Vicclap.hu - viccek "kerékpár" keresés eredménye, 5 . oldal

- Honnan tudod, hogy az anyósod megérkezett?
- ???
- Ott a kerékpár mellett a seprű!!!

- Mi a magyar terrorizmus?
- ???
- Két részeg cigány lop egy kerékpárt, és fejjel nekibicikliznek az önkormányzat falának.

Autóparkolás
Mrs. Elizabeth Simpkins 1993 október 12-én este 11 óra 15 perckor kezdett parkolni Vauxhall Nova Swing típusú autójával (megfelel az Opel Corsa Swingnek) egy 19.36 méter hosszú parkolóhelyre, Ropergate városában. 8 óra 14 perccel később sikerült is a járdától 90 centiméter távolságban leparkolni az autót, ám az eltelt idő alatt jónéhány sérülést okozott saját, és a parkolóhely két végén álló autó lökhárítójában, egy üzlet bejárati ajtaján és két lámpaoszlopban.

Vásárlói bizonytalanság
A leghosszabb ideig tartó vásárlói csereigény 12 napig tartott 1995 augusztus 21 és szeptember 2 között a birminghami Dorothy Perkins üzletben. Mrs. Sandra Wilks (GB) szombat reggel az üzletben nem tudott választani két, hasonló kinézetű, egyaránt akciós ruha között. Az első óra próbálás és tanakodás után a férj a próbafülkében, egy padon ülve, arcát kezébe temetve azt javasolta feleségének, hogy vegye meg mindkettőt. Mrs. Wilks azonban csak az egyiket vette meg 12.99 fontért, ám másnap megjelent, hogy mégis inkább a másikat szeretné, és ez a procedúra ismétlődött a fent említett időszak alatt.
A hölgy egyébként egy másik rekordot is tart, 1995 szeptember 12-től kezdődően 3 hétig és két napig állt mozdulatlanul egy üzlet kirakatában.

Autóvezetés
A behúzott kézifékkel megtett autóvezetés távolsági rekordját a brit Dr. Julie Thorn tartja, 504 kilométerrel. A Stranraer és Holyhead között 1987 április 2-án, egy Saab 900-as autóval felállított rekord első kilométerein már észlelhető volt a füst, Holyhead-be pedig füstfelhőbe burkolózva érkezett a hölgy. Ez az utazás tartja a leghosszabb, majdnem megfulladt autóvezetővel megtett és a leghosszabb, folyamatosan villogó vészjelzővel leautózott távolság világrekordját is.

Pletyka
1992 február 18-án Joyce Blatherwick és közeli barátnője, Agnes Banbury együtt teáztak. A beszélgetés közben Mrs. Blatherwick - szigorú titoktartási fogadalom mellett - elárulta barátnőjének, hogy viszonya van a hentessel.
Délután 2 óra 10 perckor aztán Mrs. Blatherwick eltávozott, Mrs. Banbury pedig azonnal elkezdte elmesélni - persze mindenkit megesketve a titoktartásra - a dolgot ismerőseinek. 20 perccel később már 128 embernek sikerült továbbadnia a titkot, újabb 20 perc kellett a 372 fős hallgatóság eléréséhez. Délután 4 óráig 2774 ember tudott az afférról, beleértve a helyi amatőr színjátszó társulatot, néhány arra haladó kerékpárost, egy amerikai turistákkal teli autóbuszt, sőt még a hentes feleségét is.
Amikor aztán a hullafáradt Mrs. Banbury éjfél környékén ágyba került, a barátnő viszonyáról 75338 ember tudott, akikkel akár a Wembley Stadiont is meg lehetett volna tölteni.

A leghosszabb csendes filmnézés
A leghosszabb idő, amit a férjjel együtt nézett film közben buta kérdések feltétele nélkül egy nő eltöltött, Mrs. Ethel Brunswick nevéhez fűződik. 1990 október 28-án a Brunswick házaspár leült, hogy megnézze a "The Icpress File" című filmet. 2 perc 40 másodperc után a feleség feltette a "Ő most jó, vagy gonosz?" kérdést, ezzel saját rekordját adta át a múltnak, amit 1962 óta tartott. Akkor a "633-as repülőszázad" című film nézése közben 2 perccel és 38 másodperccel a kezdés után megkérdezte: "Ez egy háborús film?"

Kerékpárral érkeztem,
negyven métert fékeztem,
oszt szabad-e locsolni?

Kék az ibolya, kék az ég,
kék a tököm, mi köll még?

Lombos nagy fán ül a bögöly,
meglocsollak, meg ne dögöjj!

