastársunk, ha előzőleg sikerült egyáltalán leülnie mellénk.
Ha már elfoglaltuk helyünket, természetesen ilyenkor bámészkodhatunk az ablakon kifelé, már ha egyáltalán kilátni a redvás, üvegnek nevezett valamin. Sőt, ha sikeresen elfoglalta az a sok tapló a kettes ülést, és kénytelenek vagyunk egy egyes ülést igénybe venni, akkor kötelező kifele bámulni. (nehogy a helyvadász idős utastársaink, székátadásra inspiráljanak botjukkal esetleg e célból ránkuszítsák vakvezető ebüket). Magát az ülést mint tevékenységet, tehetjük magzatpózt felvéve, térdünket belenyomván az elöttünk ülő gerincébe, kockáztatván ezzel, hogy a sok kis csíra firkász által otthagyott TEG (ami szerény véleményem szerint ocsmány irkafirka) későbbiekben nadrágunk ékessége lesz.
Vagy normál pozícióban végezhetjük az ülést, hogy nekünk kényelmetlen legyen. (Mivel az Ikarus cég a gyártások folyamán nem tesztelte ülései kényelmességét)
A második lehetőségünk az "ablakonkibámuláson" kívül(Télen csak e második lehetőség áll fent a fűtés hiányában bekövetkezett jegesedés miatt!), hogy valamelyik álló embertársunk fejébe bámulunk bele, és kaján vigyorral konstatálljuk, hogy mi valójában milyen kényelmesen is ülünk. Ez egész jó móka ha nagyon hamar szeretnénk elhalálozni.
De nagyon kell vigyázni kiket nézünk ám meg. Általában minden járatnak megvan a maga bolondja, és ha pont őt spéciztük ki, akkor örökre elcsesztük az életünket. Többet sohasem lesz tőle nyugtunk. Nonstop oda fog huppanni mellénk és boldogítani fog rizsájával. Esetleg majd egy szép nap arra ébredünk éjjel kettőkor hogy ráfeküdt a csengőnkre mint szűzfiú a ribancra.
Hasznos dolog ha az ember kialakítja szokásait, így sosem lesz nagy meglepetésben része.
Reggelente ugyanazon arcok, rosszak és jók egyaránt. Várvavárt csodák, szépségek, és a nemvárt undormányok.
De ezzel legalább igy nyugodt maradhat az ember lelke, és kicsit biztonságban érzi magát.
Ülés közben nagyon sok vicces dolgot lehet művelni. Például hallgathatunk zenét, bár általában ki van rakva egy kis matrica a jármű elejében, mely egy szokol rádiót ábrázol és piros csíkkal át van húzva. (Ez azt akarja jelenteni, hogy nem szabad szokol rádiót hallgatni a közlekedési eszközön.) De ezzel nekünk mit sem kell törődnünk, hiszen ma már minőségi híradástecnikai cuccokat lehet kapni és a kutya sem használj ilyesfajta eszközt. Tehát halál nyugodt szívvel hallgathatjuk a Tánderdúmot vagy valami hasonló, a pokol mély bugyraiban felvett alpári zenét 100 decibellel. Senkit sem fog zavarni!
Ezen kívül létezik több piktogramm is melyeknek magyarázata egyénileg változó.
(Pl: Van olyan ami öreg kalapos emberek üveg-szájhozemelését hivatott tiltani, stb.)
Később akár már mi is beállhatunk a csíra firkászok táborába. Nem túl nagy szám. Ha azt szeretnénk, hogy mások ruháját összefogja alkotásunk, akkor véletlenül se alkoholos vagy lakkos filceket vegyünk. A minta és a szöveg teljesen mindegy, a lényeg az, hogy olvashatatlan legyen amit felviszünk a bőr ülések hátuljára, ablakra, vagy oldalra.
Amennyiben vicces figurának tartjuk magunkat írhatunk humoros dolgokat is, mint pl.: lakó fütyike 12cm.
Ha már tényleg nem tudunk magunkal ülve mit kezdeni, nyugodtan röhögjünk annak a pofájába aki lemaradt a buszról vagy esetleg annak a pofájába akinek odacsukta a fél fejét az ajtóval a morbid vezető és ily módon indult tovább. Legjobb öröm a káröröm. Kivéve ha rajtunk gyakorolják azt.
Másik vicces dolog, másvalaki beszélgetését kihallgatni. Az emberek többsége azt hiszi nem figyelnek rájuk. Hát nagyot tévedtek. Nyugodtan kezdjük kiparodizálni a beszélő felet egy harmadik utasnak, vagy esetleg készítsünk jegyzeteket, vagy csak szóljunk a társalgás menetébe.
