|
 |
||||||||||||
 |
|||||||||||||
|
|
||||||||||||
|
|||||||||||||
egy kiváló vívóedzőnél tanult harcművészetet, és most meg világító, ráadásul színváltós kardja van és már valami világbajnokságot, vagy... galaxiskupát, vagy miazistent is nyert. Állítólag az apjával vívta győztes mérkőzését, úgyhogy szerintem az egész győzelem bunda volt. Dehát negyvenöt év után már kit érdekel az a kis beképzelt takonypóc... Mára már csak ez a fránya párakertészet maradt nekem ezen az Isten háta mögötti homokos vidéken... hogy is hívják, Moszájszli?
etlen kölkök. Télen pedig, a nyakig érő hóban tauntaunogoltunk. Jaj, mintha akkor is játszottunk volna valami izgalmasat... Várjunk csak, mi is volt?... Ja persze, akkor a másik csapatnak volt egy puccos kis jégbarlangja, mi meg ilyen trójai falovakkal gyüttünk, ők meg valami repülőjárgányokkal. Emlékszem, mindig arra vágytam, hogy egyszer én is ülhessek egy olyanban, de az az undok felvágós kis kölyök... hogy is hívták, Szkájvolker?... ő sosem engedett a közelükbe. Mindig azzal kérkedett, hogy
Óóóh, azok a régi, szép, gondtalan napok, mikor még önfeledten lövöldöztük a lázadókat, kommandóst játszottunk a Halálcsillagon. Az volt a játék lényege, hogy egy tatát kellett üldözni, mielőtt az kikapcsolja a védelmi rendszert. Emlékszel még? Tudod, te voltál az, akit mindig a Csubi fülelt le. Aztán meg számháborúztunk az Endoron és azok a kis macik is beszálltak a játékba. Nagyon élvezték, és egy elhagyott kis házikót kineveztünk bunkernek. Emlékszel? Egyszer még fel is gyújtották azok az esz
azok. de a képhez normálisan mit lehet hozzászólni?