Ajtófélfán szaros gatya,
meglocsollak büdös banya!

Házunk előtt nagy a fű, nem fogja a kasza,
locsoljon meg titeket az apátok ...!

Szeged felöl jön a gőzös,
oda öntök, ahol szőrös.

Te vagy az, ki nekem maradt,
meglocsollak, dőljél hanyatt!

Húsvét táján édes szokás,
a vödörrel locsolkodás,
nálam is van szagos kölni,
ha rád öntöm, meg fogsz ölni?

Húsvét napján azt kívánom,
legyen rúzsos a tojásom!

Felnézek az égre,
a versemnek vége.

Ződ erdőbe vótam,
adj egy sört, oszt jó van!

Ól sarkában disznó röfög,
meglocsollak, aztán mögyök.

Piros tojás, fehér nyuszi,
de mindez csak maszlag,
gyere kislány, meglocsollak,
oszt utána megbeszéljük!

Egy gondolat bánt engemet,
elfeledtem a versemet.

Falu végén templom,
Locsoljak-e? Nemtom.

Én verset nem tudok, azt mondjanak a kicsik,
én csak azért jöttem, hogy igyak egy kicsit.

Zöld a moha, zöld a páfrány,
meglocsollak házisárkány!

Zúg a traktor, szánt az eke,
elvtársnő, locsolhatok-e?

Vencel téren jártam,
nagy tömeget láttam,
nem akart oszolni,
szabad-e locsolni?

Én kis kertész legény vagyok,
magam után szagot hagyok.

Zöld erdőben jártam,
barna medvét láttam,
szereti a mézet,
add ide a pénzet!

Zöld erdőben jártam,
sok szép leányt láttam,
szedték az egrest,
ide azt az ezrest!

Zöld erdőben jártam,
Elszállott egy sirály,
Locsolkodni jöttem,
Hö, király!

Van nekem egy kis pacsulim,
leloccsintom magát.
Ha egy kicsit mázlija van,
szereti a szagát!

Izzad a talpam,
Kemény a farkam,
Ha meglocsollak,
Segítesz rajtam?

Zöld erdőben jártam,
Zöld levelet láttam.
Elszívtam!
Bejött!

Szomjas vagyok!
Locsolhatok?

Árok partján döglött ló.
Én vagyok a locsoló.

Dörmög a medve,
Viszket a segge,
Meg akarja vakarni,
Szabad-e locsolni?

Kelj fel párnádról szép ibolyavirág,
Tekints ki az ablakon, milyen szép a világ!
Megöntözlek gyorsan a harmat friss illatával,
Teljen a talicskám sok szép piros tojással!

Zöld erdőben jártam,
Berúgtam 'oszt hánytam.

Piros tojás, fehér nyuszi,
Locsolásért jár a puszi!

Illatos fű, moha, páfrány,
Meglocsollak Házisárkány!

Nadrágomban locsolóm,
Nincsen dugó benne,
Hogyha én azt elővenném,
Nagy röhögés lenne.
De én azt nem teszem,
Mert kezemben a kölni!
Locsolni jöttem,
Nem pedig tökölni!

Piros golyó, kék golyó
Meglocsollak vén tojó.

Az én locsolómra
két tojás van festve!
Hogyha ezzel meglocsollak,
Elmehetsz majd GYES-re!

Galagonya túróval,
Itt állok a fúróval

Szép virágszál! Lábad köze
Többet ér, mint Rábaköze!
Fel a szoknyát, le a bugyit,
Hadd locsolom meg a nyuszid!

Sivatagban él a teve,
Locsolkodni jöttem, hehe!

Anyám tyúkja b...tt tojni,
Ezért jöttem most locsolni.
Nem kell nekem túl sok holmi,
Elég lesz a tojást hozni!

