Vicclap.hu - viccek archívum, 64 . oldal

Az Új Bárány riportere felkereste Ordast.
Interjút kér. Én leközlöm.Olvasd.
- Igaz volna ama vád,:
hogy Ön orvul elfogyasztott egy egész nyers
nagymamát?
- Egy nagymamát? Egy grammot se!
Ez az egész csak Grimm-mese!
- Hogy Piroskát Ön falta fel, talán az is hamis vád?
Nem hagyott meg belőle mást,csak egy fél pár harisnyát?
- Hogy én őt ruhástól? Mit ki nem eszeltek!
Én még az almát is hámozva eszem meg.
 - Furcsa, hogy a kunyhóban, hol megevődtek mindketten,
mégis piros farkasnyálnyom díszeleg a parketten.
- Az úgy történt, hogy ők aznap meghívtak a viskóba.
Nagyon finom uzsonna volt, szamóca és piskóta,
s mivelhogy én evés közben állandóan vicsorgok,
a vérveres szamócalé a pofámból kicsorgott.
- Én úgy tudtam, Önnél szabály,
hogy csak friss húsárut zabál.
- Kacsa! Füvet rágok lomhán legelészve,
zsengét, hogy a gyenge gyomrom megeméssze.
- És meddig lesz Önnél a juhhús is tiltva?
- EDDIG! DE ERRŐL MÁR NEM ÍRHATSZ, TE BIRKA!

Jancsika megkérdezi az anyukáját, hogy elviheti-e sétálni a kutyát.
- Nem viheted, mert tüzel.
- Mit jelent az, hogy tüzel?
- Kérdezd meg apádat.
Apa a garázsban épp autót szerel. Jancsika megkérdezi:
- Apu, elvihetném Lulut egy kicsit sétálni a háztömb körül? Anyu azt mondta, hogy tüzel és kérdezzelek inkább téged.
Az apa úgy gondolta, hamarabb visszatérhet a munkájához, ha elengedi a fiát kutyát sétáltatni. Fogott egy rongyot, benzinbe mártotta és alaposan megtörölgette vele a kutya hátsó felét, hogy ezzel elfedje a szagát.
- Rendben van fiam, elviheted, de csak egy kört sétálhatsz vele, de csak pórázzal és legkésőbb egy óra múlva gyertek haza.
Jancsika elindult a kutyával, de néhány perc múlva visszatért kutya nélkül. Apja meglepődve kérdezte:
- Mi történt, hol van Lulu?
- Luluból kifogyott a benzin félúton, így egy másik kutya éppen hazafelé tolja.

Egy tengerbiológus beszámol a legújabb kutatási eredményekről a barátainak:
- Kiderült, hogy egyes bálnák 300 mérföld távolságból is tudnak egymással kommunikálni.
- Mi a csudát akar mondani egy bálna egy másiknak, aki tőle 300 mérföldre van? - kérdi az egyik a hallgatóságból.
- Azt hiszem, ilyesmit mond: "Most hallassz engem?"

Egy nő bemegy a kisállatkereskedésbe és a papagájok után érdeklődik. Az egyik kalitkában három, különösen szép papagáj üldögél, a jobb szélsőre rámutat az eladó:
- Ez itt például ötezer forintba kerül. Nemcsak szép, hanem rendkívül okos is.
- Mitől rendkívüli?
- Attól, hogy ért a számítógéphez.
- És a középső madár mennyi?
- Az még okosabb, annak az ára nyolcezer.
- És mit tud?
- Nemcsak ért a számítógépekhez, hanem a UNIX operációs rendszert is tudja használni.
- És a harmadik papagáj?
- Az, kérem, tízezer.
- Miért, az mihez ért?
- Nem tudjuk pontosan, de a másik kettő csak úgy szólítja: főnök.

Egy asszony panaszkodik a szomszédjának:
- Képzeld, a kutyánk, az a falánk dög, éjjel beszabadult a kamránkba, és mindent felfalt, az összes kolbászt, sonkát...
- Semmit sem hagyott?
- Csak egy zacskó kutyaeledelt.

Az állakereskedésben egy vevő papagájt szeretne vásárolni.
- Két papagájunk van, de csak párban adom őket. - mondja az eladó.
- Miért?
- Mert az egyik csak olaszul tud, a másik meg a tolmács.

- Anyu, a borz és a görény ugyanaz?
- Nem, kisfiam. A borz a szagával riasztja el a többi állatot. A görény elissza a pénzedet, és lelép a titkárnőjével.

A kicsi gólya anyja után sír a fészekben. Apja vigasztalja:
- Ne sírj, mindjárt hazajön anyukád, csak még dolga van. Tudod, sok örömet okoz az embereknek, mert kisbabákat hoz nekik.
A következő éjjel az apagólya hagyja el a fészket, a kicsi megint sírni kezd. Anyja nyugtatgatja:
- Ne bánkódj, kicsim, apád hamarosan hazajön. Ma ő megy el, hogy kisbabákkal örvendeztesse meg az embereket.
A harmadik éjszaka a gólyaszülők észreveszik, hogy a gyerekük eltűnt a fészekből. Egész éjjel hazavárják, de csak reggel kerül elő.
- Hát te hol voltál? - kérdik tőle.
- Á, nem érdekes! Csak egyetemistákat ijesztgettem!

Egy este az egyik bárban egy zongorista egy szomorú dalt játszik. Egyszer csak bejön az ajtón egy elefánt, megáll a zongora mellett, és zokogni kezd. Erre a zenész odafordul hozzá:
- Talán felismerte a dalt?
- Nem a dalt, a fehér billentyűket.

A róka éhesen csatangolt az erdőben, sehol sem talált élelmet.
Egyszer csak észrevett egy varjút a fán, csőrében egy nagy szelet kenyérrel. Ki akarta csalni tőle:
- Hé, varjú! Énekelj nekem valamit!
- Öhöm,öhöm  - s a varjú még jobban szorította csőrében a kenyeret.
- Te varjú, - próbálkozott újra a róka - neked van a legszebb hangod a világon. Énekelj nekem valamit!
Csak nem nyitotta szét éneklésre csőrét a varjú. A róka szomorúan lemondott a szelet kenyérről. Csatangolt tovább az erdőben, ahol a tisztáson éppen párttitkárt választottak az erdei állatok. Csodák csodájára az egérke lett a párttitkár.
Rohant vissza a róka a varjúhoz,s elújságolta neki a hírt. A varjú elröhögte magát,s a kenyér kiesett a csőréből. A róka felkapta,s azt mondta:
- Na,varjú, mi ebből a tanulság? Aki kiröhögi a párttitkárt, az elveszti a kenyerét.