Vicclap.hu - viccek archívum, 43 . oldal

Az első osztályosoktól kérdezi a tanító néni, hogy mivel foglalkozik az apukájuk. Először Zolika jelentkezik:
- Az én apukám ügyész, a rossz embereket börtönbe küldi.
- Jól van, Zolika. Most halljuk Pistikét!
- Az én apukám orvos, meggyógyítja a beteg embereket.
- Rendben. És a te apukád, Móricka?
- Az én apukám meghalt.
- És mit csinált az apukád, mielőtt meghalt?
- Egészen elkékült, aztán elvágódott a szőnyegen...

Egy házaspár egyik délután vendégségbe megy a szomszéd faluba, és késő este gyalog indulnak hazafelé. A férj azt javasolja, hogy menjenek az erdőn át, mert arra rövidebb az út. A sötétben botladozva a sűrű bokrok és hatalmas fák között megszólal az asszony:
- Én itt nagyon félek!
- Te félsz? - feleli a férje. - Akkor én mit szóljak, nekem egyedül kell majd innen kijutnom.

- Mibe halt bele a kannibál asszony?
- ???
- Szájára vette a falu.

Nénike odamegy a sírásóhoz a temetőben.
- Ne haragudjon aranyoskám, de megmondaná, merre találom a negyvenegyes parcella, harmincnégyes sírt?
- Höhö, ezt bírom... Elmászkálnak, aztán meg nem találnak vissza...

Kevés vagy, mint elektrosokkban a könyörület!

1986-ban a Northwestern University diplomaosztó ünnepsége után Mkele Mbembe Kenyában töltötte a nyár nagy részét. Egyik kirándulása során, amikor átverekedte magát egy sűrű bokron, Mbembe egy elefántbikával találta szembe magát amint
az állat az egyik mellső lábát a levegőbe emeli. Az elefánt elég kimerültnek nézett ki, ezért Mbembe óvatosan megközelítette, és ahogy elétérdelt hogy megvizsgálja az
állat lábát, észrevette hogy egy jókora "szálka" van beágyazódva a talpába.
Amilyen óvatosan csak lehetett Mbembe kihúzta a szálkát, mire az elefánt óvatosan lerakta a lábát a földre. Az elefánt arccal az ember felé fordult és meglehetősen nagy
kíváncsisággal az arcán bámulta az embert néhány feszült percen keresztül.
Mbembe mozdulatlanul állt, és semmi másra nem tudott gondolni, csak hogy most bele lesz tiporva a földbe. Egyszer csak az elefánt egy hatalmasat trombitált, hátat fordított, és elsétált.
Mbembe sosem felejtette el ezt a napot...

Húsz évvel később Mbembe a kisfiával sétálgatott a chicagoi állatkertben, és ahogy az elefántok kerítéséhez közeledtek az egyik állat egyenesen megindult Mbembe és fia Tapu irányába. A hatalmas állat bámulta Mbembe-t, és az egyik mellső lábát a levegőbe emelte, majd lerakta. Ezt egy jó néhányszor megismételte, majd egy hangosat trombitált, végig az ember szemébe nézve. Mbembe visszaemlékezve az 1986-os találkozásra az elefánttal, azon törte a fejét, hogy ez vajon ugyanaz az állat-e. Mbembe összeszedte a bátorságát, és megvárta amíg minden látogató odébbáll, majd átmászott a korláton és megindult az elefánt felé.
Csodálkozva nézett az állat szemébe, mire az elefánt trombitált újra egy nagyot, körbeölelte az ormányával Mbembe egyik lábát és hozzávágta a korláthoz, majd odament hozzá és halálba tiporta a szerencsétlen balf@szt.

Valószínűleg nem ugyanaz az elefánt volt az...

Két 90 éves öreg cimbora, Mike és Joe egész életükben barátok voltak. Mikor kiderült, hogy Jonak már csak napjai vannak hátra, Mike minden nap meglátogatta. Egy nap Mike így szólt:
- Joe, mi mindketten egész életünkben rajongtunk a fociért és hosszú éveken keresztül együtt játszottunk minden vasárnap. Kérlek tedd meg a kedvemért, hogy ha a Mennyországba kerülsz, valahogy tudatod velem, hogy van-e ott is futball.
Joe felnézett Mike-ra a halálos ágyából:
- Mike, te vagy a legjobb barátom sok-sok év óta. Ha lehetséges, megteszem neked ezt a szívességet.
Nem sokkal ezután Joe meghalt.
Néhány éjszaka múlva Mike-ot felébresztette álmából egy halvány fénysugár és egy hang, mely a nevén szólította.
- Mike, Mike!
- Ki az? - kérdezte Mike hirtelen felülve.
- Én vagyok, Joe.
- Te nem lehetsz Joe, Joe meghalt.
- Mondom, hogy én vagyok, Joe - bizonygatta a hang.
- Joe, hol vagy?
- A Mennyországban - válaszolt Joe. - Van néhány nagyon jó hírem és egy kis rossz hírem.
- Mondd először a jó híreket - szólt Mike.
- Van futball a Mennyben. Ami még jobb, az összes öreg barátunk aki már meghalt, itt van velünk. Még ennél is jobb, hogy újra fiatalok vagyunk. Ráadásul örökké tavasz van, soha nem esik vagy havazik. És a legjobb, hogy annyit focizhatunk, amennyit csak akarunk, soha nem fáradunk el.
- Ez nagyszerű! - lelkendezett Mike. - Felülmúlja legvadabb álmaimat is! De akkor mi a rossz hír?
- Kedden te is benne vagy a kezdőcsapatban.

A lakásavatón a háziasszony elhűlve olvassa az egyik csokron a feliratot:
"Nyugodjék békében".
Amikor másnap reklamálva felhívja a virágboltot, a boltos próbálja nyugtatni:
- Elnézést kérünk a hiba miatt, elcseréltük a csokrokat. De képzelje magát a másik fél helyébe, aki a temetésen azt olvassa: "Gratulálunk az új otthonodhoz".

Két rák találkozik. Kérdezi az egyik:
- Te is folyami vagy?
- Nem, én tüdő.

Csabika és Tomika kimennek az erdőbe Tell Vilmososat játszani.Tomika tesz egy almát Csabika fejére és egy fa mellé állítja.Tomika kilövi Csaboka egyik félszemét.
- Jaj, bocsáss meg, ne haragudj! De azért még játszunk?
- Hát persze! Semmi baj.
- Mehet?
- Igen.
Tomika kilövi Csabika másik fél szemét is.
- Jaj, ne haragudj!De azért még játszunk?
- Semmi baj! De anyukám azt mondta, ha besötétedik, menjek haza.