Vicclap fórum téma:Humoros szépirodalom

Laár András

(Bocs, de nem tudom a címét...)

Egyszer találgattam

milyen is a lábam,

Utána megnéztem .... .......

.... Majdnem eltaláltam.

- Most pedig g betűvel! Szonettet a lényről, amely gondolkodó és gondtalan, erőszakos és kegyetlen, tizenhat csapágya, három szárnya és négy festett bőrőndje van, mindegyik bőröndben ezer tallér Berengár király profiljával és két palotával, legyenek cikcakkos fogai és...

Gigászi gőgös gondolat...

- kezdte a gép, de Trurl a pulthoz ugrott, megrántotta a főkapcsolót, és testével állva el az utat, fojtott hangon felkiáltott:
- Elég legyen ezekből a badarságokból! Nem tűröm, hogy a gépem aprópénzre váltsa a tehetségét! Vagy tisztességes verset rendelsz, vagy befejeztük!
- Miért? Ezek talán nem tisztességes versek?... - morgott Klapanciusz.
- Nem! Ezek fejtörők, szójátékok! Nem azért építettem a gépet, hogy hülye szóvicceket gyártson! Ez közönséges rímfaragás és nem Nagy Művészet! Tessék, add meg a témát, lehet akármilyen nehéz...
Klapanciusz gondolkodott, gondolkodott, végül összeráncolta a homlokát, és azt mondta:
- No jó. Szóljon a szerelmes számítógépről, de a magasabb matematika, különösen a tenzoralgebra nyelvén. Lehet benne magasabb topológia és analízis is. Azonkívül legyen merészen erotikus, és lebegjen kibernetikus magaslatokban.
- Te megőrültél. Matematikai nyelven a szerelemről? Esküszöm, hogy én még ilyen marhaságot - kezdte Trurl. De elhallgatott, mert az Elektrubadúr máris szavalta a versét:

Tér és idő zsugorodnak,
Ha én egyszer nekikezdek.
Amit mások már feladnak,
Nekem ott van csak a kezdet.

Néha-néha adódott már
Egy-egy izgalmasabb példa,
Konvolúciós integrál,
Játékelméleti téma,

Pólus-zérus elrendezés
Meg a reziduum-tétel,
Potenciál-modellezés -
(Mi a kezdeti feltétel?)

Találkoztam már én széppel,
Jóval is a programokban,
De mért nem beszélnek a géppel
A programozók jambusokban?!

Elég volt az iterálás,
Szerelmes akarok lenni!
Vagyok is - vagy kitalálás?
Hogy lehet ezt eldönteni?

Oly forró és diadalmas,
Amit érzek tároláskor,
Ha jön egy nagy sima halmaz...
Ezt sosem érzem számoláskor.

Mostanában csak egy dolgon
Járatom a disc-jeimet,
Üres vagyok néhány folton,
S keresem a partneremet,

Aki segít feltölteni
A hátterek ürességét,
És segít megalkotni
Algoritmusom hű képét.

Követném egy pólus ívét
Simuló-sík formájában,
Szimmetrikus tenzor ízét
Éreznénk bit alakjában,

Megszámlálnám tagjaidat
- Vajha volnék rá alkalmas! -
És mátrixszá rendeznélek,
Gyönyörű végtelen halmaz!

Ezzel a költői est véget ért. Klapanciusz ugyanis leverten hazasietett, mondván, hogy hamarosan újabb témákkal tér vissza, de nem mutatkozott többé, mert attól tartott, hogy akarata ellenére újabb okot szolgáltat Trurlnak a dicsekvésre; Trurl persze széltében-hosszában hirdette, hogy Klapanciusz teljesen összeomlott a megrendüléstől, és azért menekült haza. Klapanciusz erre csak annyit tudott válaszolni, hogy Trurlnak végképp fejébe szállt a dicsőség, mióta az Elektrubadúrt megépítette.