Amennyiben valaki szeretne mellettünk helyet foglalni, próbára tehetjük idegeit, de hasonlóképpen ő is a mienket. Ez már egy kicsit bonyolultabb szituáció.
Ki az aki szereti a küzel húsz kilós táskáját az ölében cipelni??? Na ugye. Én például állandóan magam mellett tartom. Ez embertársaimnak kik le szeretnének ülni a melletem levő helyre, általában feltűnik. Ha nemtetszésüket hangosan nyilvánosságra is hozzák, akkor bizonyosságot tehetünk emberségből: lassú, vontattott mozdulatokkal és pofavágásokkal (esetleg köpjünk a földre) távolítsuk el a szatyrunk, táskánk, kutyánk stb, ezzel is mutatva, hogy mekkora szívességet tettünk nekik. Hálásak szoktak lenni. Ha esetleg nem köszönnék meg eme gesztusunkat, nyugodt szívvel mondjuk a következő szavakat:
- Anyád! Esetleg Bunkó Fasz…stb.
Egy rossz dolog: Ha a szokásos helyünkön ücsörögvén mit sem sejtve, ledobja magát mellénk egy batár 120kg-os állat. Az bizony szívás. Se kis se be... Ez télen általában pluszban az ember idegeire szokott menni, mivel súlyos barátunk mit sem törődve másokkal szépen betakarja fél testünk a kabátjával, rosszabb esetben a teste is hozzánk ér. Ilyenkor mormogjunk magunkban. Esetleg ordítsunk egy nagyot.
Hátha észreveszi magát.
De általában ez nem szokásuk, sőt még a szájuk is büdös.
Nagyon szerencsésnek kell lenni ahhoz, hogy egy ifjú démon üljön a közelünkbe (akinek nem büdös a szája) és ő érjen hozzánk. Ennek az esélye közel egyenlő a nullával. (Nyáron még kisebb) (Bár én tudok egy kivételt)
Nyáron jó szórakozás a tömeggel hátrafelé utazni, és így betekintést nyerni szemben ülő női egyedek fehérneműibe.
Másik opcionális pozíció mikor az utazást állva hajtjuk végre. Ilyenkor ezer test válik eggyé, s a részünké lesz. A tömegben arra kell vigyáznunk nehogy mi váljunk áldozatokká...
Ha nagy szerencsében van részünk oda tudunk furakodni egy jól kinéző hölgyeményhez esetleg úrhoz, kinek mihez van gusztusa, és szexuális kapcsolatot tudunk létrehozni vele, anélkül, hogy azt bárki is észrevenné. Nyugodt lélekkel hozzádörgölőzhetünk stb.
Másik variáció, hogy velünk teszik ugyanezt. Ebben az esetben halál lazán lendítsük könyökünket hátrafelé, annyiszor, ahányszor csak jólesik, vagy a célszemély nem esik el jól.
Ha új cipőt vásárolunk a legeslegvalószínűbb, hogy állni fogunk a gépen, így jobb ha felkészülünk mind lelkiekben mind testileg, hogy megvédjük új szerzeményünket.
A legóvatlanabb pillanatban fog bekövetkezni a legrosszab. Egy öregember, esetleg nénike fog végigszánkázni a kis bevásárlókocsijával az új lábbeliden, vagy csak nemes egyszerűséggel szarrá tapossák azt. Természetes, hogy nem veszi észre és hogy bocsánatot sem kér, ezzel ne foglalkozz. Itt már csak az utca (busz)törvényei érvényesülnek. Ilyenkor bevethetünk simán, egy cselgáncsból ellesett formációt, és közben az alábbiakból mondjuk egy nekünk tetsző mondatot felszólító módban az elkövető felé:
- A jó kurva anyád büdös picsáját!
- Basszájba a kurva nénikéd!
estébé estébé.
Hidd el, megérdemlik a figyelmetlenségükért.
Ha van egy kis ráérő időd és öregeknél befolyásos ember vagy, kérlek magyarázd már meg nekik, hogy nem fontos reggel 6-és 8 között kimenni a geci piacra a legnagyobb tömegben.
Köszönöm.

Egyébként történnek jó dolgok is a járműveken. Kinek ne lenne egy jópofa története, a száguldozós buszvezetőről, az ablakkarcolós jampecekről akik majdnem elvágták a torkát éjjel, a kapaszkodókról összeszedett betegségekről, az ablaktörő ellopásáról, a vészcsengető megnyomásáról, esetleg egy szórakoztató balesetről.
Hát nem megéri igyénybe venni Magyarország egyik legdeficitesebb szolgáltatását?

By: Myke