Barkácsolás

Barkácsolás

Egy művelődési központban, a vasárnap délelőtti barkácsfoglalkozáson elhangzott monológ szelídített változata.
- Janikám, könyörgöm, ne hadonássz azzal a kalapáccsal, mert kivered apuka szemét! Nem kell kapkodni! Várd meg, amíg elmagyarázom, hogyan fogjuk elkészíteni azt a kis farepülőt. Nem ördöngösség. Először is ebből a furnérlemezből kivágjuk a szárnyakat. Apuka rászorítja a sablont, te pedig ügyesen körbefűrészeled. Úgy, úgy, mindig a vonal mentén. Híjjj, az anyád ne sirasson! Most nézd meg, belevágtál apuka ujjába! Na, próbáljuk újra, majd a másik kezemmel segítek, nehogy összevérezzem a sablont. Látod, megy ez! Most jöhet a jobb szárny! Majd apuka elkezdi, nehogy kicsússzon a fűrész. Janikaaaa, te ügyetlen, fakezű kölyök! Meglöktél, és belement a szálka apuka csuklójába! Akkora, mint egy gerenda! Úristen, de nagyon fáj! Mit ugrálsz itt, mint a bakkecske, amikor repülőt akarunk csinálni? Megpróbálom ezzel a harapófogóval kihúzni a szálkát. A fél szárny benne van a húsomban! Jól van, ne sírjál, nincs semmi baj, folytassuk. Most lássuk a gép törzsét. Tudod, Janika, mielőtt az ember nekifog valaminek, okosan átgondolja. Figyelj ide! Négy darabból fogjuk a törzset megszerkeszteni, azután külön készítjük el a farkát és az orrát. Nem, pilótafülkét nem csinálunk, arra már nem lesz idő. Én majd tartom a törzs tetejét, te pedig két kis szöggel ráütöd a szárnyat. Tessék, tartom a szöget. Aujjjj! Hájjjajjaj! Nézz ide, mit csináltál, te hülyegyerek! Olyat csaptál szegény apuka körmére, hogy a karom szakad le! Gyagyás vagy? Képtelen odafigyelni? Jajajaj! Ez a másik ujjam volt, te kis patkány! Mindjárt kivágom az egész nyomorult repülőt a szemétbe! Jól van, ne sírjál, nem akartam ekkora pofont adni, már meg is bántam. Apuka már mosolyog, nem haragszik. Nézd, én már oda is szögeltem. Tudod mit, kisöreg? A farokrészt inkább ragasztani fogjuk, mégpedig ezzel a szupereros tubusos ragasztóval. Gyerünk, nyomj ide egy kis pöttyöt! Ujjujujuj! Jaj nekeeeem! Az egészet belespriccelted apuka szemébe! Te kis féleszű kretén, most apuka nem lát semmit! Apuka megvakult! Jól van, tudom én, hogy szeretsz, de akit szeretünk, arra vigyázunk. A törzsre lyukakat fúrunk, azok lesznek az ablakok. Óvatosan fogd meg a fúrót, Janikám, édesem, majd meghallod, úgy fog zümmögni, mint egy kis méhecske. Úgy, most nyomd be a kapcsolót! Micsoda? Kiesett a rágógumi a kis szádból? Na, majd apuka felveszi. Áááájjjjojojojjóóó! Belefúrtál a hátamba, te féreg! Kihasadt a zakóm! Kész, vége! Kotródj a szemem elől, te félkegyelmű szadista! De nem, inkább maradj itt! Állj oda a falhoz, és nézd végig, ahogy apuka halomba dobálja ennek a vacak repülőnek a darabjait. Na, te kis Drakula, most hipp-hopp aládugok egy darab újságpapírt, így, ügyesen. És most meggyújtom! Van isten, ég, mint a bálnazsír! Hallod, hogy ropog a nyavalyás farepülőd? Mindjárt hamu lesz belőle! És most apuka megígéri neked, hogy soha a büdös életben nem lesz farepülőd, mert ha egyet is meglátok a kezedben, a fogaimmal tépem ízekre, és megeszem! Jól van, én is látom, hogy ég az asztal, de engem nem érdekel. Nem bizony. A szőnyeg is ég? Na és, kinek kell az a szőnyeg? Ne üvöltözz már, te kis svábbogár! Ha meggyulladt a fogas, hát meggyulladt, nem az én kabátom van rajta! Ne bőgj már, inkább nézd, milyen szépen lángol a szerszámosszekrény, az ajtó és a parketta! Úgy kell neked, meg annak a tetves repülődnek! Gyerünk, Janika, ide se jövünk többet!

  •   Értékeld!
  • Stars
  •   Megosztás:
Előző oldal
Előző oldal
Találomra
Találomra
Következő oldal
Következő oldal