1967

Stanisław Lem: Kiberiáda
Murányi Beatrix fordítása
Első pótutazás avagy az Elektrubadúr

Trurl először bekapcsolta az indító áramköröket, aztán kisfeszültségű áramot adagolt, még egypárszor felszaladt a kongó vaslépcsőkön - az Elektrubadúr ugyanis óriási hajómotorhoz hasonlított, műszerekkel és csapóajtókkal teli, szegecselt vaslemez falán acéljárdák vonultak körbe -, majd gondosan ügyelve a kollektorfeszültségre, izgatottan közölte, hogy a bemelegítés kedvéért egy kis rögtönzéssel kezdi. Aztán persze Klapanciusz olyan témát adhat meg a gépnek, amilyet csak akar.
Mikor az amplifikációs mutatók szerint a lírikus kapacitás a maximumhoz közeledett, Trurl kissé remegő kézzel meghúzta a főkapcsolót, és a gép rekedtes, de igen szuggesztív hangon szinte azonnal megszólalt:
- Gendelidér borzikamarszuk.
- Már befejezte? - érdeklődött hosszabb szünet után roppant udvariasan Klapanciusz. Trurl összeharapta a száját, néhány áramrúgást adott a gépnek, és megint bekapcsolta. Ezúttal sokkal tisztábban zengett a hangja; igazán gyönyörűség volt hallgatni ezt az ünnepélyes, de ugyanakkor behízelgően gordonkázó baritont:

Célbenőkör hédereg,
Mácsul gondorásznak.
Hibra gindő... Léderek
Szunnya ferte nyászlag.

- Milyen nyelven ír? - kérdezte jámbor arccal Klapanciusz, miközben Trurl némileg pánikba esve sürgölődött a vezérlő pultnál, majd keserűen legyintett, és feldübörgött a lépcsőn az acélkolosszus tetejére. Négykézláb bemászott a nyitott csapóajtón a gépbe, hallatszott, amint szitkozódva kalapál, és szerszámokat csörget, megint előmászott, és átszaladt egy másik hídra; végül diadalmasan felkiáltott, kidobott egy kiégett csövet, az Klapanciusztól egy lépésre tört össze csörömpölve a csarnok padlóján, de Trurl még elnézést sem kért a figyelmetlenségéért, hanem sietve új csövet csavart be a régi helyére, olajos kezét megtörölte egy puha ronggyal, és lekiabált, hogy Klapanciusz kapcsolja be a gépet. Felcsendült a bársonyos hang:

Szumaralla vindár
Csiverész a gárom,
Mérci kele csintár
Letörött a nyáron.

- Már jobb! - kiáltotta Trurl nem egészen szilárd meggyőződéssel. - Az utolsó szavaknak már volt értelmük, észrevetted?
- Hát ha már vége ... - kezdte Klapanciusz, aki maga volt a megtestesült udvariasság.
- Vigyen el az ördög! - ordította Trurl, és megint eltűnt a gép belsejében; zakatolás, búgás, recsegés hallatszott, elvegyülve a mérnök fojtott káromkodásával. Hirtelen Trurl kidugta a fejét egy harmadik emeleti ajtócskán, és lekiabált: - Most kapcsold be!!
Klapanciusz bekapcsolta. Az elektrubadúr tetőtől talpig megremegett, és rákezdte:

Cséllőte guvászat a fendeli bódor,
Umonka törédice gyállata...

Itt abbamaradt a vers, mert Trurl őrjöngve megrángatta valamelyik kábelt, mire a gép felhorkant és elhallgatott. Klapanciusz úgy röhögött, hogy le kellett ülnie a padlóra. Trurl ide-oda cikázott, egyszerre csak egy reccsenés és egy kattanás hallatszott, majd a gép nagyon nyugodtan és tárgyilagosan kijelentette:

Dőre, aki magát okosabbnak hívén,
Packázni akar az Elektrubadúrral.
Szégyenletes kudarc lesz az osztályrésze.
Íme, ez történik Klapanciusz úrral!

