Műtét
A műtőasztalon fekszik a beteg:
- Doktor Úr! Az Isten szerelmére mentsen meg!
Azzal az altatót tüdejére szívja, a sorsát a professzor bicskájára bízza. Három óra múlva eszméletre réved, első tekintete az orvosra téved:
- Sikerült! Ó, micsoda öröm! Köszönöm, doktor úr, szívemből köszönöm!
A fehér köpenyes mosolyogva nézi, kezét a páciens homlokára teszi:
- Fején a glória, mint a neoncső ragyog, ne hálálkodj fiam, én Szent Péter vagyok!
|
