Kajla monológ
Kezdjük azon, hogy nem vagyok én akárki kutyája. Ebben a kutya világban, mikor sok az irigy kutya, nem igaz, hogy a kutya se törődik vele, hogy az én gazdám egy nagy kutya. A kutya mindenit, az se kutya, hogy nálunk nincs kutyakorbács - kutya egy dolog az -, de kutyuli-mutyulizás sincs. Kutyabajom sincs a kutyafáját, hiszen nálunk nem divat a kutyakomédia. Nem kutyálkodunk el semmit. Én kutyahűséggel kutyagolok, vagy ha kell, kutyafuttában, loholva teljesítem a feladatom. Na persze, az is igaz, hogy a kutyaugatás nem hallatszik az égig, de azért ugatni kell! Mert kutyaütő az a kutya, amelyik kutyahitű, kutyafejű tatár és nem tudja, hogy esetleg még kutyaharapás árán is védeni kell a házat, a gazdit. Különben is, utálom az olyat, aki alázatos, mint egy kutya. Kutyagumit ér az ilyen kutya. Előbb-utóbb kutyaszorítóba kerül az effajta kutyafülű, és jóval kutyább élet vár rá, hisz az ilyen kell a kutyának. Egy-kettőre kutyavásárra kerül, és hamarosan kutyabőr lesz belőle.
Mindezt kutyakötelességem volt közölni minden olyan ebbel, akit kutyába (sem) vesznek:
KAJLA
(Érdemes kutya)
|