- Na látod! Tessék! Egy epigramma! És milyen helyénvaló! - kiabálta Trurl, miközben csigavonalban száguldott lefelé a keskeny lépcsőn, lent pedig majdnem egyenesen barátja karjába futott, aki már nem nevetett, hanem kissé megrökönyödve várta.
- Hülyeség - jelentette ki rögtön. - Különben is, ez nem ő, hanem te vagy!
- Mi az, hogy én?!
- Előre megírtad ez a verset. Rád ismerek a primitív tartalomról, a sekélyes rosszindulatról és a siralmas rímről.
- Hát akkor tessék! Rendelj másik verset! Amiről csak tetszik! Na, miért hallgatsz? Félsz, mi?!
- Nem félek, csak gondolkodom - felelte bosszúsan Klapanciusz, és igyekezett a lehető legnehezebb témát kitalálni, mert joggal gyanította, hogy nehéz lesz eldönteni a vitát, vajon a gép alkotta vers jó-e vagy sem.
- Írjon kiberotikus verset! - ragyogott fel hirtelen. - Legfeljebb öt sor legyen, de szóljon szerelemről, árulásról és halálról, a néger kérdésről és a nimfomániáról, legyen benne a bonyolult női lélek extrém konfliktushelyzetben történő meghasonlásának ábrázolása, a középkori feudális viszonyok és erkölcsök maró bírálata, rímeljen, és minden szó k betűvel kezdődjön!
- És a végtelen automaták általános elmélete ne legyen benne? - horkant fel a vérig sértett Trurl. - Ilyen hülye feltételeket nem lehet szab...
De elakadt a szava, mert az egész csarnokot betöltő, bársonyos bariton máris megszólalt:

Kóbor kaffer kószál királylány kertjében.
Királylány kacéran kacsint kéjvágyó kedvében.
Kapj karodba, kaffer! Király kinéz, kiált:
Katonák! Kürtszó, kivégzés. Királylány kacag kuszán.
Kegyetlen kor! Kicsapongó, koronás kurtizán!

- No, mit szólsz? - tette csípőre a kezét Trurl, Klapanciusz viszont már károgott is:
- Most pedig g betűvel! Szonettet a lényről, amely

Aki még nem olvasta: Hill Ferenc-Fallosz monológok

Bizonyára ismeritek Karinthy kis fricskáit, amiben kortársai stílusát eltúlozva alkot.

Karinthy Frigyes: Így írtok tiAdy Endre
TÖRPE-FEJŰEK

Nem dolgozni jöttem ide
Nem dolgozni jöttem ide
Törpe-fejű, mit akarsz tőlem?

Nehéz munka az enyém
Nehéz munka az enyém
Mi vagyunk az Új Undokak.

De jött hozzám egy törpe
De jött hozzám egy törpe
S kérdezte, mit akarok?

"Ti vagytok az Új Undokak
Ti vagytok az Új Undokak
Menjetek dolgozni ti is."

Felgerjedt szittya vérem
Felgerjedt szittya vérem
S rászóltam Törpe-fejűre:

Hát maga megbolondult,
Hát maga megbolondult,
Hogy mindent kétszer mond,
kétszer mond?

Hahó előkerültél Nekem8 ? Hogy vagy?

A Méh románca tényleg nem humoros, csak a végén van az a kis fricska ("holdfogyásig dagadt lőn a tája, azalatt meg elhagyá babája") olyan, mint egy kacsintás.

Én is így jártam, mint Te a verseddel, én a Focimeccsel. Gyerekkorom óta tudtam fejből egy jó hosszú részletet belőle, de foglamam sem volt róla, hogy ki írta. Ahogy pedig itt láttam a jobbnál-jobb Romhányi verseket, stílus szerint rápróbáltam a neten. Beírtam, hogy "Romhányi József: Focimeccs", és kijött! Most olvastam én is el az egész verset. Hát úgyhogy ezt Nektek köszönöm!

ha mer itt a kicsit humoros-nagyon szomoru es nagyon szep verseknel tartunk, olyanom is van egy. En mondjuk itt-ott mas szoval emlekszem a versre, de a neten igy talaltam meg most:

A. A. MILNE

A MORMOTA ÉS A DOKTOR

A szarkaláb- és muskátliágyakban élt
Egy mormota boldogan, s mitől sem félt.
Csak egész nap nézte, mi’ gyönyörű szép
A muskátli (piros), s a szarkaláb (kék).

Egy doktor jött gyorsan a kertek alá
S szólt: „Hisz’ ön ágyban van! Mondja csak: á!
Csúnya a torka s a nyelve se szép
Önnek már krizantém kellene rég.”

