Mikulás-vers
(ismeretlen szerző verse)
December hat van,
rámvirradt a reggel.
Annyira tűkön ültem,
nem is bírtam seggel.
Büdös bakancsom
az ablakban egy hete,
Abban reménykedtem,
mivel lesz ma tele.
Reggel volt, hét óra,
és kidobott az ágyam,
Szaladtam az ablakhoz,
teljesült-e vágyam?
Lábbelim tömve volt,
cukorral, dióval,
Akkor vettem észre,
szemezek egy lóval.
Rénszarvas helyett
a Mikulást hozta,
Hogy hozzám is eljött,
vesztét ez okozta.
Szánkója mellett
kábán feküdt szegény,
Újraélesztésre
nem maradt már remény.
Mert míg a cipőmbe
az ajándékot rakta,
Annak minden bűzét
orrmányába kapta.
Ettől szegény,
mély kómába merült
S ablakom alatt
végleg el is terült.
Úgyhogy, ha hozzátok
nem ért már oda,
Annak büdös bakancsom
lehetett az oka.
|