A bicikli rendben van? - kérdezte Harris.
- Rendben.
- Atvizsgáltad?
- Nem vizsgáltam át, és senki sem fogja átvizsgálni. Működik és működni is fog! Volt már némi tapasztalatom az ilyen átvizsgálást illetően. Ismertem egy embert Folkestone-ban. Egyik este azt ajánlotta, hogy másnap induljunk hosszabb kerékpártúrára.
- Szívesen - feleltem. Reggel korán keltem, nehezen ment ugyan, de gondoltam, a kirándulás kárpótolni fog. A társam fél órát késett, kinn vártam rá a kertben. Gyönyörű idő volt. Amikor megjött, így szólt:
- Jóképű gépe van. Hogy szalad?
- Mint a többi - feleltem. - Reggel gyorsabban, délután lustábban. Megragadta a gépem első kerekét, és hevesen cibálni kezdte.
- Hagyja - kiáltottam -, még elrontja!
Nem értettem, miért cibálja az enyémet, amikor én nem cibáltam az övét. Ha cibálni kell a gépet, itt vagyok én, a tulajdonos.
Úgy éreztem, mintha a kutyámat bántaná.
- Az első kerék lötyög - mondta szigorúan.
- Csak ha lötyögtetik - védekeztem.
Valóban nem lötyögött. Nem lehetett azt lötyögésnek nevezni.
- Roppant veszélyes! - mondta fejcsóválva.
- Hozzon egy csavarhúzót! - Ellenkezni akartam, de arra gondoltam, hátha ért hozzá. Amikor visszajöttem, a földön ült. Az első kerék már nem a gépen volt, hanem a lába közt. Játszadozott vele, forgatta, pörgette, az alkatrészek szanaszét hevertek a kerti ösvényen.
- Valami történt az első kerékkel - közölte.
- Nekem is úgy tűnik - feleltem letörten.
- Úgy látom, a csapágyban van a hiba - mondta gondterhelten.
- Ne fáradjon! Tegyük vissza és gyerünk!
- Nézzük csak meg, ha úgyis kinn van.
Mintha véletlenül jött volna ki. Mielőtt lefoghattam volna, kicsavart valahol valamit amitől pár tucat golyócska gurult szét az ösvényen.
- Fogja meg - kiáltotta -, fogja meg, egy sem veszhet el!
Nagyon izgatott lett. Jó félórát csúszkáltunk a földön, és összeszedtünk tizenhat golyót. Ismerősöm annak a reményének adott kifejezést, hogy valamennyit megleltük, különben komoly változást szenvedne a gép. Megmagyarázta, hogy gondosan meg kell számolni, mennyit veszünk ki, és vigyázni kell, hogy pontosan ugyanannyit tegyünk vissza. Megígértem, hogy ha valaha darabokra szednék egy kerékpárt, emlékezni fogok tanácsára. Óvatosságból kalapomba raktam a golyókat, és a kalapot a lépcsőfeljáróra tettem. Elismerem, hogy nem volt okos dolog, sőt ostobaság volt. Egyébként nem vagyok tökfej, csak befolyásolható. Ismerősöm jóindulatúan közölte, hogy most már, ha úgyis belefogott, megvizsgálja a láncot is a kedvemért, és nyomban elkezdte rángatni az agyat. Megpróbáltam lebeszélni. Idéztem egy sokat próbált barátom szavait:
"Ha az agyaddal baj van, add el a gépet. Így olcsóbb!"
- Azok beszélnek így - szólt megvetően -, akik nem értenek a géphez. Mi sem könnyebb, mint az agyat kivenni. Igaza volt.
Alig öt perc múlva az agy is a földön hevert, kettéválva, mi pedig a csavarokat kerestük. Eközben bevallotta, hogy mindig megfoghatatlan volt számára, miért szoktak eltűnni a csavarok. Még javában négykézláb csúszkáltunk, amikor Ethelbertha kijött a házból. Nagyon elcsodálkozott. Azt hitte, már órák óta úton vagyunk.
- Rögtön - mondta az ismerősöm -, csak segítek a kedves férjének átvizsgálni a gépet. Jó gép, de nem árt megnézni néha.
- Ha majd mosakodni akarnak - mondta Ethelbertha -, menjenek hátra a mosókonyhába. A lakást már kitakarították.
Nekem még odaszólt, hogy vitorlázni megy a barátnőjével. Ebédre visszajön. Sokért nem adtam volna, ha velük mehetek. Már belebetegedtem az ácsorgásba, meg abba, hogy ez az idióta a gépemet roncsolta. A józan eszem azt súgta, ne hagyjam tovább. Jogom van megvédeni a tulajdonomat egy őrült pusztításától. "Fogd meg a gallérját, és rakd ki a szűrét!" De ellágyulok, ha valakit bántanom kell. Hagytam tehát, hadd piszmogjon tovább. Egy idő múlva felhagyott a csavarok keresésével. Bizalmasan közölte, hogy a csavar fortélyos jószág, akkor bukkan elő, amikor a legkevésbé várjuk.
Most inkább a láncot óhajtja megvizsgálni. Így is tett. Úgy megszorította a láncot, hogy már mozdulni sem bírt. Azután addig
lazította, míg az eredetinek a kétszeresére nem nőtt. Ezt elintézvén kijelentette, hogy leghelyesebb, ha az első kereket visszatesszük. Én a villát fogtam, ő a kerékkel kínlódott. Tíz perc múlva azt ajánlottam, fogja ő a villát, én a kereket. Helyet cseréltünk. Újabb öt perc múlva leejtette a gépet, és a kezét a térde közé nyomkodva kisebb sétát tett a teniszpályán.
Eközben furcsa, sziszegő hangon kioktatott, hogy nagyon kell vigyázni, nehogy az ujjunk a villa és a küllő közé szoruljon.
Biztosítottam, hogy szavaiban sok igazság van, saját tapasztalataim ugyanezt bizonyítják. Miután az ujját bekötözte, ismét munkához láttunk. Nagy nehezen visszaraktuk a kereket. Amikor elkészültünk, harsányan felnevetett.