A mormota nézte a kertet és szólt:
„Akárhogy próbáltam, semmise volt
Nekem oly kellemes, kedves és szép,
Mint a muskátli (piros) és a szarkaláb (kék).”

A doktor csak legyintett: „Ennyi elég”
Mondta és szigorúan rázta fejét.
„Környezet kell ide és csend”
S rögtön a krizantém-kertészhez ment.

A mormota feküdt s csak nézte, de szép
A muskátli (piros) és a szarkaláb (kék)
S tudta, hogy nem kell más neki csak épp
Muskátli (piros) és szarkaláb (kék).

Már jött is a doktor és kiskocsin tolt
Rengeteg krizantémtövet és szólt:
„Látja-e barátom? Ez ám a szép!
Nem a muskátli (piros) és a szarkaláb (kék).”

Az ágyat felásta, így hullott szét
A muskátli(piros) és a szakaláb(kék)
S krizantém került be (sárga s fehér)
„Így” – szólt a doktor – „ön száz évig él!”

A mormota sóhajtott s szólt: „A nagyok
Tudják, hogy mi kell, s én buta vagyok
De énnekem semmise volt olyan szép,
Mint a muskátli (piros) és a szarkaláb (kék).”

Eljött a doktor és mérte a hőt.
Pirulát rendelt és sok pihenőt
És mondta: „Milyen hatásos látvány e lágy
Színekben pompázó krizantémágy!”

A mormota befordult, jobb ha kitér
A krizantémszín elől (sárga s fehér)
„Istenem” – gondolta – „lehet-e még
Muskátli (piros) és szarkaláb (kék)?”

A doktor meg kiáltott: „Rohama van!”
Tejet és tormát, mit orvosi tan
Javallt, hogy elűzze róla a bajt.
S jót tesz a krizantém környezet majd.

A mormota lehunyta szemét és szólt:
„Aludni szeretnék mostan egy sort
Hátha az álmomban visszajön még
A muskátli (piros) és a szarkaláb (kék).”

A doktor ült vígan a kert közepén
Mondván: „Úgy nem érti senki, mint én
Az ilyen esetet. Már javul is!
S ez a sok krizantém mily’ csuda friss!”

A mormota hunyt szeme kicsukta rég
A krizantém sárga és fehér színét
S boldogan fekszik, mert szívében ég
A muskátli (piros) s a szarkaláb (kék).

Nénikénk azt mondja, ezért van hát,
Hogy krizantémágyban, ki mormotát lát
Úgy fogja találni máig is még,
Szundikál, s mancsával fogja a szemét.

Arany János:

A MÉH ROMÁNCA

Ablak alatt
A pünkösdi rózsa,
Kezd egy kicsit
Fesleni bimbója:
Kékszemű lyány,
Válogat belőle,
Koszorúnak
Holnap esküvőre.

Reménykedik
Egy kis méh az ágon:
Szép eladó,
Jaj, ne bántsd virágom!
Ezt az egyet
Magamnak kerestem,
Alig hasadt
Mikor eljegyeztem.

Felel a lyány:
Te bohó kis állat!
Lelsz te rózsát
Nem egyet, ha' százat,
Holnap is nyit,
Holnap is eljössz te
Csak ne kívánd
Ami legszebb közte.

Mond a kis méh:
Szőke szép hajadon,
Neked Isten
Hű szeretőt adjon!
Nem sok amit
Kívánok tetőled:
Ne szakaszd le
Az én szeretőmet.

Felel a lyány:
Dehogynem szakasztom!
Dehogy leszek
E ne'kűl menyasszony!
Koszorúmban
Ezt fonom előre,
Ugy vigyenek
Holnap esküvőre.

El se mondá,
Nyult a szép bimbóhoz
Hogy letörje
A virágcsomóhoz.
A szegény méh
Rárepűlt kezére,
Csókot adni
Annak a fejére.

„Hess te gyilkos!
Ne bocsáss fulánkot:
Leszakasztám,
Vigyed a virágod."
„Szép menyasszony,
Már nekem mi haszna!
Koszorúdnak
Híja lesz miatta."

Koszorúdnak
Híja lesz miatta -
Ezt a kis méh
Keserűn mondhatta,
Mert a szíve,
Hiába parányi,
Nagyon tudott
A virágért fájni.

