Gyerekszáj
Egyik nap felhívtam egy barátomat valami fontos ügyben. Az öccse vette fel a telefont. Azt mondta, nincs otthon a testvére, ezért megkérdeztem, hagyhatok-e üzenetet. Mire ezt felelte: - Sajnos nem, nincs üzenetrögzítőnk.
Figyelmeztettem gyerekeimet, a nyolcéves Andrást és a tízéves Karcsit, hogy ne kerékpározzanak, amíg én elmegyek a tőlünk nem messze lévö repülőtérre repülést oktatni. Indulás előtt még kivittem a telefont a verandára.
Óra közben a tanítványommal a házunk felett köröztünk, így láttam, hogy Andris javában bicajozik. Rádión beszóltam a toronyban az irányítónak, és megkértem:
- János, légy szíves, szólj oda hozzánk, és mondd meg Andrásnak, hogy azonnal hagyja abba a biciklizést és menjen föl a szobájába!
András vette fel a telefont, és János szóról szóra elismételte neki, amit mondtam. Amikor hazaértem, András az ágya szélén ült, és megilletődött ábrázattal nézett rám.
- Ne haragudj, mama - mondta. - Mégis felültem a bicajra, de Isten meglátott és felküldött a szobámba.
Két kisfiamat elvittem egy temetésre. Odaúton igyekeztem őket felkészíteni az eseményre, elmagyaráztam, mi fog történni és hogy szerintünk mi lesz az emberrel a halál után.
A fiúk a szertartás alatt jól viselkedtek. A sírnál azonban rá kellett jönnöm, hogy mégsem magyaráztam el mindent olyan alaposan, ahogy hittem. Négy éves fiam hangosan megszólított:
- Mami!
- Tessék - suttogtam.
- Mi van a dobozban?
Hároméves lányom egész nap rosszalkodott. Amikor végre eljött a lefekvés ideje, határozottan leszögeztem:
- Belebújsz a pizsibe, megmosod a fogad, és aztán olvasok neked egy, de csak egy mesét. Utána lámpaoltás!
Odabújt hozzám, karját a nyakam köré fonta, és az ő édes kis hangján azt mondta:
- Mami, a vasárnapi iskolában olyan kisfiúkról és kislányokról tanultunk, akiknek nincs anyukájuk meg apukájuk.
Azt hittem, szigorúságom ellenére mégis értékeli, hogy én vagyok neki. Már kezdtem elérzékenyülni, de suttogva hozzátette:
- Talán lehetnél az ő mamájuk.
Templomunkban áldozáskor a gyerekek nemcsak kenyeret kapnak, hanem egy kis bort is. Istentisztelet után a pap félrehívott, hogy hétéves fiamról beszéljen velem.
- Kérem, szóljon Jánosnak - mondta szelíden -, hogy a bor után mindig áment kell mondani, nem azt, hogy "hu, de finom!"
Harmadik gyermekem megszületése után nem sokkal sógorom karjára vette a kisbabát, mire a kislányom így figyelmeztette:
- Vigyázz, el ne ejtsd, mert neked kell helyette másikat csinálni!
|