- Minek örül?
- Szamár vagyok! - közölte vidáman.
Ez volt az első eset, hogy becsülnöm kellett. Érdeklődtem, hogyan jött rá erre.
- Kinn hagytuk a golyókat - felelte.
A kalapomat kerestem. Felborulva hevert az ösvényen, Ethelbertha kedvenc kutyája éppen a golyókat ette. Úgy nyeldeste őket, mint a nokedlit.
- Megárt neki - jegyezte meg ismerősöm. - Kemény acél.
- Kutya baja sem lesz - feleltem. - A héten már megevett egy pár cipofűzőt és egy csomag tűt. Úgy látszik, a kölyökkutyák kívánják az efféle serkentőket. De mi lesz a biciklimmel?
- Visszateszünk, amennyit találunk - mondta vidáman -, és bízzunk Istenben. Tizenegyet találtunk. Hatot tettünk az egyik oldalra, ötöt a másikra. Fél óra múlva helyén volt a kerék. Most aztán valóban lötyögött, a vak is láthatta. Ismerősöm megnyugtatott, hogy egyelőre jó lesz. Úgy láttam, elfáradt, hazament volna, ha engedem. De most már a fejembe vettem, hogy lesz, ami lesz, a munkát befejeztetem vele. A kirándulásról rég lemondtam, a gépemről is. Érdeklődve szemléltem tehát, hogyan karmolja, csípi, marcangolja magát. El-elcsüggedő lelkét olykor egy pohár sörrel vagy buzdító szóval élesztgettem.
- Élvezet nézni önt - mondtam -, lenyűgöző az ügyessége, uram. Vidám bizakodása és törhetetlen reménykedése jókedvre derít!
Buzdításomra ismét munkához látott. Megpróbálta visszatenni az agyat. A gépet a falhoz támasztotta, és a visszájáról javította. Azután egy fának döntötte, és a felé eső oldalról próbálkozott. Utána nekem kellett a gépet tartanom, mert ő aláfeküdt, a fejét a kerekek közé nyomta, miközben az olaj az arcára folyt. Végül rákuporodott, mint egy csomagtartó, de megingott és fejre esett.
Három esetben ezt mondta:
- Hála Istennek, végre sikerült!
Két esetben ezt:
- Kössenek fel, ha így sem lesz jó!
Azt, amit harmadszor mondott, megpróbálom elfelejteni. Végül elvesztette az önuralmát, és csapkodni kezdte a gépet.
Örömmel láttam, hogy a kerékpár sincs fából. A következő percek pankrációs birkózássá fajultak. Hol a kerékpár volt alul, ő pedig rajta, majd ő a földön, és a gép a hasán. Már-már győzni látszott, és keményen ült a nyeregben, de győzelme rövid életű volt. A bicikli hirtelen kiszabadult, és rávetve magát, fejbe vágta a kormánnyal. Háromnegyed egykor mocskosan, ziláltan, rongyosan és véresen így szólt:
- No, elég lesz ! - Felállt, és a homlokát törölgette. Úgy láttam, a gépnek is elege volt. Nehéz volt eldönteni, melyikük szenvedett többet. Ismerősömet hátravittem a mosókonyhába, ahol szappan és egyéb alkalmatosság nélkül úgy-ahogy megmosdott. Aztán hazaküldtem. A biciklit kocsira raktam és elszállítottam a legközelebbi javítóműhelybe. A művezető odajött és rábámult.
- Mit kezdjek ezzel? - kérdezte.
- Javítsa meg, ha lehet.
- Kissé legyengült - mondta -, de mindent megteszek.
Meg is tett mindent. Két fontomba került. Aztán megbíztam egy ügynököt, hogy adja el. Senkit sem szeretek becsapni. Azt ajánlottam, hogy tavalyi gépnek hirdesse. Az ügynök viszont azt javasolta, hogy ne mondjunk életkort.
- Az ilyen üzletnél nem az igazság a fontos, hanem amit a vevő elhisz.
Köztünk szólva nem úgy nézem, mintha tavaly vette volna. Megvan ez már tízéves is. Nem mondunk dátumot, kapunk érte, amennyit kapunk. Kaptam is tőle öt fontot, és megesküdött, hogy ez több, mint amennyiről álmodni mert. Hát igen! Kétfajta kerékpáros van. Van, aki a javítást élvezi, van, aki a kerékpározást. Azt hiszem, a javítás nagyobb élvezet. Az ilyen ember fütyül rá, milyen idő van, merről fúj a szél, rossz utakon sem gyötri magát. Kis sámli, csavarhúzó, olajozókanna, egy marék rongy, és egész nap boldog. Mit számít az, hogy úgy fest, mint egy kóbor cigány, és bárki meggyanúsíthatja, hogy lopta a gépet?
Csak az a baj, hogy egyesek egy gépből két élvezetet szeretnének kisajtolni. Ez pedig nem megy. Vagy javítani akarsz, vagy biciklizni. Dupla megterhelést egyetlen gép sem bír el. A magam részéről biciklizéspárti vagyok, ezért gondosan óvakodom minden javítási kísérlettől. Ha útközben baj éri a gépemet, leülök az árokpartra, és türelmesen várok, amíg egy szekéren továbbdöcöghetek. Veszély csak akkor fenyeget, ha amatőr javító közeleg. Az ilyen mániákus szerelőre egy bedöglött gép olyan hatással van, mint az útszéli tetem a varjúra. Diadalordítással csap le rá. Először megpróbálom udvariasan elhárítani:
- Semmi az egész, ne fáradjon. Igazán lekötelezne, ha nem zavartatná magát.
Sajnos, ez a legtöbbször hatástalan. Ilyenkor a leghelyesebb bunkót ragadni, és kidagadt nyakkal ráordítani:
- Hagyja a gépet, vagy beverem a fejét!