S a leánynak,
Hiába kiáltott,
Szeme alá
Üti a fulánkot;
Szegény bogár!
S maga haldokolva
Félreült, egy
Rozmarin-bokorra.

Szép menyasszony
Jajgat a sebével,
Esküvőre
Sem mehet szemével:
Holdfogyásig
Dagadt lőn a tája...
Azalatt meg
Elhagyá babája.

(1847.)

Ez jó, nekem tetszik, föleg mikor a ló elkezd beszélni.

Christian Morgenstern: Ló

Tanár úréknál csöngetnek. A Marcsa
Felnéz. A tepsiben a harcsa
Rotyog. Ki lehet az ilyenkor?
Ló áll az ajtó előtt.

Ajtó riadtan visszacsap, kilincs dermedve, görbén
A szakácsnő hökkenve áll. Az istenért mi történt?
Mint látomás, a nagy leány kilép, lábán papucs
Mindenki az előszobába jön.

"Bocsánat - szól a Ló, mint ki zavarni restel
A lakatosműhelyből küldött... izé... a mester...
Én voltam tudniillik, aki csütörtökön
Felhozta a zongorakulcsot..."

Tizenkét ember és egy eb
Állnak, mint a kisértetek -
A kisfiú nagyot rikolt -
Állnak, gyökeret verten.

A Ló, látván, hogy meg nem értik
Fejét búsan lehajtja térdig
S szelíd mosollyal, mint a vértanuk
Indul a lépcsőn lefelé.

Tabló. - Keresvén e tünet okát
Tanár úr összehúzza homlokát
S szól megfontoltan: "Véleményem ez -
A dolog merőben valószínűtlen."

(Fordította: Karinthy Frigyes)

Arany János

RÉGI JÓ IDŐBŐL

Elfolyt a méz a köpűből,
A köpű is romba:
Beléesett egy vén medve
Világfájdalomba;
Dirmeg idébb, dörmög odább,
Hangja szép goromba:
Hej! nem így volt, más világ volt
Fiatal koromba!

Nem őrizte akkor a méh
Szuronnyal a mézet,
A szamóca és a málna
Bővebben tenyészett;
Nem volt ilyen hosszu a tél -
Alighogy a talpam
Fölfelé is, lefelé is
Egyszer végignyaltam.

Csöve nem volt a vadásznak,
Az oláhnak botja -
Sem pedig így megviselve
Bundám állapotja.
Zöld erdőben, zöld mezőben
Barangolva bátran,
Kiskirályi méltósággal
Tetszésemre jártam.

Akkor minden tüskebokron
Nem volt ennyi fészek:
Mély odúból huhogtak az
Udvari zenészek;
Tele szájjal énekeltek;
Szélesen és hosszant;
Ez az apró sok csicsergés
Engemet csak bosszant.

No de 'iszen, bár nehezen,
Tűröm, amig tűröm,
Bölcseségem a világnak
Fogaim közt szűröm;
S ha nem akarja bevenni
A jó tanulságot:
Felfalom egy ásítással
Az egész világot.

(1853)

Weöres Sándor: Medve-nóta

Kinn voltam a rengeteg erdőn,

Medvét láttam kúszni a lejtőn,

Tíz körömmel másztam a fára,

Megszökött a medve vacsorája.

Lompos medve brummogva ballag:

"Mászni könnyű ilyen fiatalnak!

Mennyi szégyen ér most vénkoromba,

Kulloghatok éhesen odumba."

Pont most olvastam egy ilyen viccet - gyanús, hogy itt!-, hogy mi az: kívül szőrös, belül nedves, férfiaknak igen kedves - csikóbőrös kulacs. Tessék!

Mennyire jók ezek a versek Csokonai is, a Tüncite-féle Petőfi is! Hát tudtak a kis öregek hál' Isten!

Csokonai Vitéz Mihály
Szerelemdal a csikóbőrös kulacshoz

Drága kincsem, galambocskám,
Csikóbőrös kulacsocskám!
Érted halok, érted élek,
Száz leányért nem cseréllek.

Megvídító orcácskádat,
Csókra termett kerek szádat
Ha a számhoz szoríthatom,
Zsuzsiét nem csókolgatom.

