Jóhiszemű
A cigány át akar szökni a zöldhatáron, de a határőr észreveszi, és feltertóztatja.
- Fordulj vissza cigány, itt nem mehetsz át!
- Engeddzsen mán át drága hátárőr úr, a romnyi a lelkemre kötötte, hogy ne merjek vissadzsönni, mer megöl...
- Akkor sem mehetsz át, fordulj vissza! - feleli a határőr.
- Ná jóván, vissámedzsek, de á romnyi megöl, és ezs á mágá lelkin szárád... ...Hát ván mágánák síve...? ...Nyóc purdém ván... ...Legálább á kábátomát lűjje mán át, hogy á romnyi lássá hogy megpróbátám...!
- Nah, jól van cigány, de utána tünés vissza!
- DURR... - átlövi.
- Jááj, hát ne ídzs hátárőr urám! Nem ismeri ázs én romnyimát...
- Miért, hogyan lőjem át?
- Hát, sorozsáttál...
- TA-DA-DA-DA-DA-DA-DA-DA-DA-DA-DA-DA-DA-DA-DAMM...
- Nah, így már jó lesz? - kérdi vigyorogva a határőr a ronggyá lőtt kabátot látva.
- Nem ross... - feleli a cigány. -...de há még á kálápomát is átlűné, ázs lenne ázs igázsi.
- Klikk...
- Nem tudom, cigány... elfogyott a lőszer...!
- Á visonlátásrá, májd kűdök mágánák képeslápot Bécsbűl.
|