A századosékhoz kérő megy, a büszke anya dicsekszik a fiúnak:
- Drága fiam, az én lányom kitűnően táncol, nagyszerűen úszik, korcsolyázik és kerékpározik. És most szeretném hallani, hogy maga mit tud?
- Jelentem, én a hadseregben megtanultam takarítani, vasalni, krumplit pucolni és szépen mosogatni.

A cigány oldalkocsis motorkerékpárral visz egy bárányt, amikor megállítja a rendőr.
- Hé te, cigány, hol loptad azt a bárányt.
A cigány:
- Nem loptam azt, kezsét csókolom.
- De akkor honnan van?
- Hát kérem stoppolt, méghozzá úgy, hogy az útszélén legelészett, amikor én pont arra jártam. Hát megkérdeztem, hogy be akar-e szállni, amire ő azt mondta, hogy be.be.beeee. Én csak éppen beemeltem egy kicsit.

A rendőr megállítja a papot, aki lámpa nélküli kerékpárral utazik. Sajnos fékje sincs, így a rendőrt csaknem elüti.
R: Hogy képzeli maga, lámpa és fék nélkül kerékpározni? Ezért 100 lej büntetést fizet.
P: Fiam, reám az Úristen vigyáz!
R: Szóval ketten vannak, akkor 200 lej.
A pap nevetve fizeti ki.
R: Mit kacag maga?
P: Utánam jön a harangozó, annak kerékpárja sincsen, vajon mennyit kell fizetnie?

A cigány bevonul a légideszantosokhoz. A kiképzés után az első gyakorlatot ismerteti a parancsnok:
- Háromezer méterről ugrotok ki a gépből. Akinek nem nyílik a főernyője, az a pótkioldót használja. Földetérés után két kilométeren belül találtok egy szénakazlat, abban lesz eldugva egy kerékpár. Aki elsőnek ér a kerékpárral a bázisra, az kap eltávot a hét végén.
Sorban ugranak a katonák, köztük a cigány is, akinek nem nyílik a főernyője. Meghúzza póternyő kioldóját - az sem nyílik. Már majdnem földet ér, mikor azt gondolja magában:
- Hát ha még a bicikli sem lesz ott akkor megint nem megyek haza a hét végén.

Az apa így mérgelődik:
- Nem tudom, mi történhetett a borotvapamacsommal! Bandi, te sem tudod?
- Igazán nem értem, apa, tegnap, amikor átfestettem vele a kerékpáromat még semmi baja sem volt.