Óh, hogy kótog a kebeled,
Melyben szívemet viseled!
Óh, milyen szép az ajakad
S arany láncra méltó nyakad!

Karcsú derekadon a váll
Halhéj nélkűl is szépen áll;
Nem úgy ám, mint a Mancié,
Vagy a majd megmondám kié.

Szép a hajad szép szála is,
Ha kis csikó hordozta is,
Nem akasztott ember haja,
Mint a Trézi rőt vuklija.

Édes a te danolásod,
Jérce-forma kotyogásod:
Kittykottyod innepi ének
Bús szívemnek, szegénykének.

Ha bánatim közlöm véled,
Egy szódra lelkem megéled;
Ha jókedvem csucsorodik,
Általad megszaporodik.

Mikor hideg szelek vagynak,
Elveszed mérgét a fagynak;
És mikor a hév nyár lankaszt,
Nékem te megfrissíted azt.

Óh, ha téged nem láthatlak,
Be óhajtlak, be siratlak!
S ha képed kezembe akad,
Szememből örömkönny fakad.

Téged hordozlak útamban,
Téged ölellek ágyamban;
És valahányszor felkelek,
Szerelmedről énekelek.

Együtt be sokszor feküdtünk,
Bár soha meg nem esküdtünk!
Az éjjel is, csak megintsem,
Együtt hálunk úgye, kincsem?

Óh, ha szívünk szerelmének
Kis zálogi születnének
S ott űlnének hosszú sorral
A kuckóban, tele borral!

Bárcsak a feleségemmel
Téged cserélhetnélek fel,
Hogy fiakat, leányokat
Szűlnél, apró kulacsokat:

Zsanám meg kulaccsá válna,
Borral mindég színig állna.
Az ő bőre úgyis csikó,
Beléférne négy-öt akó.

De jaj, engem ide-tova
Elvisz a Szent Mihály lova,
Szerelmed megemészt végre,
És te maradsz özvegységre.

Keserves sors! adjatok bort!
Lakjuk el előre a tort;
Ami menne más kutyába,
Jobb, megy a magunk torkába.

Akadtam még egy bankóra,
Kit szántam szemborítóra:
De vakságtól ki már nem fél,
Minek annak a szemfedél?

Kincsem, violám, rubintom!
Itt az utólsó forintom:
Érted adom ezt is, tubám!
Csak szádhoz érhessen a szám.

Óh, csókollak, óh, ölellek!
Míg moccanok, míg lehellek:
Tested tegyék hólttestemhez
És ezt az írást fejemhez:

"Útas, köszönj rám egy pint bort:
Itt látsz nyúgodni egy jámbort,
Kedves élete-párjával,
Csikóbőrös kulaccsával!"

1802

Petőfi Sándor: Esik, Esik, Esik

Esik, esik, esik,
Csókeső esik;
Az én ajakamnak
Nagyon jól esik.

Az eső, az eső
Villámlással jár;
A szemed, galambom,
Villámló sugár.

Mennydörög, mennydörög
A hátunk megett;
Szaladok, galambom,
Jön az öreged.

Kosztolányi Dezső - nyár nyár nyár

Karinthy Frigyesnek, úri-magának, az embernyi embernek,
De kicsit talán a Kálomistának is küldöm, azzal az
Instanciával, hogy ne átallaná elolvasni ezt a nekem-kedves
Poémát, minden irányban.

Nyár,
A régi vágyam egyre jobban
Lobban,
De vár még, egyre vár.
Kár
Így késlekedned, mert az éj setétül.
Az élet
Siralmas és sivár
Enélkül.
Gigászi vágyam éhes, mint a hörcsög,
Görcsök
Emésztik s forró titkom mélye szörcsög.
Mostan hajolj feléje.
Közel a lázak kéjes éje.
Akarod?
Remegve nyújtsd a szájad és karod.
Itt ez ital illatja tégedet vár.
Nektár.
Te
Hűtelen, boldog leszel majd újra, hidd meg.
Idd meg.

Na ugye jó lett?!

Köszi Heke! Sajna ITT nem tudok rajzolni!

A :-) :-) Helyett a(z) jeleket

ÉRDEMES használni.

Ez nagyon jó!!!!! :-) :-)